Figyelem! Ez a dokumentum már nem friss!                   

 AZ E-mail címét megadva mi kiküldjük Önnek az aktuális verziót.

AZ ESZKÖZÖK ÉS FORRÁSOK LELTÁRKÉSZÍTÉSI ÉS LELTÁROZÁSI RENDJÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYZAT

 A Számvitelről szóló többször módosított 2000. évi C. törvény előírásai szerint a vállalkozónak kötelezően el kell készítenie az Eszközök és források leltárkészítési és leltározási rendjére vonatkozó szabályzatot.

A szabályzatot alkalmazó
A vállalkozás neve:
A vállalkozás székhelye:
Gazdálkodási forma:
Képviseletre jogosult személy (ek) neve:
Egységes szerkezetben hatályos:
Utolsó módosítás időpontja: 2012.01.02.
Hatályba lépett: ...../2012 számú határozattal.

Jelen szabályzatban nem szabályozott kérdésekben a számviteli törvény és a hozzákapcsolódó jogszabályok vonatkozó előírásai szerint kell eljárni. A szabályzat felülvizsgálata és aktualizálása a jogszabályi változások függvényében, de legalább évente történik.

Hatályba helyezte: 
Vállalkozás képviseletére jogosult személy(ek)
cégszerű aláírása

1. Általános tudnivalók
A Számvitelről szóló többször módosított 2000. évi C. törvény előírásai szerint a vállalkozónak kötelezően el kell készítenie az Eszközök és források leltárkészítési és leltározási rendjére vonatkozó szabályzatot.A szabályzat elkészítésének, illetve magának a leltározási, leltárkészítési kötelezettségnek az indoka az, hogy a számviteli törvény célja a valóságban is fellelhető eszközök és források bemutatása az egyes üzleti években.
A számviteli törvény nem a leltározásra helyezi a hangsúlyt, hanem a leltár – azaz a dokumentum, a kimutatás – elkészítésére.
A leltár hasonlóan a éves , az egyszerűsített éves, összevont (konszolidált) éves beszámoló mérlegéhez egy olyan részletes vagyonkimutatás, amely a vállalkozó eszközeit és az eszközök forrásait egy adott időpontra (általában a mérleg fordulónapjára) vonatkozóan mennyiségben és értékben tartalmazza. A leltár a mérleg valódiságát alátámasztó alapdokumentum. A leltár, mint számviteli okmány, dokumentum a leltározás, a leltárfelvétel és a leltárértékelés végeredménye.
A leltárnak ki kell terjednie a vállalkozás tulajdonát képező, vagy kezelésébe adott eszközök (aktívák), valamint ezek forrásai (passzívák) állományának mennyiségi megállapítására, a leltár lezárásaként pedig a felvett mennyiségi leltár értékelésére, a leltárhiányok és/ vagy leltári többletek kidolgozására és a számviteli előírások szerinti elszámolására.

A leltár tartalmát tekintve kétféle lehet:

 teljes vagy
 részleges.

A teljes leltár: a vállalkozás rendelkezésére álló valamennyi eszközét és forrását tartalmazza ideértve a leltárfelvétel időpontjában a birtokában levő idegen (kölcsönbe vagy javításra átvett) eszközöket is, ezáltal a vállalkozás tényleges vagyoni helyzetét mutatja egy adott időpontra vonatkozóan.

A részleges leltár: a vállalkozói vagyonnak csak egy meghatározott részéről készített vagyonkimutatás, amit más néven segédleltárnak is nevezhetünk. Ezen kívül megkülönböztethetünk még évközi és évzáró leltárt, valamint beszélhetünk vagyonmérleget, tevékenységet záró mérleget alátámasztó leltárakról is.

Évközi és évzáró leltár: az év közben készült (vagyonmérleg, fúziós mérleg, tevékenységet zárómérleg stb.) illetve az éves mérlegek valódiságát alátámasztó dokumentáció, amely az adott fordulónapon a részleges vagy a teljes eszközállományt mutatja.

A leltározás az év végi zárlati munkálatok legfontosabb része. A leltározás a befektetett és forgóeszközök, valamint azok forrásai, továbbá az idegen tulajdonú eszközök valóságban meglevő állományának megállapítása.

