AZ ESZKÖZÖK ÉS FORRÁSOK ÉRTÉKELÉSI
RENDJÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYZAT
A szabályzatot alkalmazó
vállalkozás neve:
vállalkozás székhelye:
gazdálkodási forma:
Képviseletre jogosult személy(ek) neve:
Egységes szerkezetben, hatályos:
Utolsó módosítás időpontja:
Hatályba lépett: ...../2014.számú határozattal
Jelen szabályzatban nem szabályozott kérdésekben a számviteli törvény és a kapcsolódó jogszabályok vonatkozó előírásai szerint kell eljárni. A szabályzat felülvizsgálata és aktualizálása a jogszabályi változások függvényében, de legalább évente történik.
Hatályba helyezte:
Vállalkozás képviseletére jogosult személy(ek)
cégszerű aláírása
TARTALOMJEGYZÉK
1. Bevezetés
2. Az eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzat célja
2.1. Az értékelés általános szabályai
2.2. Az értékelés fogalma
2.3. Az értékelési módok és eljárások
3. A mérlegben szereplő eszközök értékelése
3.1. Általános értékelési szabályok, közös szabályok
3.1.1. A valuta-és devizás tételek értékelése
3.1.2. Az eszközök bekerülési (beszerzési és előállítási) értéke
3.1.3. Az eszközök értékcsökkenése
3.1.4. Az eszközök értékvesztése
3.1.5. Az eszközök elszámolt terven felüli értékcsökkenésének és értékvesztésének visszaírása
3.1.6 A befektetett eszközök értékhelyesbítése
3.2. Befektetett eszközök értékelése
3.2.1. Immateriális javak értékelése
3.2.2. Tárgyi eszközök értékelése
3.2.3. Befektetett pénzügyi eszközök értékelése
3.3. Forgóeszközök értékelése
3.3.1. Készletek értékelése
3.3.2. Követelések értékelése
3.3.3. Értékpapírok értékelése
3.3.4. Pénzeszközök értékelése
4. A mérlegben szereplő források értékelése
4.1. Saját tőke értékelése
4.1.1. Jegyzett tőke értékelése
4.1.2. A tőketartalék értékelése
4.1.3. Az eredménytartalék értékelése
4.1.4. A lekötött tartalék értékelése
4.1.5. Az értékelési tartalék értékelése
4.1.6. A mérleg szerinti eredmény értékelése
4.2. A céltartalékok értékelése
4.3. Kötelezettségek értékelése
5. Sajátos értékelési szabályok
vállalkozás neve:
vállalkozás székhelye:
gazdálkodási forma:
Képviseletre jogosult személy(ek) neve:
Egységes szerkezetben, hatályos:
Utolsó módosítás időpontja:
Hatályba lépett: ...../2014.számú határozattal
Jelen szabályzatban nem szabályozott kérdésekben a számviteli törvény és a kapcsolódó jogszabályok vonatkozó előírásai szerint kell eljárni. A szabályzat felülvizsgálata és aktualizálása a jogszabályi változások függvényében, de legalább évente történik.
Hatályba helyezte:
Vállalkozás képviseletére jogosult személy(ek)
cégszerű aláírása
TARTALOMJEGYZÉK
1. Bevezetés
2. Az eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzat célja
2.1. Az értékelés általános szabályai
2.2. Az értékelés fogalma
2.3. Az értékelési módok és eljárások
3. A mérlegben szereplő eszközök értékelése
3.1. Általános értékelési szabályok, közös szabályok
3.1.1. A valuta-és devizás tételek értékelése
3.1.2. Az eszközök bekerülési (beszerzési és előállítási) értéke
3.1.3. Az eszközök értékcsökkenése
3.1.4. Az eszközök értékvesztése
3.1.5. Az eszközök elszámolt terven felüli értékcsökkenésének és értékvesztésének visszaírása
3.1.6 A befektetett eszközök értékhelyesbítése
3.2. Befektetett eszközök értékelése
3.2.1. Immateriális javak értékelése
3.2.2. Tárgyi eszközök értékelése
3.2.3. Befektetett pénzügyi eszközök értékelése
3.3. Forgóeszközök értékelése
3.3.1. Készletek értékelése
3.3.2. Követelések értékelése
3.3.3. Értékpapírok értékelése
3.3.4. Pénzeszközök értékelése
4. A mérlegben szereplő források értékelése
4.1. Saját tőke értékelése
4.1.1. Jegyzett tőke értékelése
4.1.2. A tőketartalék értékelése
4.1.3. Az eredménytartalék értékelése
4.1.4. A lekötött tartalék értékelése
4.1.5. Az értékelési tartalék értékelése
4.1.6. A mérleg szerinti eredmény értékelése
4.2. A céltartalékok értékelése
4.3. Kötelezettségek értékelése
5. Sajátos értékelési szabályok
1. Bevezetés
A számvitelről szóló többször módosított 2000. évi C. törvény 14. paragrafus (3) bekezdésben rögzített számviteli alapelvek, értékelési előírások alapján kell kialakítani és írásba kell foglalni a vállalkozás adottságainak, gazdasági körülményeinek leginkább megfelelő a törvény végrehajtásának módszereit, eszközeit meghatározó számviteli politikát.
A számviteli politika keretében írásban kell rögzíteni azokat a vállalkozásra jellemző szabályokat, előírásokat, módszereket, amelyekkel meghatározza, hogy mit tekint a számviteli elszámolás, az értékelés szempontjából lényegesnek, jelentősnek, nem lényegesnek, nem jelentősnek, továbbá meghatározza azt, hogy a számviteli törvényben biztosított választási, minősítési lehetőségek közül melyiket, milyen feltételek fennállása esetén alkalmazza, és az alkalmazott gyakorlatot milyen okok bekövetkezése miatt kell megváltoztatni.
A számviteli politika keretében kell kötelezően elkészíteni az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzatot is, amit a számviteli törvény 14. paragrafus (5) bekezdése alapján kell összeállítani. Az egymást követő üzleti évek éves, egyszerűsített éves, sajátos egyszerűsített éves, valamint összevont (konszolidált) éves beszámolóinak összehasonlíthatóságát a mérleg és az eredménykimutatás szerkezeti felépítésének, tagolásának és tartalmának, valamint a mérlegtételek értékelési elveinek és eljárásainak állandóságával kell biztosítani.
A számviteli politika keretében írásban kell rögzíteni azokat a vállalkozásra jellemző szabályokat, előírásokat, módszereket, amelyekkel meghatározza, hogy mit tekint a számviteli elszámolás, az értékelés szempontjából lényegesnek, jelentősnek, nem lényegesnek, nem jelentősnek, továbbá meghatározza azt, hogy a számviteli törvényben biztosított választási, minősítési lehetőségek közül melyiket, milyen feltételek fennállása esetén alkalmazza, és az alkalmazott gyakorlatot milyen okok bekövetkezése miatt kell megváltoztatni.
A számviteli politika keretében kell kötelezően elkészíteni az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzatot is, amit a számviteli törvény 14. paragrafus (5) bekezdése alapján kell összeállítani. Az egymást követő üzleti évek éves, egyszerűsített éves, sajátos egyszerűsített éves, valamint összevont (konszolidált) éves beszámolóinak összehasonlíthatóságát a mérleg és az eredménykimutatás szerkezeti felépítésének, tagolásának és tartalmának, valamint a mérlegtételek értékelési elveinek és eljárásainak állandóságával kell biztosítani.
2. Az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzat célja
A vállalkozás feladata, hogy a számviteli törvény előírásainak és a számviteli alapelveknek megfelelően, a vállalkozás adottságait és sajátosságait figyelembe véve, a választási lehetőségeket kihasználva, a kidolgozott értékelési előírások végrehajtását a vállalkozás érintett vezetői, és szakemberei, továbbá a választott könyvvizsgáló (könyvvizsgáló cég), az adórevizor számára (vagyis mindazoknak, akiknek az éves, egyszerűsített éves, sajátos egyszerűsített éves beszámoló információit meg kell érteniük, fel kell használniuk) egyértelművé tegye.
Az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzat akkor tekinthető megfelelőnek, ha a számviteli törvény értékelési előírásainak megfelel, és figyelembe veszi a vállalkozás adottságait és sajátosságait, továbbá egyértelmű eligazítást ad a vállalkozás érintett vezetőinek és munkatársainak.
Az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzatnak tartalmaznia kell:
? a számviteli politika keretében hozott döntések gyakorlati végrehajtását,
? az eszközök és a források értékelési módszerét,
? minden, a mérlegben megjelenő eszköz és forrástétel értékelésére vonatkozó szabályt, továbbá
? minden olyan számviteli kérdés rendezését, amely szervesen hozzátartozik az eszközök és a források mérlegértékének meghatározásához.
Az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzat akkor tekinthető megfelelőnek, ha a számviteli törvény értékelési előírásainak megfelel, és figyelembe veszi a vállalkozás adottságait és sajátosságait, továbbá egyértelmű eligazítást ad a vállalkozás érintett vezetőinek és munkatársainak.
Az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzatnak tartalmaznia kell:
? a számviteli politika keretében hozott döntések gyakorlati végrehajtását,
? az eszközök és a források értékelési módszerét,
? minden, a mérlegben megjelenő eszköz és forrástétel értékelésére vonatkozó szabályt, továbbá
? minden olyan számviteli kérdés rendezését, amely szervesen hozzátartozik az eszközök és a források mérlegértékének meghatározásához.
2.1. Az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzat keretében kell szabályozni:
? az eszközök és a források bekerülési (beszerzési, előállítási) értékének meghatározását egyedileg és tételesen,
? a megállapított bekerülési érték nyilvántartását,
? a változásra ható tényezőket,
? a bekerülési érték alakulásának megfigyelését,
? a mérlegérték meghatározásának módját, valamint
? az eszközök és a források állományból történő kivezetés kori értékének megállapítási módját.
Az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzat a vállalkozás Számviteli politikájának szerves része és szorosan kapcsolódik az Eszközök és a források leltározási és leltárkészítési szabályzatához, az Önköltség-számítás rendjére vonatkozó belső szabályzathoz és a vállalkozásnál alkalmazott Számlarendhez.
Az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzatot úgy indokolt összehangolni a számviteli politikával, és az annak részét képező egyéb szabályzatokkal valamint a számlarenddel, hogy egyrészt együttesen, zárt rendszert alkossanak, másrészt kiküszöböljék, az átfedéseket és az ismétlődéseket.
Az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzatban ezért indokolt, csak azoknak az eszközöknek és forrásoknak az értékelését szabályozni, amelyek a vállalkozásnál ténylegesen léteznek (és a közeljövőben várhatóan létezni fognak). Az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzat így könnyebben lesz áttekinthető és jobban hasznosítható.
Az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzat összeállítása során figyelemmel kell lenni, a következetesség, a lényegesség, a világosság és a teljesség számviteli alapelvekre.
Az egyszerűsített éves beszámoló készítése esetén a *)-al jelöltek alkalmazása nem kötelező. Sajátos egyszerűsített éves beszámoló készítésekor az előzőeken túl a **)-al jelölteket sem kell kötelezően alkalmazni.
? a megállapított bekerülési érték nyilvántartását,
? a változásra ható tényezőket,
? a bekerülési érték alakulásának megfigyelését,
? a mérlegérték meghatározásának módját, valamint
? az eszközök és a források állományból történő kivezetés kori értékének megállapítási módját.
Az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzat a vállalkozás Számviteli politikájának szerves része és szorosan kapcsolódik az Eszközök és a források leltározási és leltárkészítési szabályzatához, az Önköltség-számítás rendjére vonatkozó belső szabályzathoz és a vállalkozásnál alkalmazott Számlarendhez.
Az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzatot úgy indokolt összehangolni a számviteli politikával, és az annak részét képező egyéb szabályzatokkal valamint a számlarenddel, hogy egyrészt együttesen, zárt rendszert alkossanak, másrészt kiküszöböljék, az átfedéseket és az ismétlődéseket.
Az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzatban ezért indokolt, csak azoknak az eszközöknek és forrásoknak az értékelését szabályozni, amelyek a vállalkozásnál ténylegesen léteznek (és a közeljövőben várhatóan létezni fognak). Az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzat így könnyebben lesz áttekinthető és jobban hasznosítható.
Az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzat összeállítása során figyelemmel kell lenni, a következetesség, a lényegesség, a világosság és a teljesség számviteli alapelvekre.
Az egyszerűsített éves beszámoló készítése esetén a *)-al jelöltek alkalmazása nem kötelező. Sajátos egyszerűsített éves beszámoló készítésekor az előzőeken túl a **)-al jelölteket sem kell kötelezően alkalmazni.
2. 2. Az értékelés fogalma
Az értékelés a számvitelben egy sajátos tartalommal bíró kategória, amely a vállalkozás tulajdonában, kezelésében lévő vagyontárgyak és azok forrásai mérlegértékének kiszámítására, meghatározására utal.
Az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzatnak kell tartalmaznia a számviteli politika keretében hozott döntések gyakorlati végrehajtását, az eszközök és a források értékelési technikáját is.
Az értékelés azt a tevékenységet jelenti, amely során a vagyontárgyak értéke kiszámításra kerül. Egy vagyontárgy értékét úgy kapjuk meg, ha annak mennyiségét megszorozzuk az egységárával. Az egységár döntően befolyásolja az érték nagyságát. Egyáltalán nem közömbös, hogy a leltározás során megállapított vagyoni eszköz számbavétele milyen egységár alapján történik. Ugyanilyen jelentőséggel bír az egységár befolyásoló szerepe az eredménykimutatás sorainak alakulásában is.
Az értékelésnél vannak olyan előírások is, amelyek több eszközcsoportra általánosan érvényesek. Ezeket a szabályokat az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzatban, mint általánosan érvényesülő szabályokat célszerű külön kezelni.
Ahol az Eszközök és Források értékelésének rendjére vonatkozó szabályzat beszerzési értéket, vagy előállítási költséget említ, ott az alábbiakat kell érteni:
A beszerzési ár (beszerzési költség) az a ráfordítás, amely az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításáig felmerült, és az adott eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható. Nem része a beszerzési árnak a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adó összege, de a beszerzési ár részét képezi az arányosítással meghatározott előzetesen felszámított, le nem vonható általános forgalmi adó összege.
A beszerzési érték részét képező tételeket a költségek felmerülésekor, a gazdasági esemény megtörténtekor, de legkésőbb az üzembe helyezéskor, illetve a raktárba történő beszállításkor kell számításba venni a számlázott, vagy kivetett összegben.
Amennyiben az üzembe helyezésig, illetve a raktárba történő beszállításig a számla nem érkezett meg, és a fizetendő összeget az illetékes hatóság nem állapította meg, akkor az adott tétel értékét a rendelkezésre álló dokumentumok alapján kell meghatározni. Az így meghatározott érték és a ténylegesen számlázott vagy később módosított fizetendő összeg közötti különbözettel a beszerzési költségeket kell módosítani, a végleges bizonylatok kézhezvétele időpontjában, ha az eltérés jelentős.
Saját előállítási eszközök esetében bekerülési értéknek az előállítási költség számít.
Az előállítási költségek közé azok a ráfordítások tartoznak, amelyek az eszköz előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, eredeti állagának helyreállítása során közvetlenül felmerültek, az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak, továbbá az eszközre megfelelő mutatók segítségével elszámolhatók.
2.1. A mérlegtételek értékelésének általános szabályai
Az értékelés az eszközöknek és azok forrásainak az éves, az egyszerűsített éves, a sajátos egyszerűsített éves, összevont (konszolidált) éves beszámolót készítő vállalkozó mérlegében szerepeltetendő értékének a meghatározását jelenti. Az értékelés fogalomkörébe tartozik az eszközök és a források könyvviteli nyilvántartásba vételekor alkalmazott érték meghatározása is, hiszen az év végi értékelésnek ez a kiinduló pontja.
Az értékelésnél a vállalkozás folytatásának számviteli alapelvéből (Sztv.15. paragrafus (1) bekezdés) kell kiindulni, ha ennek az alapelvnek az érvényesülését eltérő rendelkezés nem akadályozza, illetve a vállalkozási tevékenység folytatásának ellentmondó tényező, körülmény nem áll fenn.
A tárgyévi üzleti évet megelőző évi mérlegkészítésnél alkalmazott értékelési elvek egyik évről a másikra csak akkor változtathatók meg, ha a változtatást előidéző tényezők tartósan legalább egy éven túl jelentkeznek, és emiatt a változás állandónak, illetve tartósnak minősül.
Ebben az esetben a változtatást előidéző tényezőket, és számszerűsített hatásukat a tárgyévi üzleti év éves, egyszerűsített éves, összevont (konszolidált) éves beszámolójának kiegészítő mellékletében kell részletesen bemutatni.
Az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzatnak kell tartalmaznia a számviteli politika keretében hozott döntések gyakorlati végrehajtását, az eszközök és a források értékelési technikáját is.
Az értékelés azt a tevékenységet jelenti, amely során a vagyontárgyak értéke kiszámításra kerül. Egy vagyontárgy értékét úgy kapjuk meg, ha annak mennyiségét megszorozzuk az egységárával. Az egységár döntően befolyásolja az érték nagyságát. Egyáltalán nem közömbös, hogy a leltározás során megállapított vagyoni eszköz számbavétele milyen egységár alapján történik. Ugyanilyen jelentőséggel bír az egységár befolyásoló szerepe az eredménykimutatás sorainak alakulásában is.
Az értékelésnél vannak olyan előírások is, amelyek több eszközcsoportra általánosan érvényesek. Ezeket a szabályokat az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzatban, mint általánosan érvényesülő szabályokat célszerű külön kezelni.
Ahol az Eszközök és Források értékelésének rendjére vonatkozó szabályzat beszerzési értéket, vagy előállítási költséget említ, ott az alábbiakat kell érteni:
A beszerzési ár (beszerzési költség) az a ráfordítás, amely az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításáig felmerült, és az adott eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható. Nem része a beszerzési árnak a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adó összege, de a beszerzési ár részét képezi az arányosítással meghatározott előzetesen felszámított, le nem vonható általános forgalmi adó összege.
A beszerzési érték részét képező tételeket a költségek felmerülésekor, a gazdasági esemény megtörténtekor, de legkésőbb az üzembe helyezéskor, illetve a raktárba történő beszállításkor kell számításba venni a számlázott, vagy kivetett összegben.
Amennyiben az üzembe helyezésig, illetve a raktárba történő beszállításig a számla nem érkezett meg, és a fizetendő összeget az illetékes hatóság nem állapította meg, akkor az adott tétel értékét a rendelkezésre álló dokumentumok alapján kell meghatározni. Az így meghatározott érték és a ténylegesen számlázott vagy később módosított fizetendő összeg közötti különbözettel a beszerzési költségeket kell módosítani, a végleges bizonylatok kézhezvétele időpontjában, ha az eltérés jelentős.
Saját előállítási eszközök esetében bekerülési értéknek az előállítási költség számít.
Az előállítási költségek közé azok a ráfordítások tartoznak, amelyek az eszköz előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, eredeti állagának helyreállítása során közvetlenül felmerültek, az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak, továbbá az eszközre megfelelő mutatók segítségével elszámolhatók.
2.1. A mérlegtételek értékelésének általános szabályai
Az értékelés az eszközöknek és azok forrásainak az éves, az egyszerűsített éves, a sajátos egyszerűsített éves, összevont (konszolidált) éves beszámolót készítő vállalkozó mérlegében szerepeltetendő értékének a meghatározását jelenti. Az értékelés fogalomkörébe tartozik az eszközök és a források könyvviteli nyilvántartásba vételekor alkalmazott érték meghatározása is, hiszen az év végi értékelésnek ez a kiinduló pontja.
Az értékelésnél a vállalkozás folytatásának számviteli alapelvéből (Sztv.15. paragrafus (1) bekezdés) kell kiindulni, ha ennek az alapelvnek az érvényesülését eltérő rendelkezés nem akadályozza, illetve a vállalkozási tevékenység folytatásának ellentmondó tényező, körülmény nem áll fenn.
A tárgyévi üzleti évet megelőző évi mérlegkészítésnél alkalmazott értékelési elvek egyik évről a másikra csak akkor változtathatók meg, ha a változtatást előidéző tényezők tartósan legalább egy éven túl jelentkeznek, és emiatt a változás állandónak, illetve tartósnak minősül.
Ebben az esetben a változtatást előidéző tényezőket, és számszerűsített hatásukat a tárgyévi üzleti év éves, egyszerűsített éves, összevont (konszolidált) éves beszámolójának kiegészítő mellékletében kell részletesen bemutatni.
2.3. Értékelési módok és eljárások
Az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során, leltározással, (mennyiségi felvétellel, egyeztetéssel) kell ellenőrizni és a számviteli törvényben szabályozott esetek kivételével, egyedenként értékelni kell, az Eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatában előírtak szerint. A különböző időpontokban beszerzett, előállított, általában csoportosan nyilvántartott, azonos paraméterekkel rendelkező eszközöknél az átlagos beszerzési (előállítási) áron, továbbá a FIFO módszerrel történő értékelés is alkalmazható.
FIFO -: az angol First In-First Out kifejezés rövidítése módszer, a számviteli törvényben meghatározott készletértékelési módszer szerint a legkorábbi beszerzésű (előállítású) készlet, eszköz kerül először felhasználásra, értékesítésre, következésképpen az időszak végén az eszközök között maradó tételek a legutolsó megvásárolt, előállított tételekből származnak.
A mérlegben kimutatott eredmény meghatározásakor, a mérlegtételek körültekintően elvégzett értékelése során, figyelembe kell venni a számviteli törvényben meghatározottak alapján minden olyan értékcsökkenést, ékvesztést, amely a mérleg fordulónapján meglévő eszközöket érinti, és amely a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált.
A számviteli törvény 2013. január 1-jétől hatályos módosítása egyértelművé teszi, hogy tartósnak minősül a könyv szerinti érték és a piaci érték különbözete, ha az múltbeli tények vagy jövőbeni várakozások alapján legalább egy évig fennáll. E mellett a különbözet tartósnak minősül fennállásának időtartamától függetlenül akkor is, ha az értékeléskor a rendelkezésre álló információk alapján véglegesnek tekinthető. (Sztv. 46. § (4) bekezdés)
Az értékelés időpontjában az olyan eszközök tekintetében tehát, ahol a vállalkozó rendelkezésére álló információk alapján a múltbeli adatok, illetve a jövőbeni várakozások szerint a piaci érték (a várhatóan megtérülő érték) és a könyv szerinti érték közötti különbözet jelentős összegű, de ezt a különbözetet a vállalkozó nem tudja alátámasztani legalább egy éves adatokkal, az értékváltozás tartóssága akkor is megállapítható, ha az értékkülönbözetet véglegesnek lehet megítélni.
Az értékelésnél vannak olyan előírások is, amelyek több eszközcsoportra általánosan érvényesek. Ezeket a szabályokat az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzatban, mint általánosan érvényesülő szabályokat célszerű külön kezelni.
A mérlegben és az eredménykimutatásban minden tételnél fel kell tüntetni, az előző naptári év megfelelő adatát, és ha az nem hasonlítható össze, akkor ezt a tényt a tárgyévi üzleti év kiegészítő mellékletében indokolni kell.
FIFO -: az angol First In-First Out kifejezés rövidítése módszer, a számviteli törvényben meghatározott készletértékelési módszer szerint a legkorábbi beszerzésű (előállítású) készlet, eszköz kerül először felhasználásra, értékesítésre, következésképpen az időszak végén az eszközök között maradó tételek a legutolsó megvásárolt, előállított tételekből származnak.
A mérlegben kimutatott eredmény meghatározásakor, a mérlegtételek körültekintően elvégzett értékelése során, figyelembe kell venni a számviteli törvényben meghatározottak alapján minden olyan értékcsökkenést, ékvesztést, amely a mérleg fordulónapján meglévő eszközöket érinti, és amely a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált.
A számviteli törvény 2013. január 1-jétől hatályos módosítása egyértelművé teszi, hogy tartósnak minősül a könyv szerinti érték és a piaci érték különbözete, ha az múltbeli tények vagy jövőbeni várakozások alapján legalább egy évig fennáll. E mellett a különbözet tartósnak minősül fennállásának időtartamától függetlenül akkor is, ha az értékeléskor a rendelkezésre álló információk alapján véglegesnek tekinthető. (Sztv. 46. § (4) bekezdés)
Az értékelés időpontjában az olyan eszközök tekintetében tehát, ahol a vállalkozó rendelkezésére álló információk alapján a múltbeli adatok, illetve a jövőbeni várakozások szerint a piaci érték (a várhatóan megtérülő érték) és a könyv szerinti érték közötti különbözet jelentős összegű, de ezt a különbözetet a vállalkozó nem tudja alátámasztani legalább egy éves adatokkal, az értékváltozás tartóssága akkor is megállapítható, ha az értékkülönbözetet véglegesnek lehet megítélni.
Az értékelésnél vannak olyan előírások is, amelyek több eszközcsoportra általánosan érvényesek. Ezeket a szabályokat az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzatban, mint általánosan érvényesülő szabályokat célszerű külön kezelni.
A mérlegben és az eredménykimutatásban minden tételnél fel kell tüntetni, az előző naptári év megfelelő adatát, és ha az nem hasonlítható össze, akkor ezt a tényt a tárgyévi üzleti év kiegészítő mellékletében indokolni kell.
3. A mérlegben szereplő eszközök értékelése
A befektetett eszközöket, a forgóeszközöket bekerülési (beszerzési, előállítási) értéken kell értékelni, csökkentve azt az alkalmazott leírásokkal, *) növelve azt a visszaírás összegével.
** ) Amennyiben az üzleti év mérleg fordulónapján az egyedi eszköz piaci értéke alacsonyabb a könyv szerinti értékénél, akkor az így mutatkozó veszteségjellegű különbözetet az amortizálandó (immateriális javak, tárgyi eszközök) eszközök esetében terven felüli értékcsökkenésként, minden más eszköz esetében pedig értékvesztésként kell elszámolni.
**) A korábban elszámolt terven felüli értékcsökkenés és értékvesztés visszaírását az üzleti év mérleg fordulónapjára vonatkozó év végi értékelés keretében kell végrehajtani.