Leltár minden olyan kimutatás, amely az eszközök és források, vagy egy-egy csoportjuk valóságban meglevő állományának mennyiségét és értékét – meghatározott napra vonatkozóan – tartalmazza.
A leltározási tevékenységhez tartozik a leltárhiányok és leltári többletek megállapítása és azok rendezése, elszámolásai, valamint a selejtezendő és értékcsökkent eszközök feltárása is. A leltárnak a mérlegkészítés időpontjában a tényleges vagyoni helyzetet kell rögzítenie. Ezért a szabályszerű leltározás az előbbi követelményt kielégítő mérleg előkészítésének előfeltétele.


2. A leltárkészítés és leltározás megváltozott szabályai

A számviteli törvény nem fogalmazza meg a leltár fogalmát az értelmező rendelkezések, a fogalmi meghatározások között. A számviteli törvény az éves beszámolóról szóló fejezetben leltárkészítési kötelezettségként írja elő, hogy a könyvek üzleti év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani és nyolc évig megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozó tulajdonában és kezelésében - az üzleti év mérleg fordulónapján- meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben.

A vállalkozó köteles a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartások adatai közötti egyeztetést az üzleti év mérleg fordulónapjára vonatkozóan elvégezni, függetlenül attól, hogy év közben milyen nyilvántartást vezet.

Az a vállalkozó, amely a számviteli alapelveknek megfelelő folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezet, a leltárba bekerülő adatok valódiságáról – a leltár összeállítását megelőzően – leltározással köteles meggyőződni, és azt az eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzatában meghatározott időszakonként, de legalább háromévente mennyiségi felvétellel, illetve minden üzleti év mérleg fordulónapjára vonatkozóan a csak értékben kimutatott eszközöknél és kötelezettségeknél, valamint az idegen helyen tárolt – letétbe helyezett, portfolió-kezelésben, vagyonkezelésben lévő értékpapíroknál és egyéb, a pénzeszközök közé nem tartozó – eszközöknél, továbbá a dematerializált értékpapíroknál egyeztetéssel elvégezni.

Az a vállalkozó, amely a számviteli alapelveknek megfelelő mennyiségi nyilvántartást nem vezet vagy e nyilvántartást év közben folyamatosan nem vezeti, a leltárba bekerülő adatok valódiságáról - a leltár összeállítását megelőzően – leltározással köteles meggyőződni, és az üzleti év mérleg fordulónapjára vonatkozó leltározást mennyiségi felvétellel, illetve a csak értékben kimutatott eszközöknél és kötelezettségeknél, valamint az idegen helyen tárolt - letétbe helyezett, portfolió-kezelésben, vagyonkezelésben lévő értékpapíroknál és egyéb, a pénzeszközök közé nem tartozó – eszközöknél, továbbá a dematerializált értékpapíroknál egyeztetéssel elvégezni.

3. A leltárkészítés szabályozása
A számviteli törvény csak a leltárkészítési kötelezettséget és a leltárkészítés módját szabályozza. A leltárkészítés részletes szabályait a törvényi rendelkezés alapján a vállalkozónak saját magának kell meghatároznia jelen Eszközök és források leltárkészítési és leltározási rendjére vonatkozó szabályzatában.

A leltárkészítési kötelezettség a számviteli törvény által a leltár elkészítésére, illetve a leltározásra vonatkozó szabályozás. A vállalkozónak a számviteli politikája keretében kell el készítenie az eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzatát, amelynek összhangban kell lennie más, a számviteli politika keretében elkészítendő szabályzattal, többek között az Eszközök és források értékelési rendjére vonatkozó szabályzatával, az Eszközök selejtezési rendjére vonatkozó szabályzattal, a számlarenddel és a bizonylati renddel, valamint a pénzkezelési szabályzattal.