** ) Amennyiben az üzleti év mérleg fordulónapján az egyedi eszköz piaci értéke alacsonyabb a könyv szerinti értékénél, akkor az így mutatkozó veszteségjellegű különbözetet az amortizálandó (immateriális javak, tárgyi eszközök) eszközök esetében terven felüli értékcsökkenésként, minden más eszköz esetében pedig értékvesztésként kell elszámolni.
**) A korábban elszámolt terven felüli értékcsökkenés és értékvesztés visszaírását az üzleti év mérleg fordulónapjára vonatkozó év végi értékelés keretében kell végrehajtani.
3.1. Általános értékelési szabályok, közös szabályok
Az értékelési szempontok több eszközcsoportra érvényes előírásait célszerű közös szabályként kezelni.
3.1.1. A valuta- és devizás tételek értékelése
A valutapénztárban lévő valutakészlet, csekk, a devizaszámlán lévő deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír (együtt: külföldi pénzértékre szóló eszköz), illetve kötelezettség forintértékének meghatározásakor az alábbiak szerint kell eljárni:
A valutapénztárban lévő valutakészletet és a devizaszámlán lévő devizát, a külföldi pénzértékre szóló követelést, befektetett pénzügyi eszközt, és értékpapírt a vállalkozónak a számviteli politikában rögzített választott árfolyamon kell kimutatnia.
A Számviteli törvény által ajánlott választott árfolyam a következők lehetnek:
? a valutát, devizát a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani, vagy
? a valutát, devizát a választott számlavezető hitelintézet által meghirdetett devizavételi és deviza-eladási árfolyamának átlagán kell forintra átszámítani,
Amennyiben a megbízható és valós összkép követelménye a fenti módszerekkel nem teljesülne, akkor a számviteli törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a vállalkozó eltérjen a fenti árfolyam választási lehetőségektől. Ekkor a napi átlag árfolyam helyett
? a valutát, devizát a választott számlavezető hitelintézet által meghirdetett devizavételi árfolyamon kell forintra átszámítani, vagy
? a valutát, devizát a választott számlavezető hitelintézet által meghirdetett vagy csak deviza-eladási árfolyamon kell forintra átszámítani.
Ez utóbbi lehetőségek alkalmazása esetén az üzleti év beszámolójának kiegészítő mellékletében kell bemutatni számszerűsítve, hogy a főszabálytól való eltérést, eredményre gyakorolt jelentős hatása indokolta.
Az előzőekben előírt devizaárfolyam használatától el kell térni, ha a számlavezető hitelintézet, illetve a Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett és nem konvertibilis valutát, ilyen valutára szóló eszközöket és kötelezettségeket kell forintra átszámítani. Ebben az esetben a valuta szabadpiaci árfolyamán kell forintra átszámítani.
A számviteli törvény 60. paragrafus (5a) új bekezdése 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezés, amely a számviteli és adózási jogszabályok összhangjának megteremtését eredményezi, azoknál a gazdasági eseményeknél, amelyeknél az ellenérték külföldi pénzértékben kerül meghatározásra.
A külföldi pénzértékre szóló követelés, illetve kötelezettség forintértékének meghatározása során a vállalkozó számviteli politikájában rögzített döntése alapján- alkalmazhatja az általános forgalmi adóról szóló törvénynek az adóalap forintban történő megállapítására vonatkozó előírásai szerinti árfolyamot is. Ezzel elkerülhető a két törvény közötti eltérésből adódó többszörös árfolyam-könyvelés.
Amennyiben a választott számlavezető hitelintézet adott napon belül többször is jegyez devizaárfolyamot, akkor az adott napi jegyzett árfolyamok közül a számviteli politikában meghatározott árfolyamot kell figyelembe venni.
A korábbi előírást tartalmazó 60. § (10) bekezdése változott meg. A fenti törvényi változás miatt szükségessé válik a számviteli politika egyidejű módosítása is, azaz a változásokat azok hatályba lépését követő 90 napon belül a számviteli politikán is keresztül kell vezetni.
Ha a tőzsdén jegyzett, a forgóeszközök között kimutatott értékpapír tőzsdei árfolyama tartósan (a mérlegkészítés napját megelőzően legalább egy éven keresztül) alacsonyabb a könyv szerinti értéknél, az értékpapírt az év utolsó, közzétett tőzsdei átlagárfolyama alapján kell értékelni.
A külföldi pénzértékre szóló követelést a mérlegben a vállalkozónak a számviteli politikájában rögzített választott árfolyamon kell kimutatnia.
A külföldi szállítónak devizában adott és a külföldi szállítóval még el nem számolt előlegek forintértékét a vállalkozónak a számviteli politikájában rögzített választott árfolyamon kell kimutatnia.
A devizaeszközök és devizakötelezettségek értékelése alapvetően év végi feladat, amit az éves, egyszerűsített éves, összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésekor, a mérleg fordulónapjával kell elvégezni.
A mérlegben a valutapénztárban lévő valutakészletet, a devizaszámlán lévő devizát, továbbá a külföldi pénzértékre szóló minden követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget az üzleti év mérlegforduló napjára vonatkozó választott devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni, függetlenül attól, hogy jelentős-e, vagy sem a mérlegforduló napi értékelésből adódó átértékelési árfolyam- különbözet.
A valutapénztárban lévő valutakészletnek, a devizaszámlán lévő devizának, továbbá a külföldi pénzértékre szóló követelésnek, befektetett pénzügyi eszköznek, értékpapírnak, illetve kötelezettségnek az üzleti év mérlegforduló napjára vonatkozó értékelése előtti könyv szerinti értéke és az értékeléskori forintértéke közötti különbözetet:
? amennyiben az összevontan veszteség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között árfolyamveszteségként,
? amennyiben az összevontan nyereség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között árfolyamnyereségként,
kell elszámolni.
Amennyiben jogszabály lehetővé teszi, hogy devizabelföldi ügyfelek szerződéses kapcsolataikban az ellenértéket, illetve annak törlesztő összegeit devizaalapon állapítsák meg, akkor ezeknek a szerződéseknek alapján a devizaalapú követelések, illetve kötelezettségek forintértékben történő könyvviteli nyilvántartásba vételénél, valamint mérleg fordulónapi értékelésénél a fentiekben foglaltakat kell alkalmazni.
A számviteli törvény hatályos módosítása szerint az év végi értékelés keretében minden esetben, minden érintett eszköz és forrás értékét át kell értékelni. Nem kell vizsgálni az árfolyamkülönbség összegénél, hogy jelentős vagy nem jelentős. A változás miatt szükségessé válik a számviteli politika módosítása is, azaz a változásokat azok hatályba lépését követő 90 napon belül kell a számviteli politikán is keresztül kell vezetni.
3.1.1. A valuta- és devizás tételek értékelése
A valutapénztárban lévő valutakészlet, csekk, a devizaszámlán lévő deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír (együtt: külföldi pénzértékre szóló eszköz), illetve kötelezettség forintértékének meghatározásakor az alábbiak szerint kell eljárni:
A valutapénztárban lévő valutakészletet és a devizaszámlán lévő devizát, a külföldi pénzértékre szóló követelést, befektetett pénzügyi eszközt, és értékpapírt a vállalkozónak a számviteli politikában rögzített választott árfolyamon kell kimutatnia.
A Számviteli törvény által ajánlott választott árfolyam a következők lehetnek:
? a valutát, devizát a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani, vagy
? a valutát, devizát a választott számlavezető hitelintézet által meghirdetett devizavételi és deviza-eladási árfolyamának átlagán kell forintra átszámítani,
Amennyiben a megbízható és valós összkép követelménye a fenti módszerekkel nem teljesülne, akkor a számviteli törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a vállalkozó eltérjen a fenti árfolyam választási lehetőségektől. Ekkor a napi átlag árfolyam helyett
? a valutát, devizát a választott számlavezető hitelintézet által meghirdetett devizavételi árfolyamon kell forintra átszámítani, vagy
? a valutát, devizát a választott számlavezető hitelintézet által meghirdetett vagy csak deviza-eladási árfolyamon kell forintra átszámítani.
Ez utóbbi lehetőségek alkalmazása esetén az üzleti év beszámolójának kiegészítő mellékletében kell bemutatni számszerűsítve, hogy a főszabálytól való eltérést, eredményre gyakorolt jelentős hatása indokolta.
Az előzőekben előírt devizaárfolyam használatától el kell térni, ha a számlavezető hitelintézet, illetve a Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett és nem konvertibilis valutát, ilyen valutára szóló eszközöket és kötelezettségeket kell forintra átszámítani. Ebben az esetben a valuta szabadpiaci árfolyamán kell forintra átszámítani.
A számviteli törvény 60. paragrafus (5a) új bekezdése 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezés, amely a számviteli és adózási jogszabályok összhangjának megteremtését eredményezi, azoknál a gazdasági eseményeknél, amelyeknél az ellenérték külföldi pénzértékben kerül meghatározásra.
A külföldi pénzértékre szóló követelés, illetve kötelezettség forintértékének meghatározása során a vállalkozó számviteli politikájában rögzített döntése alapján- alkalmazhatja az általános forgalmi adóról szóló törvénynek az adóalap forintban történő megállapítására vonatkozó előírásai szerinti árfolyamot is. Ezzel elkerülhető a két törvény közötti eltérésből adódó többszörös árfolyam-könyvelés.
Amennyiben a választott számlavezető hitelintézet adott napon belül többször is jegyez devizaárfolyamot, akkor az adott napi jegyzett árfolyamok közül a számviteli politikában meghatározott árfolyamot kell figyelembe venni.
A korábbi előírást tartalmazó 60. § (10) bekezdése változott meg. A fenti törvényi változás miatt szükségessé válik a számviteli politika egyidejű módosítása is, azaz a változásokat azok hatályba lépését követő 90 napon belül a számviteli politikán is keresztül kell vezetni.
Ha a tőzsdén jegyzett, a forgóeszközök között kimutatott értékpapír tőzsdei árfolyama tartósan (a mérlegkészítés napját megelőzően legalább egy éven keresztül) alacsonyabb a könyv szerinti értéknél, az értékpapírt az év utolsó, közzétett tőzsdei átlagárfolyama alapján kell értékelni.
A külföldi pénzértékre szóló követelést a mérlegben a vállalkozónak a számviteli politikájában rögzített választott árfolyamon kell kimutatnia.
A külföldi szállítónak devizában adott és a külföldi szállítóval még el nem számolt előlegek forintértékét a vállalkozónak a számviteli politikájában rögzített választott árfolyamon kell kimutatnia.
A devizaeszközök és devizakötelezettségek értékelése alapvetően év végi feladat, amit az éves, egyszerűsített éves, összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésekor, a mérleg fordulónapjával kell elvégezni.
A mérlegben a valutapénztárban lévő valutakészletet, a devizaszámlán lévő devizát, továbbá a külföldi pénzértékre szóló minden követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget az üzleti év mérlegforduló napjára vonatkozó választott devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni, függetlenül attól, hogy jelentős-e, vagy sem a mérlegforduló napi értékelésből adódó átértékelési árfolyam- különbözet.
A valutapénztárban lévő valutakészletnek, a devizaszámlán lévő devizának, továbbá a külföldi pénzértékre szóló követelésnek, befektetett pénzügyi eszköznek, értékpapírnak, illetve kötelezettségnek az üzleti év mérlegforduló napjára vonatkozó értékelése előtti könyv szerinti értéke és az értékeléskori forintértéke közötti különbözetet:
? amennyiben az összevontan veszteség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között árfolyamveszteségként,
? amennyiben az összevontan nyereség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között árfolyamnyereségként,
kell elszámolni.
Amennyiben jogszabály lehetővé teszi, hogy devizabelföldi ügyfelek szerződéses kapcsolataikban az ellenértéket, illetve annak törlesztő összegeit devizaalapon állapítsák meg, akkor ezeknek a szerződéseknek alapján a devizaalapú követelések, illetve kötelezettségek forintértékben történő könyvviteli nyilvántartásba vételénél, valamint mérleg fordulónapi értékelésénél a fentiekben foglaltakat kell alkalmazni.
A számviteli törvény hatályos módosítása szerint az év végi értékelés keretében minden esetben, minden érintett eszköz és forrás értékét át kell értékelni. Nem kell vizsgálni az árfolyamkülönbség összegénél, hogy jelentős vagy nem jelentős. A változás miatt szükségessé válik a számviteli politika módosítása is, azaz a változásokat azok hatályba lépését követő 90 napon belül kell a számviteli politikán is keresztül kell vezetni.
3.1.2. Az eszközök bekerülési (beszerzési és előállítási) értéke
A befektetett eszközöket, és a forgóeszközöket a Számviteli törvényben foglaltak kivételével a Számviteli törvény szerinti beszerzési, illetve előállítási költségen kell értékelni, csökkentve azt a Számviteli törvény szerint alkalmazott leírásokkal.
Az eszközöket beszerzési, illetve előállítási költségüknél magasabb értékben a Számviteli törvényben foglaltak kivételével nem szabad a mérlegbe felvenni.
Beszerzési költség (beszerzési ár) az a ráfordítás, amely az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható. A beszerzési érték az engedményekkel csökkentett, felárakkal növelt vételárat, továbbá az eszköz beszerzésével, üzembe helyezésével, raktárba történt beszállításával kapcsolatban felmerült szállítási és rakodási, alapozási, szerelési, és üzembe helyezési, a beszerzéssel kapcsolatos közvetítői költségeket, a bizományi díjat, a beszerzéshez kapcsolódó adókat, és adójellegű tételeket, a vámterheket (vámot, vámkezelési díjat) foglalja magában.
A számviteli törvény 2012. január 1-jétől hatályos módosításával az eszközök bekerülési (beszerzési, előállítási) érték részét képező tételek bővültek. A bekerülési (beszerzési) érték részét képezik a továbbiakban az alábbi tételek is:
? a beruházás tervezés, a beruházás előkészítés, a beruházás lebonyolítás, az új technológia elsajátítása, a betanítás díjai, közvetlen költségei (Sztv. 47. § (4) bekezdés d) pont)
? nem szükséges külön minősíteni és adott esetben önálló tételként külön elszámolni a földgáz, a villamos energia, az ivóvíz beszerzése esetén a beszerzési ár részét képező a földgáz egyetemes szolgáltató, a villamos energia egyetemes szolgáltató, az ivóvíz-szolgáltató által a földgáz, a villamos energia, az ivóvíz végfelhasználónak, fogyasztónak történő értékesítésről kiállított számlában szereplő, külön jogszabály szerint kötelezően felszámított díjakat, tételeket.
A fenti módosításnak megfelelően anyagköltségként kerül elszámolásra a biztonsági készletezési díj, az importkorrekciós tényező, az áthárított vízterhelési díj vagy a szénipari szerkezetátalakítási támogatás is.(Sztv. 47. § (4) bekezdés e) pont)
? ha a beszerzés ellenértékének kiegyenlítése valutában történik, akkor a termék, illetve a szolgáltatás értéke az ellenértékként fizetett valuta könyv szerinti árfolyamán is meghatározható. (Sztv.48. § (9) bekezdés)
A közüzemi számlák közül a szennyvízelvezés díját (csatornadíj), illetve a távhőszolgáltatás díját igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni, azok anyagköltségként nem vehetők figyelembe. (Sztv.3.§ (7) bekezdés 1) pont)
A számviteli törvény 2013. január 1-jétől hatályos módosításával az eszközök bekerülési (beszerzési, előállítási) érték részét képező tételek tovább bővültek. A bekerülési (beszerzési) érték részét képezik a továbbiakban az alábbi tételek is:
a földgáz, a villamos energia, ivóvíz beszerzése esetén a földgáz egyetemleges szolgáltató, a földgázkereskedő, a villamos energia egyetemleges szolgáltató, a villamosenergia-kereskedő, az ivóvíz szolgáltató által a földgáz, a villamos energia, az ivóvíz végfelhasználónak, fogyasztónak történő értékesítésről kiállított számlában szereplő, külön jogszabály szerint kötelezően felszámított díjak, tételek. (Sztv. 47. § (4e) bekezdés)
A törvénymódosítás szerint 2013. január 1-jétől nemcsak a végfelhasználó (fogyasztó) vállalkozások élhetnek a közüzemi számlák egyszerűsített elszámolásának lehetőségével, amelyek egyetemleges szolgáltatóktól szerzik be a földgázt és a villamos energiát, hanem azok is, amelyek földgázkereskedőtől vagy villamosenergia-kereskedőtől vásárolják.
A beszerzési költség (beszerzési ár) részét képezi, a fentieken túl, az eszköz beszerzéséhez szorosan kapcsolódó
? fizetendő (fizetett) illetékek [vagyonszerzés (ajándék, öröklés, adásvétel, csere után járó) illetéke],
? az előzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adóösszege,
? a jogszabályon alapuló hatósági igazgatási, szolgáltatási díjak,
? az egyéb hatósági igazgatási, szolgáltatási eljárási díjak (környezetvédelmi termékdíj, szakértői díj, stb.),
? a vásárolt vételi opció díja.
A beszerzési költségnek (árnak) nem része a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adó összege, továbbá az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint az ellenérték arányosan megosztott általános forgalmi adó levonható hányada.
A beruházáshoz kapcsolódó, véglegesen kapott támogatás összege nem csökkenti az eszköz bekerülési (beszerzési) értékét.
**)A beszerzési költség (beszerzési ár) részét képezi továbbá, az eszköz beszerzéséhez, előállításához közvetlenül kapcsolódóan igénybe vett hitel, kölcsön:
? felvétele előtt fizetett a hitel, a kölcsön feltételként előírt bankgarancia díja,
? szerződésben meghatározott, a hitel igénybevétele miatt fizetett kezelési költség, folyósítási jutalék, a hitel igénybevételéig felszámított rendelkezésre tartási jutalék,
? szerződés közjegyzői hitelesítésének díja,
? felvétele után az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításáig terjedő időszakra elszámolt (időszakot terhelő) hitelkamat, valamint
? a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó az üzembe helyezésig terjedő időszakra elszámolt (időszakot terhelő) biztosítási díj,
? valamint a beruházás tervezés, a beruházás előkészítés, a beruházás lebonyolítás, az új technológia elsajátítás (betanítás) díjai.
**) A bekerülési, beszerzési értéket csökkenti:
? a próbaüzemelés során előállított, raktárra vett, értékesített termék, teljesített szolgáltatás előállítási költsége, ennek hiányában az állományba vételkori piaci értéke, illetve a még várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett eladási ára, várható eladási ára, legfeljebb a próbaüzemeltetés a bekerülési (beszerzési) értékként figyelembe vett költségéig, valamint
? a bekerülési (beszerzési) értékben elszámolt kamat összegét csökkenti a beruházásra adott előleg után, annak elszámolásáig, a beruházásra elkülönített pénzeszköz után, annak felhasználásáig kapott kamat összege.
A tárgyi eszközök beszerzési költség (beszerzési ár) részét képezi még, a tárgyi eszközök biztonságos üzemeltetéséhez szükséges
? tartozékok értéke, valamint
? tartalék alkatrészek értéke.
A beszerzési költség (beszerzési ár) részét képező tételeket a felmerüléskor, a gazdasági esemény megtörténtekor,de legkésőbb az üzembe helyezéskor illetve a raktárba történő beszállításkor kell számításba venni, a számlázott, vagy kivetett összegben.
Amennyiben az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig a számla, a számlát helyettesítő, azzal egyenértékű számviteli bizonylat nem érkezett meg, a fizetendő összeget az illetékes hatóság nem állapította meg, akkor az adott tétel értékét a rendelkezésre álló dokumentumok (szerződés, piaci információ, jogszabályi előírás) alapján kell meghatározni.
Az így meghatározott érték és a ténylegesen számlázott vagy később módosított fizetendő (kivetett) összeg közötti különbözettel a beszerzési költségeket kell módosítani, a végleges bizonylatok kézhezvétele időpontjában, ha a különbözet összege az adott eszköz bekerülési (beszerzési) értékét jelentősen módosíthatja.
Amennyiben a különbözet összege nem módosítja jelentősen az adott eszköz bekerülési (beszerzési) értékét, annak összegét a végleges bizonylatok kézhez vétele időpontjában egyéb ráfordításként, illetve egyéb bevételként kell elszámolni.
Az eszköz értékét növelő beszerzési értékként kell figyelembe venni az eszköz használati értékét növelő munkafolyamatok, illetve megmunkálás ellenértékét jelentő bérmunkadíjat.
A tárgyi eszköznél értéket növelő beszerzési költségként kell figyelembe venni
? a meglevő tárgyi eszköz bővítésével,
? rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával,
? élettartamának növelésével összefüggő munka, továbbá
? az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítási munka költségét is, kivéve a tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munka, továbbá
? az erdőnevelési, az erdőfenntartási, az erdő felújítási munka költségeit.
Az eszköz értékét növelő bekerülési értékként kell figyelembe venni ingatlan beszerzése esetén az ingatlan értékébe szerződés alapján beszámított korábban a bérleti jog megváltása címén fizetett bérleti jogként kimutatott (még le nem írt) összeget.
Gazdasági társaságnál alapításkor, jegyzett tőkeemeléskor a jegyzett tőke fedezeteként, továbbá a jegyzési, kibocsátási érték és a névérték közötti különbözetként, a jegyzett tőkén felüli tőke fedezeteként nem pénzbeli betétként (vagyoni hozzájárulásként) átvett, kapott eszköz (apport) létesítési okiratban (társasági szerződésben, alapszabályban, stb.) annak módosításában, illetve közgyűlési, az alapítói, a taggyűlési határozatban meghatározott értéke bekerülési értéknek, beszerzési értéknek minősül. Átalakulás esetén a létesítő okiratban meghatározott értéknek az átalakulással létrejövő gazdasági társaság végleges vagyonmérlegében szereplő értéket kell tekinteni.
Alapítás-átszervezés aktivált értékeként merülnek fel a vállalkozási tevékenység indításával, megkezdésével, jelentős bővítésével, átalakításával, átszervezésével kapcsolatos - beruházásnak, felújításnak nem minősülő költségek. A költségek felmerülhetnek mind külső vállalkozók (szállítók) által végzett, számlázott tevékenység következtében, mind pedig a saját tevékenység során felmerült közvetlen önköltségbe tartozó költségek. A saját tevékenység végzése során felmerülő és az alapítás-átszervezés értékébe sorolható költségeket a közvetlen önköltségbe tartozó költségek meghatározásával lehet számításba venni. Kizárólag azok a költségek vehetők ily módon figyelembe, amelyek a tevékenység folytatása során - az alapítás-átszervezés befejezését követően - a bevételekben várhatóan megtérülnek.
Az alapítás-átszervezés aktivált értéke közé tartoznak - többek között - a minőségbiztosítási rendszer bevezetésével kapcsolatos tevékenység költségei, valamint az ásványkincs-kutatási tevékenység során felmerült olyan költségek, amelyek a kapcsolódó beruházás, felújítás bekerülési értékében nem vehetők figyelembe, feltéve, hogy e költségek a kutatási tevékenység eredményeképpen kitermelt ásványkincs hasznosításából származó bevételekben várhatóan megtérülnek. (Sztv. 25. § (3) bekezdés)
Az ásványkincs kutatásával kapcsolatban felmerülő, általában jelentős költségek azért nem tekinthetők kísérleti fejlesztés aktivált értékének, mert a kutatási tevékenység célja nem új anyagok, termékek létrehozása, hanem a föld mélyén lévő ásványkincsek felszínre hozása.
A számviteli törvény 2012. évi módosítása a fentiek miatt a minőségbiztosítási rendszer mellett, ezért említi példaként az alapítás-átszervezés fogalomkörének meghatározásánál, az ásványkincs-kutatási tevékenység során felmerült azon költségeket, amelyeket nem lehetett a tárgyi eszköz bekerülési értékében felvenni, de azok megtérülnek a várható bevételekből.
Ha egy adott kutatási program tekintetében az ásványkincs-kutatási tevékenység eredménytelen lesz, akkor az adott kutatási program lezárásáig, az ásványkincs kutatással kapcsolatban felmerülő, általában jelentős költségek aktivált értékét, terven felüli értékcsökkenés elszámolásával kell kivezetni a számviteli nyilvántartásokból.
Az alapítás-átszervezés költségeinek aktiválása a befektetett eszközök közötti nyilvántartása- a számviteli törvény alapján nem kötelező. A vállalkozó döntésétől függ, hogy a befektetett eszközök között, vagy az adott üzleti év adózás előtti eredménye terhére számolja el a tárgyévi költségei között. Amennyiben a vállalkozó az aktiválás mellett dönt, úgy a bekerülési értékével szemben a költségek értékcsökkenési leírásként merülnek fel a vállalkozásban, tehát több év eredményét befolyásolja majd.
Az alapítás költségei közé tartoznak a tevékenység megkezdése előtt felmerült költségek.
Az átszervezés költségei közé tartoznak azok a költségek, amelyek például a technológiai folyamat sorrendjének változtatása, a minőségbiztosítási rendszer bevezetése, stb.
Alapítás-átszervezés aktivált értékeként felmerült költségek állományba vétele bekerülési értéken történik, amely lehet:
? beszerzési ár (számlázott ár, amely nem tartalmazza a levonható általános forgalmi adó összegét, de tartalmazza az arányosítással meghatározott előzetesen felszámított általános forgalmi adó le nem vonható hányadát),
? előállítási költség (közvetlen önköltség).
Az alapítás-átszervezés terv szerinti értékcsökkenésének leírása 5 év vagy annál rövidebb idő alatt lehetséges a számviteli törvény előírása szerint.
Az alapítás-átszervezés aktivált értékéből a még le nem írt összegnek megfelelő összegű szabadrendelkezésű eredménytartalékot le kell kötni, és a lekötött tartalékba kell átvezetni. A számviteli törvény fenti rendelkezése ezzel korlátozza a vállalkozó szabad eredménytartalékának - teljes mértékben - osztalékként történő kifizetését.
A kísérleti fejlesztés aktivált értékének alapfogalmi meghatározása a számviteli törvény 2012. évi módosítása során kikerült a törvényből.