A számviteli politika keretében a leltárral, leltárkészítéssel kapcsolatban a következő alapvető döntéseket kell meghoznia a vállalkozónak:

döntés az eszközök nyilvántartási módjáról:
! folyamatosan nem vezet mennyiségi (raktári) és analitikus értéknyilvántartást,
! folyamatosan vezet mennyiségi (raktári) nyilvántartást, de nem vezet analitikus értéknyilvántartást,
! folyamatosan vezet mennyiségi (raktári) és analitikus értéknyilvántartást.

döntés a leltárkészítés módjáról:
! mennyiségi felvétellel,
! egyeztetéssel,
! könyvviteli adatok alapján

döntés a leltárkészítés időpontjáról, gyakorlatáról:
! mennyiségi felvétel esetén mérleg fordulónapi leltár,
! egyeztetés alapján készülő leltár esetén a vállalkozó döntése szerinti időpont

döntés a leltárkészítés felelőseiről, a leltárkészítéssel kapcsolatos felelősségérvényesítés szabályairól.


3.1. A leltárral szemben támasztott követelmények

A számviteli törvény rendelkezése szerint a leltárral szemben támasztott követelmény, hogy
! tételesen és
! ellenőrizhető módon

tartalmazza, a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és az eszközök forrásait mennyiségben és értékben.

A tételesség követelménye azt jelenti, hogy a leltárnak tételesen kell tartalmaznia a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő valamennyi eszközét, és az eszközök forrását, oly módon, hogy abból megfelelő csoportosításokkal, összevonásokkal, az éves , az egyszerűsített éves, az összevont (konszolidált) éves beszámoló mérlege összehasonlítható legyen.

A tételességhez kapcsolódóan kell megemlíteni a leltárral szembeni teljességi követelményt is, hiszen a leltárnak a vállalkozó valamennyi eszközét és forrását tartalmaznia kell.

A tételességhez és a teljességhez kapcsolódó számviteli alapelvek a következők:
  • egyedi értékelés elve,
  • valódiság elve,
  • világosság elve.


Az egyedi értékelés számviteli alapelvéből következik, hogy az eszközöket és a kötelezettségeket, a könyvvezetés és a beszámoló-készítés során egyedileg kell értékelni és rögzíteni a könyvekben. A számviteli törvény a mérlegtételek értékelésének általános szabályai között azt is rögzíti, hogy az eszközöket és kötelezettségeket leltározással (mennyiségi felvétellel, egyeztetéssel) ellenőrizni és egyedileg értékelni kell.

A leltárkészítésnek szoros kapcsolatban kell lennie az eszközök és források értékelésével, hiszen a - számviteli törvényben előírt módon - a leltárnak tartalmaznia kell az eszközök és források mennyisége, fajtája mellett azok egységárait és összértékét is.

A valódiság számviteli alapelve szerint a könyvvitelben rögzített, az éves, az egyszerűsített éves, összevont (konszolidált) éves beszámolóba felvett tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóaknak és kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük.

A valódiság elve akkor érvényesül, ha a következő feltételek teljesülnek:
  • a beszámolót alátámasztó leltár a számviteli törvény előírásai szerint készült,
  • a leltárban az eszközöket és a kötelezettségeket a számviteli törvényben előírt értékelési elvek, módszerek alapján értékelik,
  • a főkönyvi könyvelés a leltárral egyező összevont adatokat tartalmaz.


A leltárral kapcsolatban a világosság elve azt jelenti, hogy a leltárnak a beszámolóhoz hasonlóan érthetőnek, és áttekinthetőnek kell lennie. A világosság számviteli követelménye azt is jelenti, hogy az egy helyen tárolt és egymással összecserélhető tételeket sem szabad összevonni. Erre csak abban az esetben kerülhet sor, ha a vállalkozásnak a számviteli törvénnyel összhangban van elkészített belső szabályozása az összevonásra vonatkozóan.

A bruttó elszámolás elvének érvényesülése miatt nem szabad összevonni az ugyanazon adósnak vagy hitelezőnek több számlából adódó azonos jellegű tartozásait vagy követeléseit, hanem azokat a leltárban tételesen, bruttó módon kell kimutatni.

A leltár akkor felel meg az ellenőrizhetőség követelményének, ha az alábbi főbb feltételek teljesülnek, a leltárnak tehát tartalmaznia kell:
  • azt az évet, hónapot, napot, amelyre vonatkozóan készítették (a beszámolót alátámasztó leltárnál ez a nap a mérleg fordulónapja),
  • a vállalkozó megnevezését, a telephely megnevezését, a leltározási helyet (körzetet),
  • a leltározás megkezdésének és befejezésének időpontját,
  •                      Figyelem! Ez a dokumentum már nem friss!                   