A K+F definíciói a 2004. CXXXIV. a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvényben kerülnek meghatározásra. Az Innovációs törvény alapján a számvitelben alkalmazandó fogalmi elemek a következők:
? Alapkutatás kísérleti vagy elméleti munka, amelyet elsősorban a jelenségek vagy megfigyelhető tények hátterével kapcsolatos új ismeretek megszerzésének érdekében folytatnak, anélkül, hogy kilátásba helyeznék azok gyakorlati alkalmazását vagy felhasználását.
? Alkalmazott kutatástervezett kutatás vagy kritikus vizsgálat, amelynek célja új ismeretek és szakértelem megszerzése új termékek, eljárások vagy szolgáltatások kifejlesztéséhez, vagy a létező termékek, eljárások vagy szolgáltatások jelentős mértékű fejlesztésének elősegítéséhez. Magában foglalja az alkalmazott kutatáshoz különösen a genetikus technológiák ellenőrzéséhez szükségek komplex rendszerek összetevőinek létrehozását is, a prototípusok kivételével.
? Kísérleti fejlesztés a meglévő tudományos, technológiai, üzleti és egyéb, vonatkozó ismeretek és szakértelem megszerzése, összesítése, megosztása és felhasználása új, módosított vagy javított termékek, eljárások vagy szolgáltatások terveinek és szabványainak létrehozása vagy megtervezése céljából.
Kísérleti fejlesztésnek minősülhetnek:
? az új termékek, eljárások és szolgáltatások fogalmi meghatározását, megtervezését és dokumentálását célzó tevékenységek,
? olyan tevékenységek, amelyek magukban foglalják tervezetek, tervrajzok, tervek és egyéb dokumentációk előállítását is, feltéve, hogy azokat nem kereskedelmi felhasználásra szánják,
? a kereskedelmi felhasználásra nem kerülő prototípusok elkészítése,
? a kereskedelmileg felhasználható prototípusok és kísérleti projektek kifejlesztése abban az esetben, ha a prototípus szükségszerűen maga a kereskedelmi végtermék, és előállítása túlságosan költséges ahhoz, hogy az kizárólag demonstrációs és hitelesítési céllal történjen,
? a termékek, eljárások és szolgáltatások kísérleti gyártása és tesztelése, feltéve hogy azokat nem lehet felhasználni vagy átalakítani úgy, hogy azok ipari alkalmazásokban vagy kereskedelmileg hasznosíthatóak legyenek.
A kísérleti fejlesztésbe nem tartoznak bele azok a szokásos, időszakos vagy rutinszerű változtatások, amelyeket termékeken, gyártósorokon, előállítási eljárásokon, létező szolgáltatásokon és egyéb folyamatban lévő műveleteken végeznek, ha e változtatások fejlesztésnek minősülnek, illetve ha e változtatások az adott termék, eljárás, folyamat vagy szolgáltatás fejlődését is eredményezik.
Kutatás-fejlesztés magában foglalja:
? az alapkutatást,
? az alkalmazott kutatást és
? a kísérleti fejlesztést.
A kutatási-fejlesztési és technológiai innovációs eredmények hasznosítása: idetartozik mind a vállalkozások keretében, üzleti céllal, gazdasági eredmény reményében történő felhasználás, mind az olyan közösségi célú felhasználás, amelynek eredménye a lakosság életminőségének és a közszolgáltatások minőségének javítása, a természeti és épített környezet védelme, az ország fenntartható fejlődése, valamint védelmi képességnek, és biztonsági helyzetének javítása.
A kísérleti fejlesztés aktivált értékeként olyan felmerült költségek mutathatók ki a számvitelben, amelyek a jövőben várhatóan meg fognak térülni, hasznosíthatóak. A fejlesztés következményeként a kísérleti fejlesztés eredménye érdekében felmerült olyan szállítók által számlázott összeget, valamint a saját tevékenység során felmerült, a közvetlen önköltségbe tartozó költségeket lehet figyelembe venni, amelyek aktiválható termékben (sem szellemi termékben, sem tárgyi eszközben, sem készletértékben) nem vehetők számításba, mivel a létrehozott termék piaci várható piaci árát meghaladják.
A kísérleti fejlesztés aktivált értéke nem haladhatja meg azt az értéket, amely várhatóan meg fog térülni a várható gazdasági haszonból a további fejlesztési költségek, várható termelési költségek és felmerülő értékesítéshez közvetlenül kapcsolódó költségek levonása után.
A kísérleti fejlesztés aktivált értékeként lehet kimutatni a megkezdett fejlesztések közvetlen költségeit is, amelyek bár még nem fejeződtek be az üzleti év utolsó napján, de a jövőben várhatóan megtérülnek, ha a vállalkozás az aktiválás mellett dönt. Ez esetben a kísérleti fejlesztés aktivált értéke nemcsak a kísérleti fejlesztés többletköltségeit foglalja magában.
Azon termékek közvetlen költségeit is figyelembe kell venni, amelyeket csak később, a kísérleti fejlesztés befejezésekor lehet a készletek, a tárgyi eszközök, a szellemi termékek között állományba venni. Az így létrehozott készletek, tárgyi eszközök, szellemi termékek összegével a kísérleti fejlesztés aktivált értékét kell csökkenteni.
Nem aktiválhatók kísérleti fejlesztés bekerülési értékeként:
? az alap- és alkalmazott kutatás költségei, továbbá
? a kísérleti fejlesztés közvetett és általános költségei sem.
Amennyiben a kísérleti fejlesztés befejezésekor nyilvánvalóvá válik, hogy a fejlesztés nem járt hasznosítható eredménnyel, akkor a felmerült költségeket nem lehet aktiválni, azokat a tárgyévi költségek között kell elszámolni, így az adott beszámolási időszak eredményét fogja csökkenteni.
A kísérleti fejlesztés aktivált értékét az eredménnyel szemben több évben lehet figyelembe venni értékcsökkenésként. Ha az aktivált kísérleti fejlesztés hasznosításának befejezésére kerül sor mielőtt a hozzá kapcsolódó értékcsökkenési leírásra teljes mértékben elszámolásra kerülhetett volna, akkor a még el nem számolt fennmaradó összeget, terven felüli értékcsökkenésként kell elszámolni és az állományból ki kell vezetni.
A befejezett kísérleti fejlesztés aktivált értéke elszámolásához kapcsolódó terv szerinti értékcsökkenésének futamideje 5 év vagy rövidebb idő lehet.
A kísérleti fejlesztés értékét a számviteli törvény szerint nem kötelező aktiválni, - a vállalkozás döntésétől függően - a költségek között is elszámolható a felmerülés időszakában. Amennyiben sor kerül az aktiválásra, akkor az üzleti év mérleg készítésekor a nettó értékének megfelelő összeget az eredménytartalékból a lekötött tartalékba át kell vezetni. Ez az átvezetés osztalékfizetési korlátot jelent.
Az elmúlt években megváltozott a szellemi termékekre vonatkozó jogszabályi környezet, emiatt szükségessé vált a szellemi termékek fogalmának módosítása, a jogszabályi környezethez való igazítása.
A számviteli törvény 2013. január 1-jétől hatályos módosításával pontosításra került a szellemi termékek definíciója összhangban, a szellemi alkotások jogával és a hatályos jogszabályokkal.
Szellemi terméknek minősülnek a megszerzett, előállított
iparjogvédelemben részesülő alkotások (különösen: szabadalom, használati minta, formatervezési minta, know-how, védjegy, földrajzi árujelző, kereskedelmi név),
szerzői jogvédelemben részesülő szerzői művek és szomszédos jogok (különösen: szoftvertermékek, műszaki tervek),
jogvédelemben nem részesülő, de titkosságuk révén monopolizált szellemi javak,
függetlenül attól, hogy használatba vették-e azokat, vagy sem. (Sztv. 25. § (7) bekezdés)
A szellemi termékeket a mérlegben befektetett eszközként az immateriális javak között kell kimutatni. Befektetett eszközként csak olyan eszközt szabad kimutatni, amelynek az a rendeltetése, hogy a tevékenységet, a működést tartósan, legalább egy éven túl szolgálja. ( Sztv. 24. § (1), 25. § (1) bekezdés)
Üzleti vagy cégérték beszerzési árán a megvásárolt társaságért, vállalatért fizetett ellenérték és a megvásárolt társaság, vállalat egyes eszközeinek a kötelezettségekkel csökkentett a számviteli törvény szerinti értékeléssel kialakított értéke közötti különbözetet kell érteni, ha a fizetett ellenérték a magasabb.
Cégvásárlás esetén, amikor az adott társaság részvényeit, üzletrészeit, vagyoni betéteit a vevő úgy szerzi meg, hogy ezzel a vásárlással az adott társaságban minősített többséget biztosító befolyást szerez, és az adott társaság részvényeit, üzletrészeit, vagyoni betéteit a tőzsdén nem jegyzik, nem forgalmazzák: az adott társaság megszerzett részvényeiért, üzletrészeiért, vagyoni betéteiért fizetett ellenérték lényegesen több, mint az ezen befektetésre jutó az adott társaság eszközei és kötelezettségei piaci értékének figyelembe vételével meghatározott (számított) saját tőke értéke, a kettő közötti pozitív különbözet az üzleti vagy cégérték összege, negatív számított saját tőke esetén pedig a fizetett ellenérték. (Sztv. 3.§ (5) 1/c. pont)
Üzleti vagy cégérték bekerülési (beszerzési) értéke cégvásárlás esetén a 3.§ (5) bekezdésének 1. pontja szerinti meghatározott különbözet. (Sztv. 49.§)
A számviteli törvény 2012. évi módosítása alapján cégvásárlás esetében az üzleti-vagy cégérték összegének meghatározása kiegészül azzal, hogy, ha a megvásárolt társaság piaci értéken számított saját tőkéje negatív lenne, akkor a fizetett ellenértéket kell üzleti-vagy cégértéknek tekinteni. Azoknál a cégvásárlásoknál, ahol a céltársaság számított saját tőkéje negatív, kérdésessé válhatott, hogy a megvásárolt részesedést milyen értéken kell kimutatni. Ebben az esetben a megszerzett részesedést nulla értéken kell a számviteli nyilvántartásokba felvenni és a fizetett ellenértéket kell üzleti vagy cégértékként elszámolni.
Üzleti vagy cégértékként kell kimutatni cégvásárlás esetén a jövőbeni gazdasági haszon reményében teljesített a fentiekben meghatározott többletkifizetés összegét. Üzleti vagy cégérték esetében a terv szerinti értékcsökkenés időtartamára vonatkozóan nincs a számviteli törvényben korlátozó rendelkezés.
Negatív üzleti vagy cégérték esetei lehetnek:
? cégvásárlás esetén, a fizetett ellenérték kevesebb, mint a cégvásárlás időpontjában az egyes eszközök piaci értékének az átvállalt kötelezettségek értékével csökkentett összege és ez a különbözet a megszerzett immateriális javak, tárgyi eszközök, készletek reális értékének arányos csökkentésével sem szűnik meg, a fennmaradó többlet a negatív üzleti vagy cégérték. Az eszközök piaci értékét és az átvállalt kötelezettség értékét a számviteli törvényben meghatározott értékelés alapján kell megállapítani. A megvásárolt vállalkozás valamennyi eszközét és kötelezettségét a vevő tételesen veszi állományba.
? cégvásárlás esetén az adott társaság megszerzett részvényeiért fizetett ellenérték lényegesen kevesebb, mint a megvásárolt részvények piaci értéke, a különbözet a negatív üzleti vagy cégérték. Ebben az esetben a társaság részvényeit a vevő úgy szerzi meg, hogy a társaságban minősített többséggel fog rendelkezni és a megvásárolt társaság részvényeit a tőzsdén jegyzik, vagy forgalmazzák.
? cégvásárlás esetén az adott társaság megszerzett részvényeiért, üzletrészeiért, vagyoni betéteiért fizetett ellenérték lényegesen kevesebb, mint a befektetésre jutó saját tőke értéke, a kettő között negatív a különbözet. A vevő a társaság részvényeit, üzletrészeit, vagyoni betéteit szerzi meg oly módon, hogy ezzel minősített többséget biztosító befolyást szerez és a társaság részvényeit, üzletrészeit, vagyoni betéteit nem jegyzik, és nem forgalmazzák a tőzsdén.
A negatív üzleti vagy cégértékre vonatkozó rendelkezések szerint eltérően az üzleti vagy cégértékre vonatkozó előírásoktól annak összegét 5 év alatt kell elszámolni az eredmény terhére, függetlenül a rá ható tényezők alakulásától.
A negatív üzleti vagy cégértékként kimutatott halasztott bevételt a cégvásárlást követő 5 év vagy ennél rövidebb idő alatt lehet az egyéb bevételekkel szemben megszüntetni.
A térítés nélkül - visszaadási kötelezettség nélkül kifejezés helyett, a számviteli törvény hatályos módosítása szerint - véglegesen átvett eszköz beszerzési ára, az állományba vétel időpontjában meglévő forgalmi, piaci értéke, illetve az ajándékként, hagyatékként kapott eszköz, továbbá a nem adminisztrációs hibából származó többletként fellelt eszköz esetében az eszköznek az állományba vétel időpontjában meglévő piaci értéke.
Csere útján beszerzett eszköz bekerülési, beszerzési értéke az eszköz megállapodás szerinti értéke, a cserébe adott eszköz eladási ára.
A gazdasági társaságokban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetést a létesítési okiratban (társasági szerződésben, alapszabályban, stb.) meghatározott alapításkori értéken, vásárlás esetén, vételi áron, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett könyv szerinti értéken kell értékelni, ha
? a gazdasági társaság piaci megítélése tartósan a mérlegkészítés napját megelőzően legalább egy éven keresztül nem csökken;
? a gazdasági társaságba befektetett összeg a gazdasági társaság megszűnésekor várhatóan megtérül;
? a gazdasági társaság saját tőke értékének a befektetés névértékével arányos része nem csökken a befektetés könyv szerinti értéke alá.
Követelés fejében átvett eszköz bekerülési, beszerzési értéke az eszköz megállapodás, csereszerződés, vagyonfelosztási javaslat szerinti számlázott, bizonylatolt értéke.
Az egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírokat tényleges beszerzési áron kell értékelni mindaddig, amíg azok értéke tartósan a mérlegkészítés napját megelőzően legalább egy éven keresztül nem csökkent.
A mérlegben a vásárolt készletet (anyag, áru) a Számviteli törvény szerinti beszerzési áron kell értékelni (kimutatni).
Az eszköz bekerülési, előállítási értéke közé azok a ráfordítások tartoznak, amelyek
? az eszköz (termék) előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása során közvetlenül felmerültek,
? az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak, továbbá
? az eszközre (termékre) megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók (a továbbiakban együtt: közvetlen önköltség).
Az elvégzett, a nyújtott, a teljesített szolgáltatás bekerülési, előállítási értékének részét azok a költségek képezik, amelyek
? a szolgáltatás végzése, nyújtása, teljesítése során közvetlenül felmerültek,
? a szolgáltatás végzésével, nyújtásával, teljesítésével szoros kapcsolatban voltak, továbbá
? a szolgáltatásra megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók (továbbiakban együttesen: közvetlen önköltség).
Amennyiben, ha az értékesítésnek az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások (az alvállalkozói teljesítmények) értékével csökkentett nettó árbevétele valamely évben az egymilliárd forintot vagy a költség nemek szerinti költségek az eladott áruk beszerzési értékét, az alvállalkozói teljesítmények értékét nem tartalmazó együttes összege az ötszázmillió forintot meghaladja, az ezt követő üzleti évtől kezdődően a saját előállítású termékek, és saját tevékenység keretében végzett szolgáltatások közvetlen önköltségét az önköltség számítási szabályzat szerinti utókalkuláció módszerével kell megállapítani.
A saját termelésű készleteket (befejezetlen termelés, félkész és késztermék) az utókalkuláció alapján meghatározott közvetlen önköltségen kell értékelni. A közvetlen önköltség tartalmát az Önköltség számítási Szabályzatban kell részletesen meghatározni.
A befejezetlen építési-szerelési, illetve technológiai szerelési munka közvetlen önköltsége a kalkulációs egység összes elhatárolt közvetlen költségéből a megrendelő igazolása mellett a teljesítési fok alapján arányosítással is meghatározható. A kalkulációs egység egy szerződés szerinti munkánál (egy létesítménynél) nagyobb egység nem lehet.
Értékesítési költségeket és az előállítással közvetlen kapcsolatba nem hozható igazgatási és egyéb általános költségeket a közvetlen önköltség nem tartalmazhat.
3.1.3. Az eszközök értékcsökkenése
Az értékcsökkenés az amortizálódó eszközök (immateriális javak, tárgyi eszközök) fizikai kopásának, erkölcsi avulásának pénzben kifejezett értéke.
Az immateriális javak és tárgyi eszközök terv szerinti értékcsökkenése - az egyedi értékelés elve alapján, - a használat várható idejének és tervezett maradványértékének figyelembe vételével - a választott értékcsökkenési leírási módszerrel kerül elszámolásra.
Értékcsökkenést az üzembe helyezés napjától, állományból történő kivezetéskor pedig a kivezetés napjáig kell elszámolni. A számviteli törvény 2013. január 1-jétől hatályos módosítása szerint az üzembe helyezés időpontja az eszköz szokásos vállalkozási tevékenység keretében történő rendeltetésszerű hasznosításának a kezdő időpontja, vagyis az az időpont, amikor az adott eszközzel az üzemszerű tevékenység megkezdésre kerül.
Ezzel lehetővé válik, hogy egyes, a rendeltetésszerű használatot nem érintő hatósági engedélyek hiánya, vagy a hatósági eljárás elhúzódása esetén is sor kerülhessen az aktiválásra és így megvalósulhasson a végzett tevékenység megfelelő költségelszámolása.
Az üzembe helyezés időpontjának pontosítását a gyakorlati tapasztalatok tették szükségessé, ezért a számviteli törvény 2013. évi módosítása taxatíve meghatározza az eszköz üzembe helyezésének (aktiválásának) időpontját.
Az üzembe helyezést, hitelt érdemlő módon dokumentálni kell. (Sztv. 52.§ (2) bekezdés)
Az immateriális javaknak, a tárgyi eszközöknek a hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési (beszerzési, előállítási) értékét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket a gazdálkodó előreláthatóan használni fogja.
Hasznos élettartam: az az időszak, amely alatt az amortizálható eszközt a vállalkozó időarányosan vagy teljesítményarányosan az eredmény terhére elszámolja.
? hasznos élettartam az az időszak, amely alatt az amortizálható eszközt a gazdálkodó a várható fizikai elhasználódás (műszakok száma, tevékenységre jellemző körülmények, az eszköz fizikai jellemzői), erkölcsi avulás (technológiai változások, termékek iránti kereslet), az eszköz használatával kapcsolatos jogi és egyéb korlátozó tényezők figyelembe vételével várhatóan használni fogja, vagy
? hasznos élettartam az a megtermelhető darabszám, elvégezhető teljesítmény vagy egyéb egységszám figyelembe vételével meghatározott időszak, amely időszak alatt a gazdálkodó az előbbieket várhatóan elő tudja állítani az amortizálható eszköz felhasználásával.
**) Maradványérték: a rendeltetésszerű használatbavétel, az üzembe helyezés időpontjában a rendelkezésre álló információk alapján, a hasznos élettartam függvényében az eszköz meghatározott, a hasznos élettartam végén várhatóan realizálható értéke. Nulla lehet a maradványérték, ha annak értéke valószínűsíthetően nem jelentős értékű.
A Számviteli törvény előírása lehetővé teszi, hogy a vállalkozó saját döntése alapján, a kis-értékű - 100 ezer forint egyedi bekerülési érték (beszerzési, előállítási érték) alatti - immateriális javak és tárgyi eszközök beszerzési vagy előállítási költségét a használatbavételkor egy összegben értékcsökkenési leírásként elszámolhatja.
Alkalmazott értékcsökkenési leírási módszer (ek)
Az évenként elszámolandó értékcsökkenésnek a bekerülési értékhez (bruttó értékhez) maradványérték megállapítása esetén a maradványértékkel csökkentett bekerülési értékhez (bruttó értékhez) - vagy a nettó értékhez (a terv szerinti elszámolt értékcsökkenéssel csökkentett bruttó értékhez) viszonyított arányát, vagy a bekerülési értéknek a teljesítménnyel arányos összegét, illetve az értékcsökkenés abszolút összegét az egyedi eszköz várható használata, ebből adódó élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi elavulása, az adott vállalkozási tevékenységre jellemző körülmények figyelembevételével kell megtervezni, és azokat a nyilvántartásokon történő rögzítést követően az üzembe helyezéstől kell alkalmazni.
Az üzembe helyezés időpontja az eszköz szokásos vállalkozási tevékenység keretében történő rendeltetésszerű hasznosításának a kezdő időpontja.
A leírások megtervezése minden esetben az egyedi eszköz jellemzőinek figyelembe vételével történik.
Ha több leírási módszert alkalmaz a vállalkozó, az egyes módszereknél meg kell jelölni az eszközcsoportot is, amelyikre vonatkozik.
Értékcsökkenési leírási módszerek a következők lehetnek:
? az évenként elszámolandó értékcsökkenésnek a bekerülési értékhez (bruttó értékhez) viszonyított arányát, az egyedi eszköz várható használata, ebből adódó élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi avulása, az adott vállalkozási tevékenységre jellemző körülmények figyelembe vételével kell megtervezni, az azokat a nyilvántartásokon történő rögzítést követően rendeltetésszerű használatba vételtől, az üzembe helyezéstől kell alkalmazni. Az üzembe helyezést, hitelt érdemlő módon kell dokumentálni,
? az évenként elszámolandó értékcsökkenésnek az eszköz nettó értékéhez (a terv szerint elszámolt értékcsökkenéssel csökkentett bruttó értékhez) viszonyított arányát, az egyedi eszköz várható használata, ebből adódó élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi avulása, az adott vállalkozási tevékenységre jellemző körülmények figyelembe vételével kell megtervezni, az azokat a nyilvántartásokon történő rögzítést követően rendeltetésszerű használatba vételtől, az üzembe helyezéstől kell alkalmazni. Az üzembe helyezést, hitelt érdemlő módon kell dokumentálni,
? az évenként elszámolandó értékcsökkenésnek a bekerülési értéknek a teljesítménnyel arányos összegét, az egyedi eszköz várható használata, ebből adódó élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi avulása, az adott vállalkozási tevékenységre jellemző körülmények figyelembe vételével kell megtervezni, az azokat a nyilvántartásokon történő rögzítést követően rendeltetésszerű használatba vételtől, az üzembe helyezéstől kell alkalmazni. Az üzembe helyezést, hitelt érdemlő módon kell dokumentálni,
? az évenként elszámolandó értékcsökkenésnek az értékcsökkenés évenkénti abszolút összegét az egyedi eszköz várható használata, ebből adódó élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi avulása, az adott vállalkozási tevékenységre jellemző körülmények figyelembe vételével kell megtervezni, az azokat a nyilvántartásokon történő rögzítést követően rendeltetésszerű használatba vételtől, az üzembe helyezéstől kell alkalmazni. Az üzembe helyezést, hitelt érdemlő módon kell dokumentálni.
Terv szerinti értékcsökkenést a már rendeltetésszerűen használatba vett, üzembe helyezett immateriális javak, tárgyi eszközök után kell elszámolni mindaddig, amíg azokat rendeltetésüknek megfelelően használják.
A terv szerinti leírások megtervezése minden esetben az egyedi eszköz jellemzőinek figyelembe vételével történik. A leírási idő és a leírási módszer rögzítése után a gazdálkodó előre kiszámítja, megtervezi a futamidő minden egyes évér jutó értékcsökkenés összegét. Az így kiszámított értékcsökkenés összegét kell elszámolni terv szerinti értékcsökkenési leírásként.
Az értékcsökkenés minden tárgyi eszköz és immateriális jószág esetében egyedileg kerül megállapításra.
Ha a vállalkozó a számviteli politikájában azt rögzíti, hogy az alapítás-átszervezés és a befejezett kísérleti-fejlesztés tárgyévben felmerült tételeit aktiválja az immateriális javak között, azaz nem a költségként történő elszámolást választja, abban az esetben a számviteli törvény 52. paragrafus (4) bekezdése szabályozza, hogy a befejezett kísérleti fejlesztés, továbbá a befejezett alapítás-átszervezés aktivált értékét 5 év vagy ennél rövidebb idő alatt kell lineáris módszerrel leírni.
A többi amortizálandó eszköz esetében a számviteli törvény nem határoz meg értékcsökkenési leírási időkorlátot, azoknál a vállalkozó határozza meg az amortizációs politikájában a választott leírási módokat és a leírási kulcsokat a hasznos élettartam figyelembe vételével.
Nem számolható el értékcsökkenés:
? az értéküket megtartó eszközöknél a földterület, a telek (a bányaművelésre, vegyi hulladék tárolására igénybe vett földterület, telek kivételével), az erdő, a képzőművészeti alkotás beszerzési ára után,
? régészeti leleteknél,
? az üzembe nem helyezett beruházásnál és
? a már teljesen leírt immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél.
Terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni a számviteli törvény 2012. január 1-jétől hatályos módosítása szerint, az immateriális javaknál, a tárgyi eszköznél, és a beruházásnál akkor, ha
**) az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, (ideértve a beruházást is) könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezeknek az eszközöknek a piaci értéke),(Sztv.53. § (1) bekezdés a) pont)
? ha az üzleti vagy cégérték, vagy az alapítás-átszervezés aktivált értékének könyv szerinti értéke a jövőbeni gazdasági hasznokra vonatkozó várakozásokat befolyásoló körülmények változása következtében tartósan és jelentősen meghaladja annak piaci értékét (a várható megtérülésként meghatározott összeget). (Sztv.53. § (1) bekezdés e) pont)
? a szellemi termék, a tárgyi eszköz, a beruházás könyv szerinti értéke tartósan lecsökken, mert a szellemi termék, a tárgyi eszköz, a beruházás a vállalkozási tevékenység megváltozása (profilváltás esetén) miatt feleslegessé vált,
? vagy megrongálódás, megsemmisülés, illetve leltár hiány következtében a szellemi termék, a tárgyi eszköz, a beruházás rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan;
? a vagyoni értékű jog a szerződés módosulása miatt csak korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesíthető;
? a befejezett kísérleti fejlesztés révén megvalósuló tevékenységet korlátozzák, vagy megszüntetik, illetve az eredménytelen lesz.