     AZ E-mail címét megadva mi kiküldjük Önnek az aktuális verziót.

  • a leltárban szereplő eszközök és források tételeinek pontos megnevezését és az egyértelmű azonosításához szükséges adatokat,
  • a leltárban szereplő eszközök és források tételeinek tényleges mennyiségét, egységárát, értékét,
  • naturálisan is számba vehető eszközöknél- ideértve a pénztári pénzkészletet is – a készletezési helyet,
  • a valuta – és devizakészletek, illetve a külföldi pénzértékre szóló követelések és kötelezettségek forint értékét, feltüntetve a valuta, deviza nemét, összegét és a forintra történő átszámításnál alkalmazott árfolyamot,
  • elkülönítetten, a vonatkozó előírásoknak, illetve eredeti rendeltetésüknek meg nem felelő, megrongálódott, feleslegessé vált vásárolt, illetve saját termelésű készleteket is, mégpedig az állapotuknak megfelelő piaci, azaz csökkentett értéken,
  • elkülönítetten azokat az egyébként azonos eszközöket, amelyeket valamilyen okból, a vállalkozó erre vonatkozó szabályozása alapján egymástól mégis eltérő módon értékel,
  • elkülönítetten mennyiségben és értékben a bérmunkára átadott, javításra átadott, bizományba átadott, a tárolásra átadott, a bérbe adott, és az úton lévő eszközöket,
  • elkülönítetten mennyiségben és értékben a bérmunkára átvett, javításra átvett, bizományba átvett, a tárolásra átvett, illetve a bérbe vett eszközöket,
  • csak mennyiségben érték nélkül a használatba vett, költségként elszámolt egy éven belül elhasználódó, tárgyi eszköznek nem minősülő eszközöket, a beérkezett, de a mérlegkészítés napjáig nem számlázott készletek nagyságát,
  • a leltárkülönbözetek (hiányok, többletek) kimunkálását, a leltárkülönbözetekért felelősök és felelősségük mértékének megállapítását,
  • a leltározás végrehajtásáért, az ellenőrzéséért felelősök, az eszközök kezelésével megbízott személyek aláírását.


3.2. A leltározás és a leltárkészítés módszerei

A leltározás egy meghatározott időpontban elvégzett olyan tevékenység, amelynek célja a vállalkozás vagyonának számbavétele.

A leltárkészítés pedig olyan tevékenység, amellyel a vállalkozó eleget tesz a számviteli törvényben rögzített leltárkészítési kötelezettségének, és amelynek eredménye maga a leltár.

A leltárkészítés módszerei a következők lehetnek:
  • mennyiségi felvétellel történő (leltározással) leltárkészítés,
  • egyeztetéssel történő (nyilvántartások alapján) leltárkészítés,
  • könyvviteli értékadatok alapján történő (a saját tőke, a céltartalékok és az aktív-passzív időbeli elhatárolások esetében) leltárkészítés.


A leltárkészítés módszereinek alkalmazása alapvetően attól függ, hogy év közben a vállalkozás az eszközeiről, illetve az eszközök forrásairól milyen analitikus nyilvántartást vezet.

Év közben a vállalkozó a következő nyilvántartási módok vezetése közül választhat:

                         Figyelem! Ez a dokumentum már nem friss!                   

     AZ E-mail címét megadva mi kiküldjük Önnek az aktuális verziót.

  • év közben nem vezet sem mennyiségi (raktári), sem analitikus értéknyilvántartásokat, vagy a nyilvántartásokat nem vezeti folyamatosan,
  • év közben folyamatosan vezet analitikus értéknyilvántartást, de a mennyiségi nyilvántartást nem vezeti folyamatosan,
  • év közben folyamatosan vezet mennyiségi (raktári) nyilvántartást, de nem vezet analitikus értéknyilvántartást vagy azt nem folyamatosan vezeti,
  • év közben folyamatosan vezet mennyiségi (raktári) és analitikus értéknyilvántartást.