A terven felüli értékcsökkentést olyan mértékig kell végrehajtani, hogy a fentiekben felsorolt immateriális javak, a tárgyi eszköz, a beruházás a használhatóságuknak megfelelő, a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljenek a mérlegben. Amennyiben az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan, megsemmisült, vagy hiányzik, azt az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a beruházások közül a terven felüli értékcsökkenés elszámolását követően ki kell vezetni.
A piaci érték alapján meghatározott terven felüli értékcsökkenést a mérleg fordulónapjával, az eszközök állományból történő kivezetése esetén meghatározott terven felüli értékcsökkenést a kivezetés időpontjával kell elszámolni.
Ha a vállalkozás szempontjából meghatározó jelentőségű tárgyi eszköznél az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben lényeges változás következett be, akkor az elszámolásra kerülő értékcsökkenési leírás módja megváltoztatható, de az eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben közölni kell. Az eltérés összege lesz a terven felüli értékcsökkenés.
Amennyiben az immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a piaci érték alapján meghatározott terven felüli értékcsökkenés elszámolásának okai már nem vagy csak részben állnak fenn, az elszámolt terven felüli értékcsökkenést meg kell szüntetni, az immateriális jószágot, a tárgyi eszközt piaci értékére (legfeljebb a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értékére) vissza kell írni.
Az immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terven felüli értékcsökkenés elszámolása, illetve a korábban elszámolt terven felüli értékcsökkenés visszaírása az évenként elszámolandó terv szerinti értékcsökkenés, a várható hasznos élettartam és a **) maradványérték újbóli megállapítását eredményezheti. **)A terv szerinti értékcsökkenés, a várható hasznos élettartam és a maradványérték újbóli megállapítását a kiegészítő mellékletben indokolni kell és annak az eszközökre, illetve az eredményre gyakorolt hatását külön be kell mutatni.
Ha az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékben) lényeges változás következett be, akkor a terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatható, de a változás eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.
Nem számolható el terv szerinti, illetve terven felüli értékcsökkenés a már teljesen leírt, továbbá nem számolható el terv szerinti értékcsökkenés a **) tervezett maradványértéket elért immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél.
A mérleg összeállítása során az értékcsökkenést (terv szerinti és terven felüli) minden esetben figyelembe kell venni, azaz el kell számolni függetlenül attól, hogy a vállalkozó tárgyévi üzleti évi eredménye nyereség vagy veszteség.
**)3.1.4. Az eszközök értékvesztése
Ha a vásárolt készlet (anyag, áru) beszerzési ára magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert tényleges piaci értéke, akkor azt a mérlegben a tényleges piaci értéken, ha pedig a saját termelésű készlet (befejezetlen termelés, félkész és késztermék, állat) előállítási költsége magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert és várható eladási ára, akkor azt a mérlegben a még várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett eladási áron kell kimutatni, a készlet értékének csökkentésével.
A vásárolt készlet beszerzési árát, illetve a saját termelésű készlet előállítási költségét csökkentetten kell a mérlegben szerepeltetni, ha a készlet a vonatkozó előírásoknak (szabvány, szállítási feltétel, szakmai előírás stb.) illetve eredeti rendeltetésének nem felel meg, ha megrongálódott, ha felhasználása, értékesítése kétségessé vált, ha feleslegessé vált.
A készletek értékének csökkentését ebben az esetben olyan mértékig kell elvégezni, hogy a készlet a használhatóságnak (az értékesíthetőségnek) megfelelő mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken (legalább haszonanyag áron, illetve hulladékértéken) szerepeljen a mérlegben.
Az értékvesztés összege az egy évnél régebben beszerzett fajlagosan kis értékű készleteknél (ahol a nyilvántartásokon való keresztülvezetés költsége meghaladja az értékvesztés összegét), a vállalkozó által kialakított készletcsoportok könyv szerinti értékének százalékos arányában is meghatározható.
A gazdasági társaságokban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél értékvesztést kell elszámolni, amennyiben a számviteli törvényben foglalt feltételek valamelyike nem teljesül. Az értékvesztés elszámolása során a befektetés könyv szerinti értéke a gazdasági társaság saját tőkéjéből a befektetés névértékével arányos összegig csökkenthető.
Az egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírok nyilvántartás szerinti értékét csökkenteni kell akkor, ha a mérlegkészítés napját megelőzően legalább egy éven keresztül a piaci megítélése alacsonyabb, mint a nyilvántartás szerinti érték. Az egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírok nyilvántartás szerinti értékét addig kell csökkenteni, hogy azok a mérlegben a mérleg készítésekor érvényes (ismert) piaci megítélésnek megfelelő értéken szerepeljenek.
*) 3.1.5. Az eszközök elszámolt terven felüli értékcsökkenésének és értékvesztésének visszaírása
Amennyiben az alkalmazott leírások (értékcsökkenés, értékvesztés) miatt az eszközök könyv szerinti értéke alacsonyabb, ezeknek az eszközöknek az eredeti bekerülési értékénél és az alacsonyabb értéken való értékelés (immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél a terven felüli értékcsökkenés, egyéb más eszközöknél az értékvesztés elszámolása) okai már nem, vagy csak részben állnak fenn, a leírásokat meg kell szüntetni.
Az immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél a már elszámolt terven felüli értékcsökkenés, egyéb eszközöknél az elszámolt értékvesztés összegének csökkentésével a megbízható és valós összkép érdekében az eszközt piaci értékére, legfeljebb a nyilvántartásba vételkor megállapított bekerülési értékére, immateriális javaknál, tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembe vételével meghatározott nettó értékére, az egyéb bevételekkel szemben illetve a pénzügyi műveletek ráfordításait csökkentő tételként vissza kell értékelni (visszaírás).
Amennyiben az üzleti év mérleg fordulónapján az egyedi eszköz piaci értéke jelentősen meghaladja a könyv szerinti értékét, immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembe vételével meghatározott nettó értékét, akkor a különbözet összegével csökkenteni kell az elszámolt terven felüli értékcsökkenés, más eszköz esetében az elszámolt értékvesztés összegét és az egyéb bevételekkel szemben, a részesedések, értékpapírok, bankbetétek értékvesztésénél a pénzügyi műveletek ráfordításainak csökkentésével növelni kell az adott eszköz könyv szerinti értékét.
A különbözettel a könyv szerinti értéket az adott eszköz nyilvántartásba vételekor, számításba vett értékéig, immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembe vételével meghatározott nettó értékig kell növelni a visszaírás összegét.
A visszaírás összege nem lehet magasabb, mint a korábban terven felüli értékcsökkenésként, értékvesztésként elszámolt összeg.
A piaci értékelésbe bevont, illetve a visszaírással érintett eszközök esetében a leltárnak többek között tartalmaznia kell:
? az egyedi eszköz mérlegkészítés-kori piaci értékét,
? az egyedi eszköznek a könyv szerinti nettó értékét (az elszámolt értékcsökkenéssel, értékvesztéssel csökkentett, a *visszaírással növelt bekerülési értékét),
? a piaci érték és a nettó érték közötti különbözetet.
**) 3.1.6. A befektetett eszközök értékhelyesbítése
A Számviteli törvény lehetőséget ad arra, hogy a vállalkozó a vállalkozási tevékenységét tartósan szolgáló vagyoni értékű jogokat, szellemi termékeket, a tárgyi eszközöket, a beruházások és a beruházásra adott előlegek kivételével, a tulajdoni részesedést jelentő befektetést ha a piaci értéke jelentősen meghaladja az adott eszköznek a *) visszaírás utáni könyv szerinti (bekerülési) értéket, - évenként december 31-ei fordulónappal, aktuális piaci értéken értékelje. ( Sztv. 58. paragrafus (5) bekezdés)
A piaci érték és a *) visszaírás utáni könyv szerinti bekerülési érték közötti különbözet a mérlegben az eszközök között, Értékhelyesbítés-ként, a saját tőkén belül Értékelési tartalék-ként mutatható ki.
A főkönyvi könyvelésben az értékhelyesbítés összegét és annak változásait egyedi eszközönként elkülönítetten kell nyilvántartani és az üzleti évi beszámoló kiegészítő mellékletében számszerűsítetten kell bemutatni.
Immateriális javak értékhelyesbítése
A számviteli törvény előírása szerint az immateriális javak közül - a vállalkozó döntésétől függően,- a vagyoni értékű jog és a szellemi termék szerepeltethető az éves beszámoló mérlegében aktuális piaci értéken. A piaci értéket a rendelkezésre álló információk alapján a vállalkozó határozza meg. A könyv szerinti értéket meghaladó piaci értéket elkülönítve az eszközök között értékhelyesbítésként kell kimutatni.
A tárgyi eszközök értékhelyesbítése
A tárgyi eszközök értékhelyesbítését, az aktuális piaci értéken való értékelést mindenkor az adott üzleti év fordulónapján meglévő tárgyi eszközök állománya alapján - a beruházások és a beruházásokra adott előlegek kivételével- kell elvégezni, ha a vállalkozó élni kíván a piaci értéken való értékelés lehetőségével. Ez azt jelenti, hogy minden üzleti évben a mérleg fordulónapon egyedi eszközönként meg kell állapítani az értékhelyesbítések aktuális összegét.
A befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítése
A befektetett pénzügyi eszközök közül a tulajdoni részesedést jelentő befektetést lehet a mérlegben aktuális piaci értéken is szerepeltetni. Amennyiben a vállalkozó élni kíván a piaci értéken való értékelés lehetőségével, akkor eszközönként kell megállapítani az egyedi részesedés, mérleg fordulónapi piaci értékét és a könyv szerinti - értékvesztéssel csökkentett,* visszaírással növelt értékét, a kettő különbözeteként az egyedi eszköz értékhelyesbítését.
Amennyiben az egyedi eszközönként meghatározott értékhelyesbítés összege jelentősen eltér az előző üzleti év mérleg fordulónapján kimutatott értékhelyesbítés összegétől, a leltárral alátámasztott különbözet
? növeli az értékhelyesbítés összegét, az értékelési tartalékkal szemben, ha a tárgyévi értékhelyesbítés értéke meghaladja az előző évit,
? csökkenti az értékhelyesbítés összegét, az értékelési tartalékkal szemben, ha a tárgyévi értékhelyesbítés értéke alacsonyabb az előző évinél, legfeljebb az előző üzleti év mérlegforduló napján kimutatott értékhelyesbítés összegéig.
A piaci értékelésbe bevont, illetve a visszaírással érintett eszközök esetében a leltárnak többek között tartalmaznia kell:
? az egyedi eszköz mérlegkészítés-kori piaci értékét,
? az egyedi eszköznek a könyv szerinti nettó értékét (az elszámolt értékcsökkenéssel, értékvesztéssel csökkentett, a *visszaírással növelt bekerülési értékét),
? a piaci érték és a nettó érték közötti különbözetet.
Az eszközök könyvekből történő kivezetésekor az egyedi eszközhöz kapcsolódó, elkülönítetten nyilvántartott értékhelyesbítést is ki kell vezetni az értékelési tartalékkal szemben.
Az értékhelyesbítések megállapításának, elszámolásának szabályszerűségét a választott könyvvizsgálónak (könyvvizsgáló cégnek) a kötelező könyvvizsgálat keretében tételesen ellenőriznie kell. Amennyiben a könyvvizsgálat nem kötelező, az értékelés felülvizsgálatával független kamarai tag könyvvizsgálót (könyvvizsgáló céget) kell megbízni.
Minden üzleti évben, a mérleg fordulónappal el kell végezni az egyedi eszköz aktuális piaci értékének és értékhelyesbítésének, valamint az értékelési tartaléknak a meghatározását, ha a vállalkozó élni kíván a piaci értéken való értékelés lehetőségével.
Az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzatban tételesen indokolt szerepeltetni a piaci értékelésbe bevont eszközök körét és a felértékelés módszereit.
3.2. Befektetett eszközök értékelése
3.2.1. Immateriális javak értékelése
Az immateriális javakat bekerülési értéken, illetve a bekerülési értéknek az elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenési leírással csökkentett, a terven felüli értékcsökkenési leírás visszaírt összegével növelt, könyv szerinti értékén kell kimutatni.
Az immateriális javakra adott előleget az átutalt, fizetett a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értékén kell kimutatni.
**) Üzleti vagy cégérték bekerülési (beszerzési) értéke cégvásárlás, illetve átalakulás esetén az alábbiak során meghatározott különbözet:
a) olyan cégvásárlás esetén, amikor a megvásárolt társaság, annak telephelye, üzlethálózata eszközeit és kötelezettségei a vevő tételesen állományba veszi a saját eszközei és kötelezettségei közé: a fizetett ellenérték (vételár) és az egyes eszközök piaci értékének az átvállalt kötelezettségek értékével csökkentett értéke közötti különbözet az üzleti vagy cégérték, ha a fizetett ellenérték a magasabb,
b) olyan cégvásárlás esetén, amikor az adott társaság részvényeit úgy szerzi meg a vevő, hogy ezzel a vásárlással az adott társaságban minősített többséget biztosító befolyást szerez, és az adott társaság részvényeit a tőzsdén jegyzik, illetve forgalmazzák: az adott társaság megszerzett részvényeiért fizetett ellenérték(vételár) lényegesen több, mint a megvásárolt részvények piaci értéke, akkor az üzleti vagy cégérték a kettő közötti pozitív különbözet,
c) olyan cégvásárlás esetén, amikor az adott társaság részvényeit, üzletrészeit, vagyoni betéteit a vevő úgy szerzi meg, hogy ezzel a vásárlással az adott társaságban minősített többséget biztosító befolyást szerez és az adott társaság részvényeit, üzletrészeit, vagyoni betéteit a tőzsdén nem jegyzik, nem forgalmazzák: az adott társaság megszerzett részvényeiért, üzletrészeiért, vagyoni betéteiért fizetett ellenérték(vételár) lényegesen több, mint az ezen befektetésre jutó az adott társaság eszközei és kötelezettségei piaci értékének figyelembe vételével meghatározott (számított) saját tőke értéke, a kettő közötti pozitív különbözet az üzleti vagy cégérték összege, negatív számított saját tőke esetén pedig a fizetett ellenérték. (Sztv. 3.§ (5) 1/c.pont). Üzleti vagy cégérték bekerülési (beszerzési) értéke cégvásárlás esetén a 3.§ (5) bekezdésének 1. pontja szerinti meghatározott különbözet. (Sztv.49.§)
A számviteli törvény 2012. évi módosítása alapján cégvásárlás esetében az üzleti-vagy cégérték összegének meghatározása kiegészül azzal, hogy, hogy ha a megvásárolt társaság piaci értéken számított saját tőkéje negatív lenne, akkor a fizetett ellenértéket kell üzleti-vagy cégértéknek tekinteni. Azoknál a cégvásárlásoknál, ahol a céltársaság számított saját tőkéje negatív, kérdésessé válhatott, hogy a megvásárolt részesedést milyen értéken kell kimutatni. Ebben az esetben a megszerzett részesedést nulla értéken kell a számviteli nyilvántartásokba felvenni és a fizetett ellenértéket kell üzleti vagy cégértékként elszámolni. Ezzel a törvényalkotó a gyakorlatban kialakult megoldást emeli be a törvény szövegébe a korábbi értelmezési kérdés megválaszolásaként.
**) Az üzleti vagy cégértéket _____év alatt kell leírni. Terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni akkor, ha az üzleti vagy cégérték könyv szerinti értéke, a jövőbeni gazdasági hasznokra vonatkozó várakozásokat befolyásoló körülmények változása következtében, tartósan és jelentősen meghaladja annak piaci értékét (a várható megtérülésként meghatározott összeget).
Az alapítás-átszervezés aktivált értékét 5 év alatt, vagy 5 évnél rövidebb idő alatt _____év alatt kell leírni, ha a vállalkozó nem a költségként történő elszámolást választja.
A befejezett kísérleti fejlesztés aktivált értékét 5 év alatt, vagy 5 évnél rövidebb idő alatt _____év alatt kell leírni, ha a vállalkozó nem a költségként történő elszámolást választja.
**) A vagyoni értékű jog és a szellemi termék könyv szerinti értékét meghaladó piaci értékét az immateriális javak értékhelyesbítéseként külön kell kimutatni a saját tőke részét képező értékelési tartalékkal azonos összegben, ha a vállalkozó él a piaci értéken történő értékelés lehetőségével.
3.2.2. Tárgyi eszközök értékelése
A tárgyi eszközöket, a tenyészállatokat és a beruházásokat, felújításokat a bekerülési (beszerzési, előállítási) értékének az elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenéssel csökkentett, a terven felüli értékcsökkenés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értékén kell kimutatni.
A beruházásra adott előleget az átutalt, fizetett, a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értékén kell kimutatni.
A tárgyi eszközökkel kapcsolatban a számviteli törvény számos részletes előírást tartalmaz a bekerülési érték meghatározásához. Ezek a következők:
Építési telek (földterület) és a rajta lévő épület, építmény egyidejű beszerzése esetén, ha azok nem vehetők (nem veszik) használatba, akkor azok bontási költségei, ráfordításai a telek értékét növelő tétel a telek piaci értékéig, az azt meghaladó költségeket, ráfordításokat a megvalósuló épület, építmény bekerülési értékeként kell elszámolni. Egy adott épület, építmény bontási költségei az új beruházás értékeként kell figyelembe venni.
Egy adott beruházás miatt lebontott és újjáépített épület, építmény bontásának költségeit az adott beruházás bekerülési (beszerzési) értékébe kell beleszámítani. Az újraépítés költsége az újraépített eszköz bekerülési (beszerzési) értékének minősül.
Az eszköz értékét növelő bekerülési, beszerzési értékként kell figyelembe venni az ingatlan beszerzése esetén az ingatlan értékébe, szerződés alapján, beszámított, korábban a bérleti jog megvásárlása címén fizetett, bérleti jogként kimutatott, még le nem írt összeget.
A tárgyi eszköz biztonságos üzemeltetéséhez, rendeltetésszerű használatához szükséges és a tárgyi eszköz beszerzésével egy időben vagy annak üzembe helyezéséig beszerzett tartozékok, tartalék alkatrészek beszerzési értéke, függetlenül attól, hogy az a tárgyi eszköz számlázott értékében vagy külön számlában jelenik meg, a tárgyi eszköz bekerülési, beszerzési értéke részeként kell figyelembe venni.
A tárgyi eszköznél értéknövelő bekerülési értékként kell figyelembe venni a meglevő tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, élettartamának növelésével összefüggő munka, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga, kapacitása, pontossága helyreállítását szolgáló felújítási munka ellenértékét. Saját vállalkozásban történt megvalósítása esetén az önköltség aktivált értékét is.
A tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munka, továbbá az erdőnevelési, az erdőfenntartási, az erdő-felújítási munka ellenértékét, illetve saját vállalkozásban végzett megvalósítása esetén a felmerült és a tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó költségek értékét nem lehet a tárgyi eszköz bekerülési értékében figyelembe venni.
Nem számolható el terv szerinti illetve terven felüli értékcsökkenés a már teljesen leírt tárgyi eszköznél. Továbbá nem számolható el terv szerinti értékcsökkenés a tervezett **) maradványértéket elért tárgyi eszköznél sem.
**)Amennyiben az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megtervezésekor figyelembe vett körülményekben lényeges változás következett be, abban az esetben a terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatható, de a változás eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.
**) A tárgyi eszközök és a tenyészállatok terv szerinti értékcsökkenésének figyelembe vételével meghatározott nettó értékét meghaladó piaci értékét a tárgyi eszközök értékhelyesbítéseként külön kell kimutatni a saját tőke részét képező értékelési tartalékkal azonos összegben, ha a gazdálkodó él a piaci értéken való értékelés lehetőségével.
3.2.3. Befektetett pénzügyi eszközök értékelése
A gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetést, függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel bekerülési értéken, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, **)az értékvesztés visszaírt összegével növelt, könyv szerinti értéken kell kimutatni.
A gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetés bekerülési (beszerzési) értéke:
? vásárláskor a részvényekért, üzletrészekért, vagyoni betétekért fizetett ellenérték (vételár),
? cégvásárláskor üzleti vagy cégérték, illetve negatív üzleti vagy cégérték kimutatása esetén, az üzleti vagy cégértékkel csökkentett, a negatív üzleti vagy cégértékkel növelt ellenérték, vételár.,
? alapításkor, tőkeemeléskor a létesítő okiratban, annak módosításában, illetve a közgyűlési, alapítói, taggyűlési határozatban a jegyzett tőke fedezeteként, valamint a jegyzési, a kibocsátási érték és a névérték különbözeteként, a jegyzett tőkén felüli tőke fedezeteként meghatározott vagyoni hozzájárulás együttes értéke, a ténylegesen befizetett pénzbetétnek és a rendelkezésre bocsátott nem pénzbeli betétnek (apport) megfelelő összegben,
? átalakulása esetén a megszűnt gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetés ellenében kapott részesedés bekerülési értéke a megszűnt részesedésre jutó saját tőke összege,
? kiválás esetén a kiválással létrejött gazdasági társaság végleges vagyonmérlege szerinti saját tőke összege,
? beolvadása esetén a külső tulajdonosnál a megszűnt gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetés ellenében kapott részesedés bekerülési érték a megszűnt részesedésre jutó saját tőke összege.
**) Hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírt, függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel bekerülési értéken, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt, könyv szerinti értéken kell kimutatni.
A hitelviszonyt megtestesítő, kamatozó értékpapír bekerülési értéke nem tartalmazhatja a vételár részét képező, továbbá a kibocsátási okiratban, a csereszerződésben, a vagyonfelosztási javaslatban meghatározott piaci, forgalmi, beszámítási érték részét képező, felhalmozott kamat összegét.
**) A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló befektetett pénzügyi eszközt, az üzleti év mérlegforduló napjára vonatkozó választott devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni minden esetben, ugyanis a hatályos számviteli törvény módosítása miatt, nem kell minősíteni a mérlegforduló napi értékelésből adódó különbözetet, hogy eredményre gyakorolt hatása jelentős vagy sem.
3.3. Forgóeszközök értékelése
3.3.1. Készletek értékelése
A készletek a vállalkozási tevékenységet közvetlenül vagy közvetve szolgáló olyan eszközök, amelyek rendszerint egyetlen tevékenységi folyamatban vesznek részt és a tevékenység folyamán eredeti megjelenési alakjukat elvesztik, illetve a tevékenység során változatlan állapotban maradnak.
A számviteli törvény hatályos rendelkezése alapján nem sorolhatók be egyértelműen azok az eszközök, amelyeket a vállalkozó értékesítési céllal szerez be, de amelyeket átmenetileg használatba is vesz. Egy későbbi időpontban ezeket az eszközöket általában beszerzési értékük alatt, de az eredeti beszerzési ár közelében értékesítik.
A számviteli törvény 2013. január 1-jei módosítása egyértelművé teszi, hogy a készletek között áruként kell kimutatni a használatba vétel időpontjától azokat az értékesítési céllal beszerzett, előállított eszközöket, amelyeket a vállalkozó az értékesítésig (az állományból történő kivonásig) illetve az értékesítés elősegítése céljából átmenetileg használatba vett. Ilyen például jellemzően a tesztautó, amelyet nem kell a használatba vétel időpontjában átsorolni a tárgyi eszközök közé, nem kell utána terv szerinti értékcsökkenést elszámolni, hiszen később értékesíteni fogják. Hasonlóan nincs szükség átsorolásra azoknál az elektronikai eszközöknél sem, amelyeket a kereskedők kipróbálási céllal, üzemképes állapotban állítanak ki.(Sztv. 28. § (3) bekezdés d) pont)
A mérlegben a készleteket bekerülési (beszerzési, előállítási) értéken, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, **) az értékvesztés visszaírt összegével növelt, könyv szerinti értéken kell kimutatni. Készletek esetében a beszerzési árba mindazok a költségek tartoznak, amelyek a raktárba kerülésig merültek fel. A készleteknél is el kell számolni ha szükséges évről évre az értékvesztést.
A készletre adott előleget az átutalt, kifizetett, a levonható előzetesen felszámított forgalmi adót nem tartalmazó összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, **) az értékvesztés visszaírt összegével növelt, könyv szerinti értéken kell kimutatni.
Vásárolt készletek értékelése
A vásárolt készleteknél (anyag, áru) bekerülési értéke lehet:
? a beszerzési értékek alapján számított átlagos (súlyozott) beszerzési ár szerint meghatározott érték,
? a beszerzési értékek alapján a FIFO módszer szerint meghatározott bekerülési érték.
Átlagos (súlyozott) beszerzés ár alkalmazása azért lehet előnyös, mert a mérlegben értékelendő (a mérleg fordulónapján meglévő) készletekből az adott év során többször volt beszerzés, változó árakon, illetve nyitókészlettel is rendelkezett a gazdálkodó.
Az átlagos beszerzési ár meghatározható:
? csúsztatott átlagárral, amikor minden beszerzés után új átlagár kerül kiszámításra és az aktuális készletcsökkenés értéke ezzel az új átlagárral kerül meghatározásra. Az újabb átlagár megállapításához az előző készletből megmaradt készletet az előző átlagárral számított értéken kell figyelembe venni,
? időszaki (havi, negyedéves, éves) átlagárral, ami az időszak végén kerül kiszámításra és ezzel kerül értékelésre a készletcsökkenés.
FIFO módszer: az elsőként megvásárolt készlet kerül először felhasználásra, értékesítésre, egyéb kiadásra, következésképpen az időszak végén a készletek között maradt tételek a legutolsó beszerzés(ek)ből származnak.
Saját termelésű készletek értékelése
Az óvatosság elvének érvényesülése érdekében az értékvesztéseket a készletek vonatkozásában is el kell számolni, ha:
? a készlet mérlegkészítéskor ismert piaci értéke alacsonyabb, mint a nyilvántartás szerinti beszerzési ára,
? minőségi, hasznosítási szempontból csökkent értékűek:
o már nem felelnek meg az eredeti rendeltetésüknek,
o megrongálódtak,
o feleslegessé váltak,
o felhasználásuk, értékesítésük kétségessé vált.
Az értékvesztés mértékét és összegét úgy kell megállapítani, hogy a készlet a használhatóságának megfelelő mértékben szerepeljen a mérlegben.
Piaci értékként figyelembe lehet venni:
? a rendelkezésre álló árajánlatokat, katalógus árakat,
? az új beszerzések számla szerinti árait,
? az árutőzsdén bevezetett készletek tőzsdei árait.
Saját termelésű készletek értékelése
A saját termelésű készletek (befejezetlen termelés, félkész-és késztermék, állatok) bekerülési értéke lehet az előállítási költség:
? közvetlen önköltség, a számviteli törvény 51. paragrafusa szerinti előállítási költség,
? utókalkulációval meghatározott előállítási költség,
? norma szerinti közvetlen önköltség, ebben az esetben a befejezetlen termelés norma szerinti közvetlen önköltsége a félkész termék, a késztermék norma szerinti önköltségéből a teljesítési fok alapján arányosítással kerül meghatározásra,
? FIFO módszer szerint meghatározott előállítási költség,
? a még várhatóan felmerülő költségekkel és a kalkulált haszonnal csökkentett eladási ár
? (csak egyszerűsített éves és sajátos egyszerűsített éves beszámolónál választható eljárás). A még várhatóan felmerülő költségeket a teljesítési fok alapján arányosítással kell meghatározni.
Növendék-, hízó-, és egyéb állatok esetében az élőtömeg közvetlen önköltsége az élőtömeg forintban számított értékének és az élőtömeg kilogrammban számított mennyiségének a hányadosa.
Az óvatosság elvének érvényesülése érdekében az értékvesztéseket a saját termelésű készletek (befejezetlen termelés, félkész és késztermék) vonatkozásában is el kell számolni, ha:
? a készlet mérlegkészítéskor ismert piaci értéke jelentősen alacsonyabb, mint a nyilvántartás szerinti bekerülési előállítási értéke,
? minőségi, hasznosítási szempontból csökkent értékűek:
o már nem felelnek meg az eredeti rendeltetésüknek,
o megrongálódtak,
o feleslegessé váltak,
o felhasználásuk, értékesítésük kétségessé vált.
Az értékvesztés mértékét és összegét úgy kell megállapítani, hogy a saját termelésű készlet a használhatóságának megfelelő mértékben szerepeljen a mérlegben.
A befejezetlen építési-szerelési, illetve technológiai szerelési munka bekerülési értéke a kalkulációs egység összes elszámolt közvetlen költségéből a megrendelővel még el nem számolt, de ténylegesen elvégzett munkák közvetlen önköltsége, amely utókalkulációval, továbbá a megrendelő igazolása alapján, a teljesítési fok alapján arányosítással is meghatározható. A kalkulációs egység egy szerződés szerinti munkánál (egy létesítménynél) nagyobb egység nem lehet.
*) Amennyiben a készlet piaci értéke jelentősen és tartósan meghaladja a könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés visszaírásával a készlet könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a bekerülési értéket.
3.3.2. Követelések értékelése
Követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzformában kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás nyújtásához, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez kapcsolódnak.
Követelések között kell kimutatni:
? követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők),
? váltókövetelések,
? alapítókkal szembeni követelések,
? adott előlegek,
? egyéb követelések.
A követelést, ideértve a hitelintézetekkel, a pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a pénzeszközöket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket is, függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel - az elfogadott, az elismert összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, a korábban elszámolt értékvesztés visszaírt összegével növelt, - könyv szerinti értéken kell kimutatni.
Elismertnek azt a követelést kell tekinteni, amelynek teljesítésével kapcsolatban a partner (adós):
? sem mennyiségi, sem minőségi kifogással nem élt,
? a tartozás összegét nem kifogásolta,
? a teljesítés elfogadásáról szóló nyilatkozatot elismerte, az átvételt igazoló okmányokat aláírta,
? a számlázott összeget átutalta.
A követelések kivezetése általában könyv szerinti, nyilvántartási értékben történik, ezért az üzleti év során év közben a vállalkozások többnyire nem szokták külön értékelni ezeket a tételeket. A követelések közé tartozó tételek között azonban találunk olyan tételeket is, amelyeket év közben értékelni szükséges és az érintett követelés értékelését a könyvekből való kivezetésnél figyelembe kell venni. Idetartoznak az alábbi követelések:
Behajthatatlan követelések minősítésére év közben egyrészt a csődegyezség során kerül sor, mivel a megállapodás alapján a követelés behajthatatlan részét le kell írni, másrészt pedig az adósnál történő felszámolási eljárás befejezése után kapott hivatalos értesítés alapján a követelés meg nem térülő része leírható. A behajthatatlan követelések az Egyéb ráfordítások között jelennek meg.
Behajthatatlannak minősül a követelés, ha:
? a hatályos jogszabályok alapján elévült,
? ha a hitelező felszámolási eljárás, csődeljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett,
? a felszámolás, adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt rá fedezetet,
? ha eredményesen nem lehet érvényesíteni,
? ha nem lehet bíróság előtt érvényesíteni,
? a fizetési meghagyásos eljárásban sem lehet érvényesíteni,
? a fizetési meghagyásos eljárással, a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtás veszteséget eredményez, vagy növeli a veszteséget),
? az a követelés, amely olyan adóssal szemben áll fenn, aki nem fellelhető, mert a megadott címen nem található és felkutatása igazoltan nem járt eredménnyel és ez a dokumentumokban hitelt érdemlően bizonyítható,
? a felszámoló írásbeli nyilatkozata alapján várhatóan meg nem térülő követelés, mert nincs rá fedezet,
Behajthatatlanná vált követelést nem lehet a mérlegben szerepeltetni. Ha a behajtásra tett kísérlet eredménytelen, akkor a követelést le kell írni hitelezési veszteségként.
A követelések kiegyenlítése: a nyilvántartott követeléseket a pénzeszközök számláinak valamelyikével szemben kivezeti a vállalkozás. A kivezetés összegét bonyolíthatja, ha a vevő (az adós) a nyilvántartott követelés összegének nem a teljes összegét egyenlíti ki, fizeti meg. A teljes összegtől való eltérés indokai lehetnek:
? a vevő (az adós) részére nem áll rendelkezésre a teljes összeg, ezért csak részfizetés történik, vagy
? a vevő (az adós) valamiféle engedményt kapott időközben a kötelezettségeivel kapcsolatban.
Az egyéb gazdasági események következményeként keletkezett követelések között kell kimutatni a mérlegben:
? a munkavállalói tartozást (folyósított kölcsönök, fizetési előlegek, prémiumelőlegek, kártérítési kötelezettségek, előírt tartozások, útielőlegek, beszerzési előlegek, egyéb tartozások, stb.)
? a visszatérítendő adók összegét,
? az igényelt, de még nem teljesített támogatások összegét,
? a rövid lejáratra kölcsönadott pénzeszközöket,
? a tartósan adott kölcsönből a mérleg fordulónapot követő egy évben belül esedékes részleteket.
A váltókövetelések, egy speciális értékpapír, amely a váltó ellenében történő pénzkölcsönt testesíti meg. A kölcsön igénybe vevője a váltóadós az, aki a váltót kiállítja. A váltóadós kötelezettséget vállal arra, hogy a váltóban jelzett összeget meghatározott időben teljesíti a kedvezményezettnek, vagyis a váltó tulajdonosának. A kölcsönt nyújtó pedig az, akinek a főkönyvi könyvelésében a váltókövetelés szerepel. A váltó tovább forgatható, vagyis ha úgy tetszik értékesíthető, ezáltal változhat a kölcsönt folyósító személye. A váltó bekerülési értéke a váltóért fizetett ellenérté, azaz a könyvekben nem a váltó névértéke szerepel, hanem csak a kiváltott követelés értéke.
A mérlegben a követelés fedezetére kapott váltót a leszámítolásig, az átruházásig, a pénzügyi rendezéséig a követelés szerinti elfogadott, elismert értékén, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett és a korábban elszámolt értékvesztés visszaírt összegével növelt, könyv szerinti értéken kell kimutatni.
Szerepelhet a vállalkozás főkönyvi könyvelésében olyan váltókövetelés is, amelyet a vállalkozás vásárol, a szakirodalom fináncváltónak nevezi ezt a váltófajtát. A vásárolt fináncváltónak a könyvekben szereplő értéke megegyezik a vásárlási összeggel. Váltókövetelés csak olyan partnerekkel szemben mutatható ki, amelyekkel a vállalkozásnak semmilyen tulajdonosi kapcsolata nincsen.
A váltó belföldi és külföldi pénzértékre is vonatkozhat. A váltókövetelés után általában kamat jár. A kapott (járó) kamat lehet:
? fix, vagy
? megállapodás szerinti kamatláb.
A kapott (járó) kamatot nem lehet a váltókövetelések között kimutatni. A váltóbirtokos az esedékességkor beválthatja a váltót a váltó kibocsátójánál, vagy a váltó átruházásával fizethet a szállítónak vagy a hitelezőnek.
A pénzügyi lízinggel kapcsolatos követelés összege nem foglalja magában a pénzügyi lízinggel kapcsolatosan járó kamat összegét. Az ilyen címen felvett követelés összegét a megfizetett lízingdíjnak a lízingszerződésben meghatározott törlesztés összegével csökkentetten kell a mérlegben kimutatni.
A pénzügyi lízing keretében átadott, a részletfizetéssel, a halasztott fizetéssel értékesített és a szerződés szerinti feltételek teljesülésének meghiúsulása miatt később visszavett, a két időpont között a vevő által használt eszköz visszavételkori beszerzési értékeként az eszköz a lízingbeadó, illetve az eladó által kiállított helyesbítő számlában rögzített piaci értékét, legfeljebb az eredeti eladási árát kell figyelembe venni.
A külföldi pénzértékre szóló követelést a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni.
A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló követelést, az üzleti év mérlegforduló napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni minden esetben, és nem kell minősíteni a mérlegforduló napi értékelésből adódó árfolyam-különbözetet, hogy a külföldi pénzértékre szóló eszközökre, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős e vagy sem.
A mérlegben a követelést a könyv szerinti értéken addig kell kimutatni amíg:
? azt pénzügyileg nem rendezték, vagy
? egyéb módon, a Polgári Törvénykönyv szerinti beszámítással, eszközátadással nem rendezték,
? váltóval ki nem egyenlítették, illetve
? amíg azt el nem engedték, vagy
? behajthatatlan követelésként le nem írták.
A mérlegben behajthatatlan követelést nem lehet kimutatni. A részben vagy egészében behajthatatlan követelést devizakövetelés esetén a devizajogszabályok előírásainak betartásával legkésőbb a mérlegkészítéskor, a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján, az üzleti év hitelezési veszteségeként kell elszámolni.
A vevő, az adós minősítése alapján az üzleti év mérlegforduló napján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél értékvesztést kell elszámolni, a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján, a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti veszteségjellegű különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegűnek minősül, vagyis egy éven túli és meghaladja a EFt-ot.
*) Amennyiben a vevő, az adós minősítése alapján a követelés várhatóan megtérülő összege jelentősen meghaladja a követelés könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással kell csökkenteni. Az értékvesztés visszaírásával a követelés könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a nyilvántartásba vételi értékét.
A vevőnként, az adósonként kisösszegű követeléseknél a vevők, az adósok együttes minősítése alapján az értékvesztés összegét ezeknél a követeléseknél a nyilvántartásba vételi értékének .......... százalékában lehet meghatározni.
3.3.3. Értékpapírok értékelése
Az értékpapírok között az egy évnél rövidebb befektetési idejű, forgatási céllal az átmeneti, nem tartós befektetésként vásárolt kötvények, részvények, egyéb értékpapírok vételi értékét, továbbá a saját részvények, üzletrészek visszavásárlási értékét kell kimutatni. Ezeket az értékpapírokat a vállalkozó forgatási céllal szerzi be, hogy árfolyamnyereséget realizáljon.
A gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetést, függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel bekerülési értéken, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, a korábban elszámolt értékvesztés visszaírt összegével növelt, könyv szerinti értéken kell kimutatni.
A külföldi pénzértékre szóló értékpapírt a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni.
**) A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló értékpapírt az üzleti év mérleg fordulónapjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni minden esetben és nem kell minősíteni a mérlegforduló napi értékelésből adódó különbözetet, hogy az a külföldi pénzértékre szóló eszközökre, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős-e vagy sem.
A hitelviszonyt megtestesítő éven belüli, illetve egyéves lejáratú értékpapír beszerzési értéken értékelhető mindaddig, amíg a kibocsátó a lejáratkor, a beváltáskor várhatóan a névértéket és a felhalmozott kamatot megfizeti. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapír bekerülési értéke nem tartalmazhatja a vételár részét képező kamatot.
*) Ha az értékpapír mérlegkészítés kori piaci értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a könyv szerinti értéke, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással kell csökkenteni. Az értékvesztés visszaírásával az értékpapír könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a beszerzési értéket, illetve ha a beszerzési érték magasabb a névértéknél (névérték felett vásárolt értékpapírnál) az értékvesztés visszaírásával az értékpapír könyv szerinti értéke nem haladhatja meg az adott értékpapír névértékét.
**) A külföldi pénzértékre szóló, tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél, illetve a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnál az értékvesztés összegét. *) a korábban elszámolt értékvesztés visszaírását devizában kell megállapítani, majd a nyilvántartási devizaárfolyamon kell azt forintra átszámítva a pénzügyi műveletek ráfordításai, illetve a pénzügyi műveletek bevételei között elszámolni. Ezt követően kell az árfolyamváltozás hatását megállapítani.
3.3.4. Pénzeszközök értékelése
A pénzeszközök a készpénz és a csekkek, az elektronikus pénz továbbá a bankbetétek értékét foglalják magukba.
A mérlegben a pénztár, csekkek értékeként az üzleti év mérlegforduló napján a pénztárban lévő forintpénzkészlet értékét a valutakészlet átszámított forintértékét, az elektronikus pénz értékét, a kapott csekkek értékét, leltárral alátámasztva, kell kimutatni.
A mérlegben a bankbetétek értékeként az üzleti év mérlegforduló napján, a számlavezető hitelintézetnél elhelyezett forintbetét bankkivonattal egyező értékét, továbbá a devizaszámlán lévő deviza bankkivonattal egyező értékének átszámított forintértékét kell kimutatni, függetlenül attól, hogy azokat belföldi vagy külföldi hitelintézetben helyezték el.
A valutapénztárba bekerülő valutakészletet, a devizaszámlára kerülő devizát a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni, kivéve a forintért vásárolt valutát, devizát, amelyet a fizetett összegben kell felvenni, és amelynél a ténylegesen fizetett forint alapján kell a nyilvántartásba vételi árfolyamot meghatározni.
**) A mérlegben a valutapénztárban lévő valutakészletet, a devizaszámlán lévő devizát az üzleti év mérlegforduló napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni minden esetben és nem kell minősíteni a mérlegforduló napi értékelésből adódó különbözetet, hogy a külföldi pénzértékre szóló eszközökre, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős-e vagy sem.
4. A mérlegben szereplő források értékelése
A mérlegben forrásként a saját tőkét, a céltartalékokat, a kötelezettségeket és a passzív időbeli elhatárolásokat kell szerepeltetni az alábbiak szerint: A saját tőkét, a céltartalékot, a kötelezettségeket és a passzív időbeli elhatárolásokat a mérlegben könyv szerinti értéken kell kimutatni.
4.1. A saját tőke értékelése
A saját tőke a jegyzett, de még be nem fizetett tőkével csökkentett jegyzett tőkéből, a tőketartalékból, az eredménytartalékból, a lekötött tartalékból, az értékelési tartalékból és a tárgyévi mérleg szerinti eredményből tevődik össze. (Sztv. 35. paragrafus (2) bekezdés).
A saját tőkeként a számviteli törvény meghatározása szerint csak olyan tőkerészt szabad kimutatni, amelyet a tulajdonos (a tag) a vállalkozó rendelkezésére, vagy amelyet a tulajdonos (a tag) az adózott eredményéből hagyott a vállalkozónál. A saját tőkén belül kell kimutatni az értékhelyesbítésekkel azonos összegű értékelési tartalékot is.
4.1.1. A jegyzett tőke értéke
Jegyzett tőke a korlátolt felelősségű társaságnál a társasági szerződésben meghatározott, részvénytársaságnál az alapító okiratban foglalt, egyéb vállalkozónál a létesítési okiratban foglalt érték, a cégbíróságon bejegyzett tőke, amelynek összegéig a tulajdonosokat (tagokat) felelősség terheli. A jegyzett tőkét a cégbírósági bejegyzésről szóló határozatnak megfelelően kell a mérlegben szerepeltetni.
Tőkeemelést illetve tőkeleszállítást a jegyzett tőke értékében érvényesíteni lehet abban az időpontban, amikor a tőkeemelésről illetve tőkeleszállításról szóló létesítési okirat (alapszabály, társasági szerződés) módosítását bejegyzés céljából a cégbírósághoz benyújtották. Értékelése könyv szerinti értéken történik.
Más gazdálkodónál jegyzett tőke a létesítő okiratban meghatározott, vagy a tulajdonosok (a tagok) által tartósan ténylegesen rendelkezésre bocsátott (átadott) tőke.
A külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél jegyzett tőkeként kell kimutatni a nem pénzbeli (vagyoni) hozzájárulás esetén a szerződés, a megállapodás szerinti a működéshez, a tartozások kiegyenlítéséhez szükséges, a külföldi székhelyű vállalkozó által biztosított a tartósan és ilyen címen, a fióktelep szabad rendelkezésre bocsájtott vagyont.
A mérlegben a saját tőke elemei között külön tételben negatív előjellel kell szerepeltetni a jegyzett, de még be nem fizetett tőke értékét, ideértve a kedvezményes áron kibocsátott dolgozói részvények, dolgozói üzletrészek értékének a dolgozókat terhelő, általuk még nem rendezett hányadának megfelelő értékét is.
2012. január 1-jével megváltozik a visszavásárolt saját részvény, saját üzletrész, a visszaváltható részvény bevonása esetén, annak elszámolási rendje. A jelenleg hatályos szabályozás szerint rendkívüli tételként az eredménykimutatásban elszámolt tőkeműveletet 2012. évtől közvetlenül a saját tőkével szemben kell elszámolni.
A bevonásra kerülő visszavásárolt saját részvények, saját üzletrészek névértékének megfelelő összeggel a jegyzett tőkét kell csökkenteni, a névérték és a visszavásárlási (nyilvántartás szerinti) érték közötti különbözettel előjelének megfelelően az eredménytartalékot kell módosítani a jegyzett tőke módosításának a cégjegyzékbe történt bejegyzése időpontjával.
Ezzel a törvényi módosítással a saját tulajdoni részesedés bevonása nem keletkeztet tárgyévi rendkívüli eredményt. Megszűnik a bevonás eredményhatása, a jövőben csak a saját tőke összegét csökkenti vagy növeli. (Sztv. 35. § (10) bekezdés)
A jegyzett tőkét mind év közben, mind mérlegkészítéskor a könyv szerinti értéken kell értékelni.
4.1.2. A tőketartalék értéke
A tőketartalékot mind év közben, mind a mérlegkészítéskor a mérlegben könyv szerinti értéken kell szerepeltetni.
A tőketartalék az alapítók (tagok) által az alapításkor, illetve a tőkeemeléskor tőketartalékként véglegesen átadott eszközök értéke, a jogszabály alapján tőketartalékba helyezett pénzeszközök, átvett eszközök értéke, valamint a jegyzett tőke leszállításából származó tőketartalék által meghatározott összeg, csökkentve a jegyzett tőke emelésére felhasznált tőketartalékkal, a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére felhasznált összeggel, valamint a jogszabály alapján tőketartalékkal szemben átadott pénzeszközök, eszközök értékével.
A tőketartalékot kizárólag a létesítési okirat (társasági szerződés, alapító okirat) alapján lehet elszámolni, végleges pénzeszköz átadását az egyéb bevételek között kell kimutatni.
A tőketartalék összességében csak pozitív értékként vagy nulla értékként jelenhet meg a mérlegben. A tőketartalék értéke negatív nem lehet!
4.1.3. Az eredménytartalék értéke
Az eredménytartalékot mind év közben, mind mérlegkészítéskor a mérlegben könyv szerinti értéken kell szerepeltetni.
Eredménytartalék az előző évek mérleg szerinti eredménye, ideértve az ellenőrzés, önellenőrzés előző évek mérleg szerinti eredményét növelő, vagy csökkentő módosításokat is, a jegyzett tőke leszállításából származó tőketartalék, a veszteség miatt negatív eredménytartalék ellentételezésére felhasznált tőketartalék, valamint a jogszabály alapján eredménytartalékba helyezett pénzeszközök, átvett eszközök értéke által meghatározott jogszabály alapján az eredménytartalékkal szemben átadott pénzeszközök, eszközök értékével, valamint a tárgyév végén a tárgyévi adózott eredmény kiegészítéseként osztalékra, részesedésre, ezek adójára, továbbá az eredménytartalék egyéb célra történő felhasználása miatti adóra igénybe vett összegekkel.
A konszolidálásba bevont vállalkozások üzleti évi, az osztalékra, részesedésre, a kamatozó részvények kamatára igénybe vett eredménytartalékának összegét az eredménytartalék javára vissza kell vezetni. ( Sztv.127. § (3) bekezdés)
Az összevont (konszolidált) éves beszámoló kiegészítő mellékletének tartalmaznia kell a 2012. január 1-jei számviteli törvénymódosításnak megfelelően a forintra, a devizára történő átszámítás során alkalmazott módszert is, ha a konszolidálásba bevont vállalkozások az anyavállalattól eltérően más pénznemben készítették beszámolójukat, vagy ha az összevont (konszolidált) éves beszámoló olyan tételeket is tartalmaz, amelyeket a konszolidálásba bevont vállalkozások beszámolói nem tartalmaztak, és amelyeket eredetileg más pénznemben adtak meg.
4.1.4. A lekötött tartalék értéke
A lekötött tartalék a tőketartalékból illetve az eredménytartalékból lekötött összegeket és a kapott pótbefizetések összegét foglalja magában.
Lekötött tartalékként kell kimutatni a gazdasági társaságnál a veszteségek fedezetére kapott pótbefizetés összegét, a pótbefizetés visszafizetéséig. A lekötött tartalékot feloldásáig a mérlegben könyv szerinti értéken kell kimutatni.
4.1.5. Értékelési tartalék értéke
A számviteli politikában megjelölt eszközök piaci értéken történő értékelésből származó értékhelyesbítés összegét értékelési tartalékként kell kimutatni.
**Amennyiben a vállalkozó tevékenységét tartósan szolgáló vagyoni értékű jog, szellemi termék, tárgyi eszköz (kivéve a beruházásokat, a beruházásra adott előleget), tulajdoni részesedést jelentő befektetés piaci értéke jelentősen meghaladja az adott eszköznek * a visszaírás utáni könyv szerinti bekerülési értékét, a piaci érték és a *visszaírás utáni könyv szerinti bekerülési érték közötti különbözet a mérlegben az eszközök között Értékhelyesbítés-ként, a saját tőkén belül Értékelési tartalék-ként mutatható ki.
Amennyiben az egyedi eszközönként meghatározott értékhelyesbítés összege jelentősen eltér az előző üzleti év mérleg fordulónapján kimutatott értékhelyesbítés összegétől, a leltárral alátámasztott különbözet
? növeli az értékhelyesbítés összegét, az értékelési tartalékkal szemben, ha a tárgyévi értékhelyesbítés értéke meghaladja az előző évit,
? csökkenti az értékhelyesbítés összegét, az értékelési tartalékkal szemben, ha a tárgyévi értékhelyesbítés értéke alacsonyabb az előző évinél, legfeljebb az előző üzleti év mérlegforduló napján kimutatott értékhelyesbítés összegéig.
A piaci értékelésbe bevont, illetve a visszaírással érintett eszközök esetében a leltárnak többek között tartalmaznia kell:
? az egyedi eszköz mérlegkészítés-kori piaci értékét,
? az egyedi eszköznek a könyv szerinti nettó értékét (az elszámolt értékcsökkenéssel, értékvesztéssel csökkentett, a *visszaírással növelt bekerülési értékét),
? a piaci érték és a nettó érték közötti különbözetet.
Az eszközök könyvekből történő kivezetésekor az egyedi eszközhöz kapcsolódó, elkülönítetten nyilvántartott értékhelyesbítést is ki kell vezetni az értékelési tartalékkal szemben.
Az értékhelyesbítések megállapításának, elszámolásának szabályszerűségét a választott könyvvizsgálónak a kötelező könyvvizsgálat keretében tételesen ellenőriznie kell. Amennyiben a könyvvizsgálat nem kötelező, az értékelés felülvizsgálatával független könyvvizsgálót kell megbízni.
Az egyedi eszköz piaci értékét és az értékhelyesbítés, valamint az értékelési tartalék meghatározását minden üzleti évben a fordulónappal el kell végezni, ha a vállalkozó élni kíván a piaci értéken való értékelés lehetőségével. A kidolgozandó értékelési szabályzatban tételesen indokolt szerepeltetni a piaci értékelésbe bevont eszközök körét és a felértékelés módszereit.
Az értékelési tartalék és az értékhelyesbítés csak és kizárólag egymással szemben és azonos összegben változhat. Az értékelési tartalékból a saját tőke többi elemét nem lehet kiegészíteni, vagy arra kötelezettséget vállalni.
Az értékelési tartalékot a mérlegben könyv szerinti értéken kell szerepeltetni.
4.1.6. A mérleg szerinti eredmény értéke
A mérleg szerinti eredmény az osztalékra, részesedésre, a kamatozó részvények kamataira igénybe vett eredménytartalékkal növelt, a jóváhagyott osztalékkal, részesedéssel, kamatozó részvény kamatával csökkentett tárgyévi adózott eredmény, egyezően az eredmény-kimutatásban ilyen címen kimutatott összeggel.
A tárgyévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredmény akkor fizethető ki osztalékként, ha a lekötött tartalékkal, értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalék kifizetése után sem csökken a jegyzett tőke összege alá.
Ha az egyéb feltételek fennállnak, akkor a mérleg fordulónapját követő 6 hónapon belül a számviteli törvény szerinti éves, egyszerűsített éves, sajátos egyszerűsített éves, összevont (konszolidált) éves beszámoló alapján is fizethető osztalékelőleg. Amennyiben közbenső mérleg készítésére kerül sor, az abban foglaltakat a közbenső mérleg fordulónapját követő 6 hónapon belül lehet figyelembe venni, azaz 6 hónapon belül akár több alkalommal is sor kerülhet osztalékelőleg fizetésre.
Az osztalékelőleg fizetésére vonatkozó szabályokat a gazdasági társaságokról szóló törvény és a számviteli törvény fogalmazza meg. Ezek szerint osztalékelőleg tárgyévben csak akkor fizethető, ha
? az osztalék fizetésének lehetőségét a létesítő okirat (társasági szerződés, alapító okirat) tartalmazza,
? az utolsó számviteli törvény szerinti éves, egyszerűsített éves, sajátos egyszerűsített éves, összevont (konszolidált) éves beszámoló fordulónapját követő 6 hónapon belül, amennyiben a számviteli törvény szerinti beszámoló adatai alapján a vállalkozó rendelkezik az osztalék fizetéséhez szükséges fedezettel, vagy a számviteli törvény 21. §-ában rögzített módon közbenső mérleget készítünk, s az osztalékelőleg fizetésére előírt fedezet ezzel igazolható,
? a közbenső mérlegben kimutatott adózott eredmény, a lekötött tartalékkal, továbbá az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalékelőleg megállapított összegének figyelembe vételével sem csökken a jegyzett tőke összege alá,
? ha a tagok vállalják az osztalékelőleg visszafizetését, amennyiben utóbb a számviteli törvény szerinti éves, egyszerűsített éves, sajátos egyszerűsített éves, összevont (konszolidált) éves beszámoló alapján az osztalékfizetésre nem lenne jogszabályi lehetőség,
? az osztalékelőleg fizetésről a taggyűlés, közgyűlés dönt.
A közbenső mérleget a számviteli törvény 21. §-ának megfelelően:
? a vállalkozó által meghatározott fordulónapra vonatkozóan kell elkészíteni,
? leltárral kell alátámasztani, és figyelembe kell venni minden az üzleti év végén kötelező értékelési korrekciót (terven felüli értékcsökkenés, értékvesztés, céltartalékképzés, időbeli elhatárolások), jóllehet zárlati munkálatokat végezni és a korrekciós tételeket könyvelni nem kell,
? amennyiben a vállalkozónál a könyvvizsgálat kötelező, a könyvvizsgálati kötelezettség a közbenső mérlegre is vonatkozik.
A mérleg szerinti eredményt a mérlegben könyv szerinti értéken kell kimutatni.
4.2. Céltartalék értékelése
A számviteli törvény 41. paragrafusa szerint az adózás előtti eredmény terhére céltartalékot kell képezni a szükséges mértékben azokra a múltbeli illetve folyamatban lévő ügyekből, szerződésekből származó harmadik felekkel szembeni fizetési kötelezettségekre, ide értve különösen a jogszabályban meghatározott garanciális kötelezettséget, a függő kötelezettségeket, a biztos (jövőbeni) kötelezettséget, a korengedményes nyugdíj, illetve a helyébe lépő korhatár előtti ellátás, a végkielégítés miatti fizetési kötelezettséget, a környezetvédelmi kötelezettséget, amelyek a mérleg fordulónapon valószínű vagy bizonyos, hogy fennállnak, de összegük vagy esedékességük időpontja még bizonytalan, és azokra a vállalkozó a szükséges fedezetet más módon nem biztosította.
A 2012. január 1-jétől hatályos törvénymódosítással változás történt a beruházásokhoz felvett hosszúlejáratú hitelekkel kapcsolatban elhatárolt árfolyamveszteségre képzett céltartalék számításában. 2011. év végéig hatályos számviteli törvény rendelkezései szerint az aktív időbeli elhatárolásként kimutatott halasztott ráfordításként elhatárolt árfolyamveszteségre a hitelfelvételtől eltelt időtartam és a hitel figyelembe vehető futamideje arányában számított hányadának megfelelő céltartalékot kellett képezni. A törvénymódosítással az elhatárolt árfolyamveszteségre képzett céltartalék számításánál a hitelfelvételtől eltelt időtartam helyett, a beruházás aktiválásától eltelt időtartam arányát kell figyelembe venni.
Ha a vállalkozó a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló beruházáshoz (beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz kapcsolódó hiteltartozások, továbbá devizakötvény kibocsátásából származó beruházáshoz (beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz kapcsolódó tartozások nem realizált árfolyamveszteségét a számviteli törvény 33. § (2) bekezdése szerint halasztott ráfordításként mutatta ki, az üzleti év végén az így elhatárolt halmozott összegnek a beruházás aktiválásától eltelt időtartam és a hitel figyelembe vehető futamideje arányában számított hányadának megfelelő összegű céltartalékot kell kimutatnia.
Amennyiben az előző üzleti év végéig ilyen címen képzett céltartalék ennél kevesebb, illetve több, a különbözettel a tárgyévben kell a céltartalékot növelni az egyéb ráfordításokkal szemben, illetve csökkenteni az egyéb bevételekkel szemben. A számításnál figyelembe vett futamidő nem lehet hosszabb, mint a hitel futamideje, illetve mint a hitellel finanszírozott tárgyi eszköz, vagyoni értékű jog várható amortizációnál figyelembe vett élettartama, ha a hitel futamideje hosszabb.
Céltartalék év végi záró mérlegértéke = Halasztott ráfordításként elhatárolt árfolyamveszteség év végi egyenlege x a beruházási-fejlesztési hitel figyelembe vehető futamidejéből eltelt idő aránya
A céltartalék összegének kiszámításánál figyelembe vehető hitel futamidő nem lehet hosszabb, mint, a fejlesztési (beruházási) hitellel finanszírozott eszköz költségkénti megjelenési ideje, vagyis a várható használati idő.
A törvénymódosítás következtében a hosszúlejáratú hitelfelvételtől eltelt időtartam helyett a beruházás aktiválásától eltelt időtartam arányában kell a céltartalékot képezni. (Sztv.40. § (4) bekezdés)
A törvénymódosítás hatásaként lényeges különbségek alakulhatnak ki azoknál a vállalkozásoknál, amelyeknél a projekt kezdetén vagy még az elején érvénybe lép a hitelszerződés és elkezdik folyósítani a hitelt, a beruházás befejezése viszont hosszabb időt vesz igénybe. A törvénymódosítás oka lehetett, hogy az aktiválás időpontjáig keletkező árfolyam-különbözeteket a beruházás bekerülési értékében kell szerepeltetni, míg a mérleg szerinti eredményre csak a beruházás aktiválását követő árfolyamváltozások gyakorolnak hatást.
Amennyiben az előző üzleti év végéig ilyen címen képzett céltartalék ennél kevesebb, illetve több, a különbözettel a tárgyévben kell a céltartalékot növelni, illetve csökkenteni.
A számviteli törvény 2013. január 1-jétől hatályos módosítása a devizaárfolyam-változások kedvezőtlen hatásait kívánja mérsékelni azzal, hogy lehetőséget ad az árfolyamveszteség elhatárolási lehetőségének forgóeszközhitelekre történő kiterjesztésére.
A törvény módosítás eredményeként a jövőben nemcsak a beruházási jellegű devizahitelek árfolyamveszteségét lehet elhatárolni a későbbi évekre, hanem a devizában fennálló forgóeszközhitelek árfolyamveszteségét is.
2013. január 1-jétől a forgóeszköz-devizahitelek év végi, mérleg fordulónapi értékelésekor elszámolt nem realizált árfolyamvesztesége is elhatárolható halasztott ráfordításként.
A törvénymódosítás szerint a forgóeszközökhöz kapcsolódó devizahitelek árfolyamvesztesége is elhatárolható, ha a forgóeszközhitel árfolyamveszteségét más devizás tételek árfolyamnyeresége nem ellentételezi, és amíg a forgóeszközhitelt vissza nem fizették, függetlenül attól, hogy a hitelből megvásárolt forgóeszközök mikor kerülnek ki a vállalkozás könyveiből.
Halasztott ráfordításként számolható el az aktív időbeli elhatárolások között, a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló forgóeszközhöz kapcsolódó hiteltartozások, devizakötvény-kibocsátásból származó tartozások esetén a tárgyévben, a mérleg fordulónapi értékelésből adódóan keletkezett és a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között elszámolt árfolyamnyereséggel nem ellentételezett árfolyamveszteség teljes összege a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainak a csökkentésével (nem realizált árfolyamveszteség) (Sztv.33. § (2) bekezdés).
A hiteltartozások, devizakötvény-kibocsátásból származó tartozások törlesztésekor az előző időszakokban elhatárolt halmozott összegből a törlesztő részletre jutó halasztott ráfordításként kimutatott nem realizált veszteséget meg kell szüntetni, a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainak a növelésével (realizált árfolyamveszteség). (Sztv.33. § (2) bekezdés)
A halasztott ráfordításként kimutatott árfolyamveszteséget a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításakénti elszámolással részben vagy egészen fel kell oldani, (meg kell szüntetni), ha a külföldi pénzértékre szóló hiteltartozást, a devizakötvény-kibocsátásból származó tartozást részben vagy teljes összegben visszafizették, vagy más jogcímen az állományból kivezették. Nem minősül a tartozás visszafizetésének, ha a még fennálló tartozás pénznemét, devizanemét szerződésmódosítás keretében megváltoztatják. (Sztv. 33.§ (3) bekezdés)
Ha a vállalkozó a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló forgóeszközhöz kapcsolódó hiteltartozások nem realizált árfolyamveszteségét halasztott ráfordításként mutatta ki az üzleti év végén, az így elhatárolt veszteség után céltartalékot kell képeznie a hitel felvételétől eltelt idő és a hitel lejáratáig hátralévő időtartam arányában. Az elhatárolt árfolyamveszteségre képzett céltartalék összegének kiszámításánál a forgóeszközhitel felvételétől kell számítani a hitel futamidejéből eltelt idő arányát.
A számításnál figyelembe vett futamidő azonban nem lehet hosszabb, mint a devizában fennálló forgóeszközhitel futamideje. (Sztv. 41. § (4) bekezdés)
Lekötött tartalékot is kell képezni az elhatárolt árfolyamveszteség és az utána képzett céltartalék különbözetének megfelelő összegben.(Sztv. 38. § (3) bekezdés d) pont)
A fentiek szerint képzett céltartalékokat a mérlegben könyv szerinti értéken kell szerepeltetni.
4.3. Kötelezettségek értékelése
A kötelezettségek a számviteli törvény 42. paragrafusa szerint azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő, pénzértékben kifizetett elismert tartozások, amelyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelező, a kölcsönző által már teljesített, a vállalkozó által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz valamint a kincstári vagyont képező eszközök kezelésbe vételéhez kapcsolódnak.
A kötelezettségek lehetnek:
? hátrasorolt kötelezettségek,
? hosszú lejáratú kötelezettségek,
? rövid lejáratú kötelezettségek
Hátrasorolt kötelezettségként (alárendelt kölcsöntőkeként) kell kimutatni minden olyan kapott kölcsönt (a mérleg tagolásának megfelelően), amelyet ténylegesen a vállalkozó rendelkezésére bocsátottak, és szerződés határozza meg a felhasználását, továbbá a törlesztés a tulajdonosok előtti utolsó helyen áll.
Hosszú lejáratú kötelezettség a hitelezővel kötött szerződés szerint, az egy üzleti évnél hosszabb lejáratra kapott kölcsön (ideértve a kötvénykibocsátást is) és hitel, a mérleg fordulónapját követő egy éven belül esedékes törlesztések levonásával, továbbá az alapítókkal szembeni kötelezettség, valamint az egyéb hosszú lejáratú kötelezettség.
Az egy évnél rövidebb ideig fennálló kötelezettségek a rövid lejáratú kölcsönök, hitelek, ideértve a hosszú lejárató kötelezettségekből az egy üzleti éven belül esedékes törlesztő részeket. A rövid lejáratú kötelezettségek közé tartoznak a vevőtől kapott előleg, a szállítók, a váltótartozás, a fizetendő osztalék, részesedés, a kamatozó részvény utáni kamat, valamint az egyéb rövid lejáratú kötelezettség.
A külföldi vevőtől valutában, devizában kapott és még a külföldi vevővel el nem számolt előlegek forintértékét a devizaműveletek végzésére felhatalmazott az adott ügyletet lebonyolító pénzintézet által meghirdetett, a pénzügyi teljesítés napjára vonatkozó valuta-, devizavételi árfolyam alapján kell meghatározni. A devizában kapott előleget az átszámított összegben kell a mérlegben kimutatni a szerződés szerinti teljesítést követő elszámolásig, az előleg visszautalásáig, illetve egyéb bevételkénti elszámolásáig.
A vevőtől forintban kapott előleget a ténylegesen befolyt összegben kell a mérlegben kimutatni a szerződés szerinti teljesítést követő elszámolásig, az előleg visszautalásáig, illetve egyéb bevételkénti elszámolásáig.
Az áruszállításból, a szolgáltatás teljesítéséből származó, általános forgalmi adót is tartalmazó
? forintban teljesítendő kötelezettséget az elismert, számlázott összegben,
? devizában teljesítendő kötelezettséget kivéve, ha az ellenérték kiegyenlítése exportáruval történik az elismert, számlázott devizaösszegnek a forintra átszámított összegében
kell a mérlegben kimutatni mindaddig, amíg azt pénzeszközzel, váltóval, eszközátadással, a Polgári Törvénykönyv szerinti beszámítással ki nem egyenlítették, rendkívüli, illetve halasztott bevételként el nem számolták.
A forintban felvett hitelt, kölcsönt a ténylegesen folyósított, illetve a törlesztésekkel csökkentett összegben, a devizában felvett hitelt, kölcsönt a ténylegesen folyósított deviza, illetve a törlesztésekkel csökkentett deviza forintra átszámított összegében kell a mérlegben kimutatni.
A pénzügyi lízinggel kapcsolatos kötelezettség összegét a megfizetett lízingdíjnak a lízingszerződésben meghatározott törlesztés összegével csökkentetten kell a mérlegbe beállítani. Az ilyen címen felvett kötelezettség összege nem foglalja magában a pénzügyi lízinggel kapcsolatosan fizetendő kamat összegét.
A forintban fennálló váltótartozásokat a fizetendő forintösszegben, a devizában fennálló váltótartozásokat a devizaösszegnek a forintra átszámított összegében kell kimutatni.
**)A külföldi pénzértékre szóló kötelezettséget a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni. A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló kötelezettséget az üzleti év mérlegforduló napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni.
A devizakötelezettségek értékelése alapvetően év végi feladat, amit a beszámoló készítésekor, a mérleg fordulónapjával kell elvégezni.
A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló minden kötelezettséget az üzleti év mérlegforduló napjára vonatkozó választott devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni, függetlenül attól, hogy jelentős-e, vagy sem a mérlegforduló napi értékelésből adódó különbözet.
A külföldi pénzértékre szóló követelésnek, befektetett pénzügyi eszköznek, értékpapírnak, illetve kötelezettségnek az üzleti év mérlegforduló napjára vonatkozó értékelése előtti könyv szerinti értéke és az értékeléskori forintértéke közötti különbözetet:
? amennyiben az összevontan veszteség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között árfolyamveszteségként,
? amennyiben az összevontan nyereség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között árfolyamnyereségként,
kell elszámolni.
Amennyiben jogszabály lehetővé teszi, hogy devizabelföldi ügyfelek szerződéses kapcsolataikban az ellenértéket, illetve annak törlesztő összegeit devizaalapon állapítsák meg, akkor ezeknek a szerződéseknek alapján a devizaalapú követelések, illetve kötelezettségek forintértékben történő könyvviteli nyilvántartásba vételénél, valamint mérlegforduló napi értékelésénél a fentiekben foglaltakat kell alkalmazni.
2011. január 1-jétől minden esetben, minden érintett eszköz és forrás értékét át kell értékelni. Nem kell vizsgálni az árfolyamkülönbség összegénél, hogy jelentős vagy nem jelentős. A változás miatt szükségessé válik a számviteli politika módosítása is, azaz a változásokat azok hatályba lépését követő 90 napon belül kell a számviteli politikán is keresztül kell vezetni.
Ha a külföldi pénzértékre szóló tartozás törlesztése (pénzügyi rendezése) a mérlegforduló napjáig nem történt meg, a külföldi pénzértékre szóló tartozást a számviteli politikában rögzített - az év utolsó napjára vonatkozó - választott árfolyamon átszámított forintértéken kell a mérlegben szerepeltetni.
**Ha a kötelezettség visszafizetendő összege nagyobb a kapott összegnél, a visszafizetendő összeget a mérlegben jogcímének megfelelően a kötvénykibocsátás miatti tartozások, az egyéb kötelezettségek vagy a váltótartozások között kell kimutatni a kötelezettség visszafizetésének időpontjáig, és a kiegészítő mellékletben be kell mutatni. A fizetendő kamatként elszámolt különbözetből a tárgyévet követő üzleti év(ek)et terhelő összeget az aktív időbeli elhatárolások között állományba venni, és időarányosan kell elszámolni.
A számviteli törvény hatályos rendelkezése szerint a támogatásból beszerzett, illetve visszafizetési kötelezettség nélkül kapott eszközökhöz a számvitelben halasztott bevétel elszámolása kapcsolódik.
Passzív időbeli elhatárolások között kell kimutatni a rendkívüli bevételként elszámolt
fejlesztési célra visszafizetési kötelezettség nélkül kapott, pénzügyileg rendezett támogatás, véglegesen átvett pénzeszköz összegét,
elengedett, valamint a harmadik személy által átvállalt kötelezettség összegét, ha a kötelezettség terhére beszerzett eszközökhöz kapcsolódik,
visszafizetési kötelezettség nélkül (térítés nélkül) átvett eszközök, továbbá az ajándékként, hagyatékként kapott, a többletként fellelt eszközök piaci illetve jogszabály eltérő rendelkezése esetén a jogszabály szerinti értékét.
A támogatásonként, a véglegesen átvett pénzeszközönként, a térítés nélkül átvett eszközönként kimutatott halasztott bevételt a fejlesztés során megvalósított eszköz, az elengedett, valamint a harmadik személy által átvállalt kötelezettséghez kapcsolódó eszköz, illetve a térítés nélkül átvett eszköz (ideértve az ajándékként, a hagyatékként kapott, a többletként fellelt eszközöket is) bekerülési értékének, illetve bekerülési értéke arányos részének költségként, illetve ráfordításként történő elszámolásakor kell megszüntetni. Meg kell szüntetni a fejlesztési támogatás miatt kimutatott halasztott bevételt a támogatás visszafizetésekor is. (Sztv. 45. § (1)-(2) bekezdés)
Ezen eszközök esetleges későbbi felújításakor, illetve átalakulás során történő felértékelésekor a hatályos törvényi előírásokból nem következik egyértelműen, hogy a felértékelés során keletkező többletet figyelembe kell-e venni vagy sem a halasztott bevétel feloldása során.
A számviteli törvény 2013. január 1-jétől hatályos módosítása szerint a passzív időbeli elhatárolások között elszámolt halasztott bevételek megszűntetésénél új rendelkezéseket kell betartani, amennyiben az eszköz bekerülési értéke a használatba vételt követően megnő, illetve az eszköz hasznos élettartama is növekszik.
A halasztott bevétel megszüntetésekor figyelmen kívül kell hagyni:
a bekerülési érték növekményét akkor, ha az eszköz bekerülési értéke a használatba vételt követően megnő a használatba vételkori bekerülési értékhez képest,
a hasznos élettartam növekedését is akkor, ha a bekerülési érték növekedése mellett az eszköz hasznos élettartama is növekszik.
A halasztott bevétel feloldási szabályának pontosítása tehát azt jelenti, hogy a támogatásból beszerzett, illetve térítésmentesen kapott eszközök esetében a feloldást az eredeti bekerülési érték figyelembe vételével lehet elvégezni, az időközi értékmódosítások azt nem befolyásolhatják, valamint az eredeti hasznos élettartamot kell figyelembe venni.
Ilyen helyzet, pótlólagos beruházás, felújítás, vagy átalakuláskori vagyonátértékelés során adódhat. (Sztv. 45. § (2a) bekezdés)
5. Sajátos értékelési szabályok
Sajátos értékelési eljárás követhető:
? a vállalkozások alapításánál, átalakulásánál, felszámolásánál, megszűnésénél, a vállalkozás értékesítése előtti értékelésénél,
? a tárgyi eszközök, a befektetett pénzügyi eszközök újraértékelésénél,
? az infláció hatásának mérésénél.
A sajátos értékelési szabályokat külön törvény állapítja meg.
A Számviteli törvény szerint a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó jogosult a vállalkozási tevékenységet közvetlenül és közvetett módon tartósan szolgáló vagyoni értékű jogokat, szellemi termékeket, tárgyi eszközöket (a beruházások kivételével) és befektetett pénzügyi eszközöket (az értékpapírok, a forintban adott kölcsönök és forintban elhelyezett hosszú lejáratú bankbetétek kivételével) évenként, december 31-i fordulónappal piaci értékükön értékelni.
Az évenkénti értékelés során az értékelésbe bevont egyedi eszközönként meg kell állapítani:
a) az egyedi eszköz december 31-i fordulónappal meghatározott piaci értékét;
b) az egyedi eszköznek e törvény szerint elszámolt értékcsökkenéssel, értékvesztéssel csökkentett beszerzési értékét (könyv szerinti nettó értékét);
c) az a) b) pontok szerinti értékek különbözeteként az egyedi eszköz értékhelyesbítését.
Amennyiben az értékelésbe bevont egyedi eszköz piaci értéke magasabb,mint a könyv szerinti nettó értéke, akkor a különbözetet a mérlegben az eszközök között "Értékhelyesbítés"-ként, a saját tőkén belül "Értékelési tartalék"-ként kell kimutatni.
Amennyiben az értékelésbe bevont egyedi eszköz piaci értéke kevesebb, mint a könyv szerinti nettó értéke, akkor az így mutatkozó különbözetet a Sztv. ben foglaltak figyelembevételével kell rendezni.
Az értékhelyesbítés összegét és annak változásait egyedi eszközönként elkülönítetten kell nyilvántartani.
Az egyedi eszközönként megállapított értékhelyesbítések tárgyévi és előző évi összegeinek leltárral alátámasztott különbsége
? növeli az értékelési tartalékot, ha a tárgyévi értékhelyesbítés meghaladja az előző évit;
? csökkenti az értékelési tartalékot, ha a tárgyévi értékhelyesbítés kevesebb az előző évinél, legfeljebb az előző évi értékhelyesbítés összegéig.
Az előzőek szerint értékelt egyedi eszköznek a könyvekből történő kivezetésekor a hozzákapcsolódó, elkülönítetten nyilvántartott értékhelyesbítését is ki kell vezetni az értékelési tartalékkal szemben.
A kiegészítő mellékletben be kell mutatni az értékhelyesbítések nyitó értékét, növekedését, csökkenését, záró értékét legalább vagyoni értékű jogok; szellemi termékek; ingatlanok; továbbá műszaki berendezések, gépek, járművek; valamint egyéb berendezések, felszerelések, járművek; részesedések; a devizában adott kölcsönök; a devizában elhelyezett hosszú lejáratú bankbetétek szerinti részletezésben. A kiegészítő mellékletben ismertetni kell a piaci értéken történő értékelés alkalmazott elveit és módszereit.
Az egyedi eszközök évenkénti értékelésének helyességét, az értékhelyesbítések megállapításának, elszámolásának szabályszerűségét a választott könyvvizsgálónak (könyvvizsgáló cégnek) a kötelező könyvvizsgálat keretében ellenőriznie kell. Amennyiben a könyvvizsgálat nem kötelező, az értékelés felülvizsgálatával, független kamarai tag könyvvizsgálót (könyvvizsgáló céget) kell megbízni.
ZÁRADÉK
Jelen Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzatban foglaltakat megismertem, a rám vonatkozó részt magamra nézve kötelezően, alkalmazandóan elismerem.
név feladatkör aláírás
Kelt:
------------------------------------------------------------
A vállalkozás képviseletére jogosult személy(ek) cégszerű aláírása
A számviteli törvény hatályos rendelkezése alapján nem sorolhatók be egyértelműen azok az eszközök, amelyeket a vállalkozó értékesítési céllal szerez be, de amelyeket átmenetileg használatba is vesz. Egy későbbi időpontban ezeket az eszközöket általában beszerzési értékük alatt, de az eredeti beszerzési ár közelében értékesítik.
A számviteli törvény 2013. január 1-jei módosítása egyértelművé teszi, hogy a készletek között áruként kell kimutatni a használatba vétel időpontjától azokat az értékesítési céllal beszerzett, előállított eszközöket, amelyeket a vállalkozó az értékesítésig (az állományból történő kivonásig) illetve az értékesítés elősegítése céljából átmenetileg használatba vett. Ilyen például jellemzően a tesztautó, amelyet nem kell a használatba vétel időpontjában átsorolni a tárgyi eszközök közé, nem kell utána terv szerinti értékcsökkenést elszámolni, hiszen később értékesíteni fogják. Hasonlóan nincs szükség átsorolásra azoknál az elektronikai eszközöknél sem, amelyeket a kereskedők kipróbálási céllal, üzemképes állapotban állítanak ki.(Sztv. 28. § (3) bekezdés d) pont)
A mérlegben a készleteket bekerülési (beszerzési, előállítási) értéken, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, **) az értékvesztés visszaírt összegével növelt, könyv szerinti értéken kell kimutatni. Készletek esetében a beszerzési árba mindazok a költségek tartoznak, amelyek a raktárba kerülésig merültek fel. A készleteknél is el kell számolni ha szükséges évről évre az értékvesztést.
A készletre adott előleget az átutalt, kifizetett, a levonható előzetesen felszámított forgalmi adót nem tartalmazó összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, **) az értékvesztés visszaírt összegével növelt, könyv szerinti értéken kell kimutatni.
Vásárolt készletek értékelése
A vásárolt készleteknél (anyag, áru) bekerülési értéke lehet:
? a beszerzési értékek alapján számított átlagos (súlyozott) beszerzési ár szerint meghatározott érték,
? a beszerzési értékek alapján a FIFO módszer szerint meghatározott bekerülési érték.
Átlagos (súlyozott) beszerzés ár alkalmazása azért lehet előnyös, mert a mérlegben értékelendő (a mérleg fordulónapján meglévő) készletekből az adott év során többször volt beszerzés, változó árakon, illetve nyitókészlettel is rendelkezett a gazdálkodó.
Az átlagos beszerzési ár meghatározható:
? csúsztatott átlagárral, amikor minden beszerzés után új átlagár kerül kiszámításra és az aktuális készletcsökkenés értéke ezzel az új átlagárral kerül meghatározásra. Az újabb átlagár megállapításához az előző készletből megmaradt készletet az előző átlagárral számított értéken kell figyelembe venni,
? időszaki (havi, negyedéves, éves) átlagárral, ami az időszak végén kerül kiszámításra és ezzel kerül értékelésre a készletcsökkenés.
FIFO módszer: az elsőként megvásárolt készlet kerül először felhasználásra, értékesítésre, egyéb kiadásra, következésképpen az időszak végén a készletek között maradt tételek a legutolsó beszerzés(ek)ből származnak.
Saját termelésű készletek értékelése
Az óvatosság elvének érvényesülése érdekében az értékvesztéseket a készletek vonatkozásában is el kell számolni, ha:
? a készlet mérlegkészítéskor ismert piaci értéke alacsonyabb, mint a nyilvántartás szerinti beszerzési ára,
? minőségi, hasznosítási szempontból csökkent értékűek:
o már nem felelnek meg az eredeti rendeltetésüknek,
o megrongálódtak,
o feleslegessé váltak,
o felhasználásuk, értékesítésük kétségessé vált.
Az értékvesztés mértékét és összegét úgy kell megállapítani, hogy a készlet a használhatóságának megfelelő mértékben szerepeljen a mérlegben.
Piaci értékként figyelembe lehet venni:
? a rendelkezésre álló árajánlatokat, katalógus árakat,
? az új beszerzések számla szerinti árait,
? az árutőzsdén bevezetett készletek tőzsdei árait.
Saját termelésű készletek értékelése
A saját termelésű készletek (befejezetlen termelés, félkész-és késztermék, állatok) bekerülési értéke lehet az előállítási költség:
? közvetlen önköltség, a számviteli törvény 51. paragrafusa szerinti előállítási költség,
? utókalkulációval meghatározott előállítási költség,
? norma szerinti közvetlen önköltség, ebben az esetben a befejezetlen termelés norma szerinti közvetlen önköltsége a félkész termék, a késztermék norma szerinti önköltségéből a teljesítési fok alapján arányosítással kerül meghatározásra,
? FIFO módszer szerint meghatározott előállítási költség,
? a még várhatóan felmerülő költségekkel és a kalkulált haszonnal csökkentett eladási ár
? (csak egyszerűsített éves és sajátos egyszerűsített éves beszámolónál választható eljárás). A még várhatóan felmerülő költségeket a teljesítési fok alapján arányosítással kell meghatározni.
Növendék-, hízó-, és egyéb állatok esetében az élőtömeg közvetlen önköltsége az élőtömeg forintban számított értékének és az élőtömeg kilogrammban számított mennyiségének a hányadosa.
Az óvatosság elvének érvényesülése érdekében az értékvesztéseket a saját termelésű készletek (befejezetlen termelés, félkész és késztermék) vonatkozásában is el kell számolni, ha:
? a készlet mérlegkészítéskor ismert piaci értéke jelentősen alacsonyabb, mint a nyilvántartás szerinti bekerülési előállítási értéke,
? minőségi, hasznosítási szempontból csökkent értékűek:
o már nem felelnek meg az eredeti rendeltetésüknek,
o megrongálódtak,
o feleslegessé váltak,
o felhasználásuk, értékesítésük kétségessé vált.
Az értékvesztés mértékét és összegét úgy kell megállapítani, hogy a saját termelésű készlet a használhatóságának megfelelő mértékben szerepeljen a mérlegben.
A befejezetlen építési-szerelési, illetve technológiai szerelési munka bekerülési értéke a kalkulációs egység összes elszámolt közvetlen költségéből a megrendelővel még el nem számolt, de ténylegesen elvégzett munkák közvetlen önköltsége, amely utókalkulációval, továbbá a megrendelő igazolása alapján, a teljesítési fok alapján arányosítással is meghatározható. A kalkulációs egység egy szerződés szerinti munkánál (egy létesítménynél) nagyobb egység nem lehet.
*) Amennyiben a készlet piaci értéke jelentősen és tartósan meghaladja a könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés visszaírásával a készlet könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a bekerülési értéket.
3.3.2. Követelések értékelése
Követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzformában kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás nyújtásához, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez kapcsolódnak.
Követelések között kell kimutatni:
? követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők),
? váltókövetelések,
? alapítókkal szembeni követelések,
? adott előlegek,
? egyéb követelések.
A követelést, ideértve a hitelintézetekkel, a pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a pénzeszközöket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket is, függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel - az elfogadott, az elismert összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, a korábban elszámolt értékvesztés visszaírt összegével növelt, - könyv szerinti értéken kell kimutatni.
Elismertnek azt a követelést kell tekinteni, amelynek teljesítésével kapcsolatban a partner (adós):
? sem mennyiségi, sem minőségi kifogással nem élt,
? a tartozás összegét nem kifogásolta,
? a teljesítés elfogadásáról szóló nyilatkozatot elismerte, az átvételt igazoló okmányokat aláírta,
? a számlázott összeget átutalta.
A követelések kivezetése általában könyv szerinti, nyilvántartási értékben történik, ezért az üzleti év során év közben a vállalkozások többnyire nem szokták külön értékelni ezeket a tételeket. A követelések közé tartozó tételek között azonban találunk olyan tételeket is, amelyeket év közben értékelni szükséges és az érintett követelés értékelését a könyvekből való kivezetésnél figyelembe kell venni. Idetartoznak az alábbi követelések:
Behajthatatlan követelések minősítésére év közben egyrészt a csődegyezség során kerül sor, mivel a megállapodás alapján a követelés behajthatatlan részét le kell írni, másrészt pedig az adósnál történő felszámolási eljárás befejezése után kapott hivatalos értesítés alapján a követelés meg nem térülő része leírható. A behajthatatlan követelések az Egyéb ráfordítások között jelennek meg.
Behajthatatlannak minősül a követelés, ha:
? a hatályos jogszabályok alapján elévült,
? ha a hitelező felszámolási eljárás, csődeljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett,
? a felszámolás, adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt rá fedezetet,
? ha eredményesen nem lehet érvényesíteni,
? ha nem lehet bíróság előtt érvényesíteni,
? a fizetési meghagyásos eljárásban sem lehet érvényesíteni,
? a fizetési meghagyásos eljárással, a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtás veszteséget eredményez, vagy növeli a veszteséget),
? az a követelés, amely olyan adóssal szemben áll fenn, aki nem fellelhető, mert a megadott címen nem található és felkutatása igazoltan nem járt eredménnyel és ez a dokumentumokban hitelt érdemlően bizonyítható,
? a felszámoló írásbeli nyilatkozata alapján várhatóan meg nem térülő követelés, mert nincs rá fedezet,
Behajthatatlanná vált követelést nem lehet a mérlegben szerepeltetni. Ha a behajtásra tett kísérlet eredménytelen, akkor a követelést le kell írni hitelezési veszteségként.
A követelések kiegyenlítése: a nyilvántartott követeléseket a pénzeszközök számláinak valamelyikével szemben kivezeti a vállalkozás. A kivezetés összegét bonyolíthatja, ha a vevő (az adós) a nyilvántartott követelés összegének nem a teljes összegét egyenlíti ki, fizeti meg. A teljes összegtől való eltérés indokai lehetnek:
? a vevő (az adós) részére nem áll rendelkezésre a teljes összeg, ezért csak részfizetés történik, vagy
? a vevő (az adós) valamiféle engedményt kapott időközben a kötelezettségeivel kapcsolatban.
Az egyéb gazdasági események következményeként keletkezett követelések között kell kimutatni a mérlegben:
? a munkavállalói tartozást (folyósított kölcsönök, fizetési előlegek, prémiumelőlegek, kártérítési kötelezettségek, előírt tartozások, útielőlegek, beszerzési előlegek, egyéb tartozások, stb.)
? a visszatérítendő adók összegét,
? az igényelt, de még nem teljesített támogatások összegét,
? a rövid lejáratra kölcsönadott pénzeszközöket,
? a tartósan adott kölcsönből a mérleg fordulónapot követő egy évben belül esedékes részleteket.
A váltókövetelések, egy speciális értékpapír, amely a váltó ellenében történő pénzkölcsönt testesíti meg. A kölcsön igénybe vevője a váltóadós az, aki a váltót kiállítja. A váltóadós kötelezettséget vállal arra, hogy a váltóban jelzett összeget meghatározott időben teljesíti a kedvezményezettnek, vagyis a váltó tulajdonosának. A kölcsönt nyújtó pedig az, akinek a főkönyvi könyvelésében a váltókövetelés szerepel. A váltó tovább forgatható, vagyis ha úgy tetszik értékesíthető, ezáltal változhat a kölcsönt folyósító személye. A váltó bekerülési értéke a váltóért fizetett ellenérté, azaz a könyvekben nem a váltó névértéke szerepel, hanem csak a kiváltott követelés értéke.
A mérlegben a követelés fedezetére kapott váltót a leszámítolásig, az átruházásig, a pénzügyi rendezéséig a követelés szerinti elfogadott, elismert értékén, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett és a korábban elszámolt értékvesztés visszaírt összegével növelt, könyv szerinti értéken kell kimutatni.
Szerepelhet a vállalkozás főkönyvi könyvelésében olyan váltókövetelés is, amelyet a vállalkozás vásárol, a szakirodalom fináncváltónak nevezi ezt a váltófajtát. A vásárolt fináncváltónak a könyvekben szereplő értéke megegyezik a vásárlási összeggel. Váltókövetelés csak olyan partnerekkel szemben mutatható ki, amelyekkel a vállalkozásnak semmilyen tulajdonosi kapcsolata nincsen.
A váltó belföldi és külföldi pénzértékre is vonatkozhat. A váltókövetelés után általában kamat jár. A kapott (járó) kamat lehet:
? fix, vagy
? megállapodás szerinti kamatláb.
A kapott (járó) kamatot nem lehet a váltókövetelések között kimutatni. A váltóbirtokos az esedékességkor beválthatja a váltót a váltó kibocsátójánál, vagy a váltó átruházásával fizethet a szállítónak vagy a hitelezőnek.
A pénzügyi lízinggel kapcsolatos követelés összege nem foglalja magában a pénzügyi lízinggel kapcsolatosan járó kamat összegét. Az ilyen címen felvett követelés összegét a megfizetett lízingdíjnak a lízingszerződésben meghatározott törlesztés összegével csökkentetten kell a mérlegben kimutatni.
A pénzügyi lízing keretében átadott, a részletfizetéssel, a halasztott fizetéssel értékesített és a szerződés szerinti feltételek teljesülésének meghiúsulása miatt később visszavett, a két időpont között a vevő által használt eszköz visszavételkori beszerzési értékeként az eszköz a lízingbeadó, illetve az eladó által kiállított helyesbítő számlában rögzített piaci értékét, legfeljebb az eredeti eladási árát kell figyelembe venni.
A külföldi pénzértékre szóló követelést a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni.
A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló követelést, az üzleti év mérlegforduló napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni minden esetben, és nem kell minősíteni a mérlegforduló napi értékelésből adódó árfolyam-különbözetet, hogy a külföldi pénzértékre szóló eszközökre, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős e vagy sem.
A mérlegben a követelést a könyv szerinti értéken addig kell kimutatni amíg:
? azt pénzügyileg nem rendezték, vagy
? egyéb módon, a Polgári Törvénykönyv szerinti beszámítással, eszközátadással nem rendezték,
? váltóval ki nem egyenlítették, illetve
? amíg azt el nem engedték, vagy
? behajthatatlan követelésként le nem írták.
A mérlegben behajthatatlan követelést nem lehet kimutatni. A részben vagy egészében behajthatatlan követelést devizakövetelés esetén a devizajogszabályok előírásainak betartásával legkésőbb a mérlegkészítéskor, a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján, az üzleti év hitelezési veszteségeként kell elszámolni.
A vevő, az adós minősítése alapján az üzleti év mérlegforduló napján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél értékvesztést kell elszámolni, a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján, a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti veszteségjellegű különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegűnek minősül, vagyis egy éven túli és meghaladja a EFt-ot.
*) Amennyiben a vevő, az adós minősítése alapján a követelés várhatóan megtérülő összege jelentősen meghaladja a követelés könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással kell csökkenteni. Az értékvesztés visszaírásával a követelés könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a nyilvántartásba vételi értékét.
A vevőnként, az adósonként kisösszegű követeléseknél a vevők, az adósok együttes minősítése alapján az értékvesztés összegét ezeknél a követeléseknél a nyilvántartásba vételi értékének .......... százalékában lehet meghatározni.
3.3.3. Értékpapírok értékelése
Az értékpapírok között az egy évnél rövidebb befektetési idejű, forgatási céllal az átmeneti, nem tartós befektetésként vásárolt kötvények, részvények, egyéb értékpapírok vételi értékét, továbbá a saját részvények, üzletrészek visszavásárlási értékét kell kimutatni. Ezeket az értékpapírokat a vállalkozó forgatási céllal szerzi be, hogy árfolyamnyereséget realizáljon.
A gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetést, függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel bekerülési értéken, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, a korábban elszámolt értékvesztés visszaírt összegével növelt, könyv szerinti értéken kell kimutatni.
A külföldi pénzértékre szóló értékpapírt a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni.
**) A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló értékpapírt az üzleti év mérleg fordulónapjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni minden esetben és nem kell minősíteni a mérlegforduló napi értékelésből adódó különbözetet, hogy az a külföldi pénzértékre szóló eszközökre, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős-e vagy sem.
A hitelviszonyt megtestesítő éven belüli, illetve egyéves lejáratú értékpapír beszerzési értéken értékelhető mindaddig, amíg a kibocsátó a lejáratkor, a beváltáskor várhatóan a névértéket és a felhalmozott kamatot megfizeti. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapír bekerülési értéke nem tartalmazhatja a vételár részét képező kamatot.
*) Ha az értékpapír mérlegkészítés kori piaci értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a könyv szerinti értéke, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással kell csökkenteni. Az értékvesztés visszaírásával az értékpapír könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a beszerzési értéket, illetve ha a beszerzési érték magasabb a névértéknél (névérték felett vásárolt értékpapírnál) az értékvesztés visszaírásával az értékpapír könyv szerinti értéke nem haladhatja meg az adott értékpapír névértékét.
**) A külföldi pénzértékre szóló, tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél, illetve a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnál az értékvesztés összegét. *) a korábban elszámolt értékvesztés visszaírását devizában kell megállapítani, majd a nyilvántartási devizaárfolyamon kell azt forintra átszámítva a pénzügyi műveletek ráfordításai, illetve a pénzügyi műveletek bevételei között elszámolni. Ezt követően kell az árfolyamváltozás hatását megállapítani.
3.3.4. Pénzeszközök értékelése
A pénzeszközök a készpénz és a csekkek, az elektronikus pénz továbbá a bankbetétek értékét foglalják magukba.
A mérlegben a pénztár, csekkek értékeként az üzleti év mérlegforduló napján a pénztárban lévő forintpénzkészlet értékét a valutakészlet átszámított forintértékét, az elektronikus pénz értékét, a kapott csekkek értékét, leltárral alátámasztva, kell kimutatni.
A mérlegben a bankbetétek értékeként az üzleti év mérlegforduló napján, a számlavezető hitelintézetnél elhelyezett forintbetét bankkivonattal egyező értékét, továbbá a devizaszámlán lévő deviza bankkivonattal egyező értékének átszámított forintértékét kell kimutatni, függetlenül attól, hogy azokat belföldi vagy külföldi hitelintézetben helyezték el.
A valutapénztárba bekerülő valutakészletet, a devizaszámlára kerülő devizát a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni, kivéve a forintért vásárolt valutát, devizát, amelyet a fizetett összegben kell felvenni, és amelynél a ténylegesen fizetett forint alapján kell a nyilvántartásba vételi árfolyamot meghatározni.
**) A mérlegben a valutapénztárban lévő valutakészletet, a devizaszámlán lévő devizát az üzleti év mérlegforduló napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni minden esetben és nem kell minősíteni a mérlegforduló napi értékelésből adódó különbözetet, hogy a külföldi pénzértékre szóló eszközökre, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős-e vagy sem.
4. A mérlegben szereplő források értékelése
A mérlegben forrásként a saját tőkét, a céltartalékokat, a kötelezettségeket és a passzív időbeli elhatárolásokat kell szerepeltetni az alábbiak szerint: A saját tőkét, a céltartalékot, a kötelezettségeket és a passzív időbeli elhatárolásokat a mérlegben könyv szerinti értéken kell kimutatni.
4.1. A saját tőke értékelése
A saját tőke a jegyzett, de még be nem fizetett tőkével csökkentett jegyzett tőkéből, a tőketartalékból, az eredménytartalékból, a lekötött tartalékból, az értékelési tartalékból és a tárgyévi mérleg szerinti eredményből tevődik össze. (Sztv. 35. paragrafus (2) bekezdés).
A saját tőkeként a számviteli törvény meghatározása szerint csak olyan tőkerészt szabad kimutatni, amelyet a tulajdonos (a tag) a vállalkozó rendelkezésére, vagy amelyet a tulajdonos (a tag) az adózott eredményéből hagyott a vállalkozónál. A saját tőkén belül kell kimutatni az értékhelyesbítésekkel azonos összegű értékelési tartalékot is.
4.1.1. A jegyzett tőke értéke
Jegyzett tőke a korlátolt felelősségű társaságnál a társasági szerződésben meghatározott, részvénytársaságnál az alapító okiratban foglalt, egyéb vállalkozónál a létesítési okiratban foglalt érték, a cégbíróságon bejegyzett tőke, amelynek összegéig a tulajdonosokat (tagokat) felelősség terheli. A jegyzett tőkét a cégbírósági bejegyzésről szóló határozatnak megfelelően kell a mérlegben szerepeltetni.
Tőkeemelést illetve tőkeleszállítást a jegyzett tőke értékében érvényesíteni lehet abban az időpontban, amikor a tőkeemelésről illetve tőkeleszállításról szóló létesítési okirat (alapszabály, társasági szerződés) módosítását bejegyzés céljából a cégbírósághoz benyújtották. Értékelése könyv szerinti értéken történik.
Más gazdálkodónál jegyzett tőke a létesítő okiratban meghatározott, vagy a tulajdonosok (a tagok) által tartósan ténylegesen rendelkezésre bocsátott (átadott) tőke.
A külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél jegyzett tőkeként kell kimutatni a nem pénzbeli (vagyoni) hozzájárulás esetén a szerződés, a megállapodás szerinti a működéshez, a tartozások kiegyenlítéséhez szükséges, a külföldi székhelyű vállalkozó által biztosított a tartósan és ilyen címen, a fióktelep szabad rendelkezésre bocsájtott vagyont.
A mérlegben a saját tőke elemei között külön tételben negatív előjellel kell szerepeltetni a jegyzett, de még be nem fizetett tőke értékét, ideértve a kedvezményes áron kibocsátott dolgozói részvények, dolgozói üzletrészek értékének a dolgozókat terhelő, általuk még nem rendezett hányadának megfelelő értékét is.
2012. január 1-jével megváltozik a visszavásárolt saját részvény, saját üzletrész, a visszaváltható részvény bevonása esetén, annak elszámolási rendje. A jelenleg hatályos szabályozás szerint rendkívüli tételként az eredménykimutatásban elszámolt tőkeműveletet 2012. évtől közvetlenül a saját tőkével szemben kell elszámolni.
A bevonásra kerülő visszavásárolt saját részvények, saját üzletrészek névértékének megfelelő összeggel a jegyzett tőkét kell csökkenteni, a névérték és a visszavásárlási (nyilvántartás szerinti) érték közötti különbözettel előjelének megfelelően az eredménytartalékot kell módosítani a jegyzett tőke módosításának a cégjegyzékbe történt bejegyzése időpontjával.
Ezzel a törvényi módosítással a saját tulajdoni részesedés bevonása nem keletkeztet tárgyévi rendkívüli eredményt. Megszűnik a bevonás eredményhatása, a jövőben csak a saját tőke összegét csökkenti vagy növeli. (Sztv. 35. § (10) bekezdés)
A jegyzett tőkét mind év közben, mind mérlegkészítéskor a könyv szerinti értéken kell értékelni.
4.1.2. A tőketartalék értéke
A tőketartalékot mind év közben, mind a mérlegkészítéskor a mérlegben könyv szerinti értéken kell szerepeltetni.
A tőketartalék az alapítók (tagok) által az alapításkor, illetve a tőkeemeléskor tőketartalékként véglegesen átadott eszközök értéke, a jogszabály alapján tőketartalékba helyezett pénzeszközök, átvett eszközök értéke, valamint a jegyzett tőke leszállításából származó tőketartalék által meghatározott összeg, csökkentve a jegyzett tőke emelésére felhasznált tőketartalékkal, a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére felhasznált összeggel, valamint a jogszabály alapján tőketartalékkal szemben átadott pénzeszközök, eszközök értékével.
A tőketartalékot kizárólag a létesítési okirat (társasági szerződés, alapító okirat) alapján lehet elszámolni, végleges pénzeszköz átadását az egyéb bevételek között kell kimutatni.
A tőketartalék összességében csak pozitív értékként vagy nulla értékként jelenhet meg a mérlegben. A tőketartalék értéke negatív nem lehet!
4.1.3. Az eredménytartalék értéke
Az eredménytartalékot mind év közben, mind mérlegkészítéskor a mérlegben könyv szerinti értéken kell szerepeltetni.
Eredménytartalék az előző évek mérleg szerinti eredménye, ideértve az ellenőrzés, önellenőrzés előző évek mérleg szerinti eredményét növelő, vagy csökkentő módosításokat is, a jegyzett tőke leszállításából származó tőketartalék, a veszteség miatt negatív eredménytartalék ellentételezésére felhasznált tőketartalék, valamint a jogszabály alapján eredménytartalékba helyezett pénzeszközök, átvett eszközök értéke által meghatározott jogszabály alapján az eredménytartalékkal szemben átadott pénzeszközök, eszközök értékével, valamint a tárgyév végén a tárgyévi adózott eredmény kiegészítéseként osztalékra, részesedésre, ezek adójára, továbbá az eredménytartalék egyéb célra történő felhasználása miatti adóra igénybe vett összegekkel.
A konszolidálásba bevont vállalkozások üzleti évi, az osztalékra, részesedésre, a kamatozó részvények kamatára igénybe vett eredménytartalékának összegét az eredménytartalék javára vissza kell vezetni. ( Sztv.127. § (3) bekezdés)
Az összevont (konszolidált) éves beszámoló kiegészítő mellékletének tartalmaznia kell a 2012. január 1-jei számviteli törvénymódosításnak megfelelően a forintra, a devizára történő átszámítás során alkalmazott módszert is, ha a konszolidálásba bevont vállalkozások az anyavállalattól eltérően más pénznemben készítették beszámolójukat, vagy ha az összevont (konszolidált) éves beszámoló olyan tételeket is tartalmaz, amelyeket a konszolidálásba bevont vállalkozások beszámolói nem tartalmaztak, és amelyeket eredetileg más pénznemben adtak meg.
4.1.4. A lekötött tartalék értéke
A lekötött tartalék a tőketartalékból illetve az eredménytartalékból lekötött összegeket és a kapott pótbefizetések összegét foglalja magában.
Lekötött tartalékként kell kimutatni a gazdasági társaságnál a veszteségek fedezetére kapott pótbefizetés összegét, a pótbefizetés visszafizetéséig. A lekötött tartalékot feloldásáig a mérlegben könyv szerinti értéken kell kimutatni.
4.1.5. Értékelési tartalék értéke
A számviteli politikában megjelölt eszközök piaci értéken történő értékelésből származó értékhelyesbítés összegét értékelési tartalékként kell kimutatni.
**Amennyiben a vállalkozó tevékenységét tartósan szolgáló vagyoni értékű jog, szellemi termék, tárgyi eszköz (kivéve a beruházásokat, a beruházásra adott előleget), tulajdoni részesedést jelentő befektetés piaci értéke jelentősen meghaladja az adott eszköznek * a visszaírás utáni könyv szerinti bekerülési értékét, a piaci érték és a *visszaírás utáni könyv szerinti bekerülési érték közötti különbözet a mérlegben az eszközök között Értékhelyesbítés-ként, a saját tőkén belül Értékelési tartalék-ként mutatható ki.
Amennyiben az egyedi eszközönként meghatározott értékhelyesbítés összege jelentősen eltér az előző üzleti év mérleg fordulónapján kimutatott értékhelyesbítés összegétől, a leltárral alátámasztott különbözet
? növeli az értékhelyesbítés összegét, az értékelési tartalékkal szemben, ha a tárgyévi értékhelyesbítés értéke meghaladja az előző évit,
? csökkenti az értékhelyesbítés összegét, az értékelési tartalékkal szemben, ha a tárgyévi értékhelyesbítés értéke alacsonyabb az előző évinél, legfeljebb az előző üzleti év mérlegforduló napján kimutatott értékhelyesbítés összegéig.
A piaci értékelésbe bevont, illetve a visszaírással érintett eszközök esetében a leltárnak többek között tartalmaznia kell:
? az egyedi eszköz mérlegkészítés-kori piaci értékét,
? az egyedi eszköznek a könyv szerinti nettó értékét (az elszámolt értékcsökkenéssel, értékvesztéssel csökkentett, a *visszaírással növelt bekerülési értékét),
? a piaci érték és a nettó érték közötti különbözetet.
Az eszközök könyvekből történő kivezetésekor az egyedi eszközhöz kapcsolódó, elkülönítetten nyilvántartott értékhelyesbítést is ki kell vezetni az értékelési tartalékkal szemben.
Az értékhelyesbítések megállapításának, elszámolásának szabályszerűségét a választott könyvvizsgálónak a kötelező könyvvizsgálat keretében tételesen ellenőriznie kell. Amennyiben a könyvvizsgálat nem kötelező, az értékelés felülvizsgálatával független könyvvizsgálót kell megbízni.
Az egyedi eszköz piaci értékét és az értékhelyesbítés, valamint az értékelési tartalék meghatározását minden üzleti évben a fordulónappal el kell végezni, ha a vállalkozó élni kíván a piaci értéken való értékelés lehetőségével. A kidolgozandó értékelési szabályzatban tételesen indokolt szerepeltetni a piaci értékelésbe bevont eszközök körét és a felértékelés módszereit.
Az értékelési tartalék és az értékhelyesbítés csak és kizárólag egymással szemben és azonos összegben változhat. Az értékelési tartalékból a saját tőke többi elemét nem lehet kiegészíteni, vagy arra kötelezettséget vállalni.
Az értékelési tartalékot a mérlegben könyv szerinti értéken kell szerepeltetni.
4.1.6. A mérleg szerinti eredmény értéke
A mérleg szerinti eredmény az osztalékra, részesedésre, a kamatozó részvények kamataira igénybe vett eredménytartalékkal növelt, a jóváhagyott osztalékkal, részesedéssel, kamatozó részvény kamatával csökkentett tárgyévi adózott eredmény, egyezően az eredmény-kimutatásban ilyen címen kimutatott összeggel.
A tárgyévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredmény akkor fizethető ki osztalékként, ha a lekötött tartalékkal, értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalék kifizetése után sem csökken a jegyzett tőke összege alá.
Ha az egyéb feltételek fennállnak, akkor a mérleg fordulónapját követő 6 hónapon belül a számviteli törvény szerinti éves, egyszerűsített éves, sajátos egyszerűsített éves, összevont (konszolidált) éves beszámoló alapján is fizethető osztalékelőleg. Amennyiben közbenső mérleg készítésére kerül sor, az abban foglaltakat a közbenső mérleg fordulónapját követő 6 hónapon belül lehet figyelembe venni, azaz 6 hónapon belül akár több alkalommal is sor kerülhet osztalékelőleg fizetésre.
Az osztalékelőleg fizetésére vonatkozó szabályokat a gazdasági társaságokról szóló törvény és a számviteli törvény fogalmazza meg. Ezek szerint osztalékelőleg tárgyévben csak akkor fizethető, ha
? az osztalék fizetésének lehetőségét a létesítő okirat (társasági szerződés, alapító okirat) tartalmazza,
? az utolsó számviteli törvény szerinti éves, egyszerűsített éves, sajátos egyszerűsített éves, összevont (konszolidált) éves beszámoló fordulónapját követő 6 hónapon belül, amennyiben a számviteli törvény szerinti beszámoló adatai alapján a vállalkozó rendelkezik az osztalék fizetéséhez szükséges fedezettel, vagy a számviteli törvény 21. §-ában rögzített módon közbenső mérleget készítünk, s az osztalékelőleg fizetésére előírt fedezet ezzel igazolható,
? a közbenső mérlegben kimutatott adózott eredmény, a lekötött tartalékkal, továbbá az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalékelőleg megállapított összegének figyelembe vételével sem csökken a jegyzett tőke összege alá,
? ha a tagok vállalják az osztalékelőleg visszafizetését, amennyiben utóbb a számviteli törvény szerinti éves, egyszerűsített éves, sajátos egyszerűsített éves, összevont (konszolidált) éves beszámoló alapján az osztalékfizetésre nem lenne jogszabályi lehetőség,
? az osztalékelőleg fizetésről a taggyűlés, közgyűlés dönt.
A közbenső mérleget a számviteli törvény 21. §-ának megfelelően:
? a vállalkozó által meghatározott fordulónapra vonatkozóan kell elkészíteni,
? leltárral kell alátámasztani, és figyelembe kell venni minden az üzleti év végén kötelező értékelési korrekciót (terven felüli értékcsökkenés, értékvesztés, céltartalékképzés, időbeli elhatárolások), jóllehet zárlati munkálatokat végezni és a korrekciós tételeket könyvelni nem kell,
? amennyiben a vállalkozónál a könyvvizsgálat kötelező, a könyvvizsgálati kötelezettség a közbenső mérlegre is vonatkozik.
A mérleg szerinti eredményt a mérlegben könyv szerinti értéken kell kimutatni.
4.2. Céltartalék értékelése
A számviteli törvény 41. paragrafusa szerint az adózás előtti eredmény terhére céltartalékot kell képezni a szükséges mértékben azokra a múltbeli illetve folyamatban lévő ügyekből, szerződésekből származó harmadik felekkel szembeni fizetési kötelezettségekre, ide értve különösen a jogszabályban meghatározott garanciális kötelezettséget, a függő kötelezettségeket, a biztos (jövőbeni) kötelezettséget, a korengedményes nyugdíj, illetve a helyébe lépő korhatár előtti ellátás, a végkielégítés miatti fizetési kötelezettséget, a környezetvédelmi kötelezettséget, amelyek a mérleg fordulónapon valószínű vagy bizonyos, hogy fennállnak, de összegük vagy esedékességük időpontja még bizonytalan, és azokra a vállalkozó a szükséges fedezetet más módon nem biztosította.
A 2012. január 1-jétől hatályos törvénymódosítással változás történt a beruházásokhoz felvett hosszúlejáratú hitelekkel kapcsolatban elhatárolt árfolyamveszteségre képzett céltartalék számításában. 2011. év végéig hatályos számviteli törvény rendelkezései szerint az aktív időbeli elhatárolásként kimutatott halasztott ráfordításként elhatárolt árfolyamveszteségre a hitelfelvételtől eltelt időtartam és a hitel figyelembe vehető futamideje arányában számított hányadának megfelelő céltartalékot kellett képezni. A törvénymódosítással az elhatárolt árfolyamveszteségre képzett céltartalék számításánál a hitelfelvételtől eltelt időtartam helyett, a beruházás aktiválásától eltelt időtartam arányát kell figyelembe venni.
Ha a vállalkozó a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló beruházáshoz (beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz kapcsolódó hiteltartozások, továbbá devizakötvény kibocsátásából származó beruházáshoz (beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz kapcsolódó tartozások nem realizált árfolyamveszteségét a számviteli törvény 33. § (2) bekezdése szerint halasztott ráfordításként mutatta ki, az üzleti év végén az így elhatárolt halmozott összegnek a beruházás aktiválásától eltelt időtartam és a hitel figyelembe vehető futamideje arányában számított hányadának megfelelő összegű céltartalékot kell kimutatnia.
Amennyiben az előző üzleti év végéig ilyen címen képzett céltartalék ennél kevesebb, illetve több, a különbözettel a tárgyévben kell a céltartalékot növelni az egyéb ráfordításokkal szemben, illetve csökkenteni az egyéb bevételekkel szemben. A számításnál figyelembe vett futamidő nem lehet hosszabb, mint a hitel futamideje, illetve mint a hitellel finanszírozott tárgyi eszköz, vagyoni értékű jog várható amortizációnál figyelembe vett élettartama, ha a hitel futamideje hosszabb.
Céltartalék év végi záró mérlegértéke = Halasztott ráfordításként elhatárolt árfolyamveszteség év végi egyenlege x a beruházási-fejlesztési hitel figyelembe vehető futamidejéből eltelt idő aránya
A céltartalék összegének kiszámításánál figyelembe vehető hitel futamidő nem lehet hosszabb, mint, a fejlesztési (beruházási) hitellel finanszírozott eszköz költségkénti megjelenési ideje, vagyis a várható használati idő.
A törvénymódosítás következtében a hosszúlejáratú hitelfelvételtől eltelt időtartam helyett a beruházás aktiválásától eltelt időtartam arányában kell a céltartalékot képezni. (Sztv.40. § (4) bekezdés)
A törvénymódosítás hatásaként lényeges különbségek alakulhatnak ki azoknál a vállalkozásoknál, amelyeknél a projekt kezdetén vagy még az elején érvénybe lép a hitelszerződés és elkezdik folyósítani a hitelt, a beruházás befejezése viszont hosszabb időt vesz igénybe. A törvénymódosítás oka lehetett, hogy az aktiválás időpontjáig keletkező árfolyam-különbözeteket a beruházás bekerülési értékében kell szerepeltetni, míg a mérleg szerinti eredményre csak a beruházás aktiválását követő árfolyamváltozások gyakorolnak hatást.
Amennyiben az előző üzleti év végéig ilyen címen képzett céltartalék ennél kevesebb, illetve több, a különbözettel a tárgyévben kell a céltartalékot növelni, illetve csökkenteni.
A számviteli törvény 2013. január 1-jétől hatályos módosítása a devizaárfolyam-változások kedvezőtlen hatásait kívánja mérsékelni azzal, hogy lehetőséget ad az árfolyamveszteség elhatárolási lehetőségének forgóeszközhitelekre történő kiterjesztésére.
A törvény módosítás eredményeként a jövőben nemcsak a beruházási jellegű devizahitelek árfolyamveszteségét lehet elhatárolni a későbbi évekre, hanem a devizában fennálló forgóeszközhitelek árfolyamveszteségét is.
2013. január 1-jétől a forgóeszköz-devizahitelek év végi, mérleg fordulónapi értékelésekor elszámolt nem realizált árfolyamvesztesége is elhatárolható halasztott ráfordításként.
A törvénymódosítás szerint a forgóeszközökhöz kapcsolódó devizahitelek árfolyamvesztesége is elhatárolható, ha a forgóeszközhitel árfolyamveszteségét más devizás tételek árfolyamnyeresége nem ellentételezi, és amíg a forgóeszközhitelt vissza nem fizették, függetlenül attól, hogy a hitelből megvásárolt forgóeszközök mikor kerülnek ki a vállalkozás könyveiből.
Halasztott ráfordításként számolható el az aktív időbeli elhatárolások között, a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló forgóeszközhöz kapcsolódó hiteltartozások, devizakötvény-kibocsátásból származó tartozások esetén a tárgyévben, a mérleg fordulónapi értékelésből adódóan keletkezett és a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között elszámolt árfolyamnyereséggel nem ellentételezett árfolyamveszteség teljes összege a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainak a csökkentésével (nem realizált árfolyamveszteség) (Sztv.33. § (2) bekezdés).
A hiteltartozások, devizakötvény-kibocsátásból származó tartozások törlesztésekor az előző időszakokban elhatárolt halmozott összegből a törlesztő részletre jutó halasztott ráfordításként kimutatott nem realizált veszteséget meg kell szüntetni, a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainak a növelésével (realizált árfolyamveszteség). (Sztv.33. § (2) bekezdés)
A halasztott ráfordításként kimutatott árfolyamveszteséget a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításakénti elszámolással részben vagy egészen fel kell oldani, (meg kell szüntetni), ha a külföldi pénzértékre szóló hiteltartozást, a devizakötvény-kibocsátásból származó tartozást részben vagy teljes összegben visszafizették, vagy más jogcímen az állományból kivezették. Nem minősül a tartozás visszafizetésének, ha a még fennálló tartozás pénznemét, devizanemét szerződésmódosítás keretében megváltoztatják. (Sztv. 33.§ (3) bekezdés)
Ha a vállalkozó a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló forgóeszközhöz kapcsolódó hiteltartozások nem realizált árfolyamveszteségét halasztott ráfordításként mutatta ki az üzleti év végén, az így elhatárolt veszteség után céltartalékot kell képeznie a hitel felvételétől eltelt idő és a hitel lejáratáig hátralévő időtartam arányában. Az elhatárolt árfolyamveszteségre képzett céltartalék összegének kiszámításánál a forgóeszközhitel felvételétől kell számítani a hitel futamidejéből eltelt idő arányát.
A számításnál figyelembe vett futamidő azonban nem lehet hosszabb, mint a devizában fennálló forgóeszközhitel futamideje. (Sztv. 41. § (4) bekezdés)
Lekötött tartalékot is kell képezni az elhatárolt árfolyamveszteség és az utána képzett céltartalék különbözetének megfelelő összegben.(Sztv. 38. § (3) bekezdés d) pont)
A fentiek szerint képzett céltartalékokat a mérlegben könyv szerinti értéken kell szerepeltetni.
4.3. Kötelezettségek értékelése
A kötelezettségek a számviteli törvény 42. paragrafusa szerint azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő, pénzértékben kifizetett elismert tartozások, amelyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelező, a kölcsönző által már teljesített, a vállalkozó által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz valamint a kincstári vagyont képező eszközök kezelésbe vételéhez kapcsolódnak.
A kötelezettségek lehetnek:
? hátrasorolt kötelezettségek,
? hosszú lejáratú kötelezettségek,
? rövid lejáratú kötelezettségek
Hátrasorolt kötelezettségként (alárendelt kölcsöntőkeként) kell kimutatni minden olyan kapott kölcsönt (a mérleg tagolásának megfelelően), amelyet ténylegesen a vállalkozó rendelkezésére bocsátottak, és szerződés határozza meg a felhasználását, továbbá a törlesztés a tulajdonosok előtti utolsó helyen áll.
Hosszú lejáratú kötelezettség a hitelezővel kötött szerződés szerint, az egy üzleti évnél hosszabb lejáratra kapott kölcsön (ideértve a kötvénykibocsátást is) és hitel, a mérleg fordulónapját követő egy éven belül esedékes törlesztések levonásával, továbbá az alapítókkal szembeni kötelezettség, valamint az egyéb hosszú lejáratú kötelezettség.
Az egy évnél rövidebb ideig fennálló kötelezettségek a rövid lejáratú kölcsönök, hitelek, ideértve a hosszú lejárató kötelezettségekből az egy üzleti éven belül esedékes törlesztő részeket. A rövid lejáratú kötelezettségek közé tartoznak a vevőtől kapott előleg, a szállítók, a váltótartozás, a fizetendő osztalék, részesedés, a kamatozó részvény utáni kamat, valamint az egyéb rövid lejáratú kötelezettség.
A külföldi vevőtől valutában, devizában kapott és még a külföldi vevővel el nem számolt előlegek forintértékét a devizaműveletek végzésére felhatalmazott az adott ügyletet lebonyolító pénzintézet által meghirdetett, a pénzügyi teljesítés napjára vonatkozó valuta-, devizavételi árfolyam alapján kell meghatározni. A devizában kapott előleget az átszámított összegben kell a mérlegben kimutatni a szerződés szerinti teljesítést követő elszámolásig, az előleg visszautalásáig, illetve egyéb bevételkénti elszámolásáig.
A vevőtől forintban kapott előleget a ténylegesen befolyt összegben kell a mérlegben kimutatni a szerződés szerinti teljesítést követő elszámolásig, az előleg visszautalásáig, illetve egyéb bevételkénti elszámolásáig.
Az áruszállításból, a szolgáltatás teljesítéséből származó, általános forgalmi adót is tartalmazó
? forintban teljesítendő kötelezettséget az elismert, számlázott összegben,
? devizában teljesítendő kötelezettséget kivéve, ha az ellenérték kiegyenlítése exportáruval történik az elismert, számlázott devizaösszegnek a forintra átszámított összegében
kell a mérlegben kimutatni mindaddig, amíg azt pénzeszközzel, váltóval, eszközátadással, a Polgári Törvénykönyv szerinti beszámítással ki nem egyenlítették, rendkívüli, illetve halasztott bevételként el nem számolták.
A forintban felvett hitelt, kölcsönt a ténylegesen folyósított, illetve a törlesztésekkel csökkentett összegben, a devizában felvett hitelt, kölcsönt a ténylegesen folyósított deviza, illetve a törlesztésekkel csökkentett deviza forintra átszámított összegében kell a mérlegben kimutatni.
A pénzügyi lízinggel kapcsolatos kötelezettség összegét a megfizetett lízingdíjnak a lízingszerződésben meghatározott törlesztés összegével csökkentetten kell a mérlegbe beállítani. Az ilyen címen felvett kötelezettség összege nem foglalja magában a pénzügyi lízinggel kapcsolatosan fizetendő kamat összegét.
A forintban fennálló váltótartozásokat a fizetendő forintösszegben, a devizában fennálló váltótartozásokat a devizaösszegnek a forintra átszámított összegében kell kimutatni.
**)A külföldi pénzértékre szóló kötelezettséget a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni. A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló kötelezettséget az üzleti év mérlegforduló napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni.
A devizakötelezettségek értékelése alapvetően év végi feladat, amit a beszámoló készítésekor, a mérleg fordulónapjával kell elvégezni.
A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló minden kötelezettséget az üzleti év mérlegforduló napjára vonatkozó választott devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni, függetlenül attól, hogy jelentős-e, vagy sem a mérlegforduló napi értékelésből adódó különbözet.
A külföldi pénzértékre szóló követelésnek, befektetett pénzügyi eszköznek, értékpapírnak, illetve kötelezettségnek az üzleti év mérlegforduló napjára vonatkozó értékelése előtti könyv szerinti értéke és az értékeléskori forintértéke közötti különbözetet:
? amennyiben az összevontan veszteség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között árfolyamveszteségként,
? amennyiben az összevontan nyereség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között árfolyamnyereségként,
kell elszámolni.
Amennyiben jogszabály lehetővé teszi, hogy devizabelföldi ügyfelek szerződéses kapcsolataikban az ellenértéket, illetve annak törlesztő összegeit devizaalapon állapítsák meg, akkor ezeknek a szerződéseknek alapján a devizaalapú követelések, illetve kötelezettségek forintértékben történő könyvviteli nyilvántartásba vételénél, valamint mérlegforduló napi értékelésénél a fentiekben foglaltakat kell alkalmazni.
2011. január 1-jétől minden esetben, minden érintett eszköz és forrás értékét át kell értékelni. Nem kell vizsgálni az árfolyamkülönbség összegénél, hogy jelentős vagy nem jelentős. A változás miatt szükségessé válik a számviteli politika módosítása is, azaz a változásokat azok hatályba lépését követő 90 napon belül kell a számviteli politikán is keresztül kell vezetni.
Ha a külföldi pénzértékre szóló tartozás törlesztése (pénzügyi rendezése) a mérlegforduló napjáig nem történt meg, a külföldi pénzértékre szóló tartozást a számviteli politikában rögzített - az év utolsó napjára vonatkozó - választott árfolyamon átszámított forintértéken kell a mérlegben szerepeltetni.
**Ha a kötelezettség visszafizetendő összege nagyobb a kapott összegnél, a visszafizetendő összeget a mérlegben jogcímének megfelelően a kötvénykibocsátás miatti tartozások, az egyéb kötelezettségek vagy a váltótartozások között kell kimutatni a kötelezettség visszafizetésének időpontjáig, és a kiegészítő mellékletben be kell mutatni. A fizetendő kamatként elszámolt különbözetből a tárgyévet követő üzleti év(ek)et terhelő összeget az aktív időbeli elhatárolások között állományba venni, és időarányosan kell elszámolni.
A számviteli törvény hatályos rendelkezése szerint a támogatásból beszerzett, illetve visszafizetési kötelezettség nélkül kapott eszközökhöz a számvitelben halasztott bevétel elszámolása kapcsolódik.
Passzív időbeli elhatárolások között kell kimutatni a rendkívüli bevételként elszámolt
fejlesztési célra visszafizetési kötelezettség nélkül kapott, pénzügyileg rendezett támogatás, véglegesen átvett pénzeszköz összegét,
elengedett, valamint a harmadik személy által átvállalt kötelezettség összegét, ha a kötelezettség terhére beszerzett eszközökhöz kapcsolódik,
visszafizetési kötelezettség nélkül (térítés nélkül) átvett eszközök, továbbá az ajándékként, hagyatékként kapott, a többletként fellelt eszközök piaci illetve jogszabály eltérő rendelkezése esetén a jogszabály szerinti értékét.
A támogatásonként, a véglegesen átvett pénzeszközönként, a térítés nélkül átvett eszközönként kimutatott halasztott bevételt a fejlesztés során megvalósított eszköz, az elengedett, valamint a harmadik személy által átvállalt kötelezettséghez kapcsolódó eszköz, illetve a térítés nélkül átvett eszköz (ideértve az ajándékként, a hagyatékként kapott, a többletként fellelt eszközöket is) bekerülési értékének, illetve bekerülési értéke arányos részének költségként, illetve ráfordításként történő elszámolásakor kell megszüntetni. Meg kell szüntetni a fejlesztési támogatás miatt kimutatott halasztott bevételt a támogatás visszafizetésekor is. (Sztv. 45. § (1)-(2) bekezdés)
Ezen eszközök esetleges későbbi felújításakor, illetve átalakulás során történő felértékelésekor a hatályos törvényi előírásokból nem következik egyértelműen, hogy a felértékelés során keletkező többletet figyelembe kell-e venni vagy sem a halasztott bevétel feloldása során.
A számviteli törvény 2013. január 1-jétől hatályos módosítása szerint a passzív időbeli elhatárolások között elszámolt halasztott bevételek megszűntetésénél új rendelkezéseket kell betartani, amennyiben az eszköz bekerülési értéke a használatba vételt követően megnő, illetve az eszköz hasznos élettartama is növekszik.
A halasztott bevétel megszüntetésekor figyelmen kívül kell hagyni:
a bekerülési érték növekményét akkor, ha az eszköz bekerülési értéke a használatba vételt követően megnő a használatba vételkori bekerülési értékhez képest,
a hasznos élettartam növekedését is akkor, ha a bekerülési érték növekedése mellett az eszköz hasznos élettartama is növekszik.
A halasztott bevétel feloldási szabályának pontosítása tehát azt jelenti, hogy a támogatásból beszerzett, illetve térítésmentesen kapott eszközök esetében a feloldást az eredeti bekerülési érték figyelembe vételével lehet elvégezni, az időközi értékmódosítások azt nem befolyásolhatják, valamint az eredeti hasznos élettartamot kell figyelembe venni.
Ilyen helyzet, pótlólagos beruházás, felújítás, vagy átalakuláskori vagyonátértékelés során adódhat. (Sztv. 45. § (2a) bekezdés)
5. Sajátos értékelési szabályok
Sajátos értékelési eljárás követhető:
? a vállalkozások alapításánál, átalakulásánál, felszámolásánál, megszűnésénél, a vállalkozás értékesítése előtti értékelésénél,
? a tárgyi eszközök, a befektetett pénzügyi eszközök újraértékelésénél,
? az infláció hatásának mérésénél.
A sajátos értékelési szabályokat külön törvény állapítja meg.
A Számviteli törvény szerint a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó jogosult a vállalkozási tevékenységet közvetlenül és közvetett módon tartósan szolgáló vagyoni értékű jogokat, szellemi termékeket, tárgyi eszközöket (a beruházások kivételével) és befektetett pénzügyi eszközöket (az értékpapírok, a forintban adott kölcsönök és forintban elhelyezett hosszú lejáratú bankbetétek kivételével) évenként, december 31-i fordulónappal piaci értékükön értékelni.
Az évenkénti értékelés során az értékelésbe bevont egyedi eszközönként meg kell állapítani:
a) az egyedi eszköz december 31-i fordulónappal meghatározott piaci értékét;
b) az egyedi eszköznek e törvény szerint elszámolt értékcsökkenéssel, értékvesztéssel csökkentett beszerzési értékét (könyv szerinti nettó értékét);
c) az a) b) pontok szerinti értékek különbözeteként az egyedi eszköz értékhelyesbítését.
Amennyiben az értékelésbe bevont egyedi eszköz piaci értéke magasabb,mint a könyv szerinti nettó értéke, akkor a különbözetet a mérlegben az eszközök között "Értékhelyesbítés"-ként, a saját tőkén belül "Értékelési tartalék"-ként kell kimutatni.
Amennyiben az értékelésbe bevont egyedi eszköz piaci értéke kevesebb, mint a könyv szerinti nettó értéke, akkor az így mutatkozó különbözetet a Sztv. ben foglaltak figyelembevételével kell rendezni.
Az értékhelyesbítés összegét és annak változásait egyedi eszközönként elkülönítetten kell nyilvántartani.
Az egyedi eszközönként megállapított értékhelyesbítések tárgyévi és előző évi összegeinek leltárral alátámasztott különbsége
? növeli az értékelési tartalékot, ha a tárgyévi értékhelyesbítés meghaladja az előző évit;
? csökkenti az értékelési tartalékot, ha a tárgyévi értékhelyesbítés kevesebb az előző évinél, legfeljebb az előző évi értékhelyesbítés összegéig.
Az előzőek szerint értékelt egyedi eszköznek a könyvekből történő kivezetésekor a hozzákapcsolódó, elkülönítetten nyilvántartott értékhelyesbítését is ki kell vezetni az értékelési tartalékkal szemben.
A kiegészítő mellékletben be kell mutatni az értékhelyesbítések nyitó értékét, növekedését, csökkenését, záró értékét legalább vagyoni értékű jogok; szellemi termékek; ingatlanok; továbbá műszaki berendezések, gépek, járművek; valamint egyéb berendezések, felszerelések, járművek; részesedések; a devizában adott kölcsönök; a devizában elhelyezett hosszú lejáratú bankbetétek szerinti részletezésben. A kiegészítő mellékletben ismertetni kell a piaci értéken történő értékelés alkalmazott elveit és módszereit.
Az egyedi eszközök évenkénti értékelésének helyességét, az értékhelyesbítések megállapításának, elszámolásának szabályszerűségét a választott könyvvizsgálónak (könyvvizsgáló cégnek) a kötelező könyvvizsgálat keretében ellenőriznie kell. Amennyiben a könyvvizsgálat nem kötelező, az értékelés felülvizsgálatával, független kamarai tag könyvvizsgálót (könyvvizsgáló céget) kell megbízni.
ZÁRADÉK
Jelen Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzatban foglaltakat megismertem, a rám vonatkozó részt magamra nézve kötelezően, alkalmazandóan elismerem.
név feladatkör aláírás
Kelt:
------------------------------------------------------------
A vállalkozás képviseletére jogosult személy(ek) cégszerű aláírása