A leltárkészítés módszerei szoros összefüggésben állnak az év közben vezetett nyilvántartási módokkal, a következők szerint:

! mennyiségi felvétellel, azaz fizikai leltározással kell elkészítenie a leltárt, ha a vállalkozó év közben mennyiségi nyilvántartást nem vezet, vagy nem folyamatosan vezeti, vagy csak értéknyilvántartást vezet, mennyiségit nem vagy azt nem folyamatosan,
! egyeztetéssel készíthető a leltár, azoknál az eszközöknél, amelyekről a vállalkozó folyamatos mennyiségi és értéknyilvántartást vezet.

Mennyiségi felvétellel történő leltározás

A mennyiségi felvétellel történő leltározás mindig az eszközök tényleges megszámlálását, megmérését jelenti.

A mennyiségi felvételt a nyilvántartásoktól teljesen függetlenül kell végrehajtani. A mennyiségi felvételt a nyilvántartásokkal csak utólagosan lehet összehasonlítani (pl. készleteknél). A mennyiségi felvétellel történő leltározást a mérleg fordulónapjával kell elvégezni, azaz december 31-ével kell végrehajtani, ezt nevezzük a mérleg fordulónapi leltározásnak.

Alapvető leltárkészítési módszer a mennyiségi felvétellel történő leltározás, amelyet a vállalkozás saját döntése alapján abban az esetben is alkalmazhat, ha egyébként év közben folyamatos mennyiségi, illetve mennyiségi és értéknyilvántartást vezet és a leltár elkészíthető lenne a nyilvántartások egyeztetésével is. Ebben az esetben a mennyiségi felvétellel történő leltározás a mérlegben szereplő adatok pontosságát, megbízhatóságát és valódiságát nagymértékben emeli.

A bolti árukészleteit csak értékben nyilvántartó vállalkozások esetében a számviteli törvény különös szabályt tartalmaz a mennyiségi felvétel időpontjára vonatkozóan. A számviteli törvény ezeknek a vállalkozásoknak lehetővé teszi, hogy a leltározást, azaz a mennyiségi felvételt a mérleg fordulónapját megelőzően, a beszámolási időszak negyedik negyedévében vagy a mérleg fordulónapját követően, a következő év első negyedévében hajtsák végre. Ez a leltározási könnyítési lehetőség általában a kiskereskedelmi tevékenységet végző vállalkozásokra vonatkozik.

A mérleg fordulónapjától eltérő időpontban végrehajtott leltározás esetében is a mérleget alátámasztó leltárban a mérleg fordulónapi árukészletek értékét kell szerepeltetni. A mérleg fordulónapi árukészletek értéke ebben az esetben úgy határozható meg, hogy a leltározás időpontjában megállapított árukészlet értékét módosítják a leltározás időpontja és a mérleg fordulónapja közötti időszakban bekövetkezett készletváltozások nyilvántartási áron vezetett, könyv szerinti értékével és azt – a tételes leltárral megállapított árréssel – a tényleges beszerzési árra helyesbítik.

A bolti kiskereskedelmi áruk leltározással megállapított leltárértéke és a leltározás időpontjára vonatkozó könyv szerinti készletértékének a különbözetét akkor is a beszámolási időszak eredménye terhére kell elszámolni, ha a leltározásra a mérleg fordulónapját követő év első negyedévében került sor.

Ha a bolti kiskereskedelmi árukészletről a vállalkozás év közben nem vezet folyamatosan sem mennyiségi, sem értéknyilvántartást, mert a vásárolt áruk beszerzési értékét a beszerzéskor azonnal az értékesítés közvetlen költségeként számolja el, a leltározás kötelező időpontja a mérleg fordulónapja (december 31.).

Egyeztetéssel (nyilvántartások alapján) történő leltározás

Egyeztetéssel történő leltárfelvétel a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a főkönyvi számláknak az analitikus nyilvántartásokkal vagy a könyvelés helyességét igazoló egyéb számviteli okmányokkal való egybevetését, összehasonlítását jelenti.

Egyéb számviteli okmányok lehetnek:
  • bankkivonatok,
  • folyószámla-kivonatok,
  • egyeztető, egyenlegközlő levelek,
  • analitikus nyilvántartások,
  • egyéb számítások, stb.)


A leltár egyeztetés alapján az alábbi esetekben készíthető el:
  • a csak értékben kimutatott eszközöknél és kötelezettségeknél, amelyek természetes
  • mértékegységben (mennyiségben) nem értelmezhetőek (pl. követelések, kötelezettségek),
  • azoknál a természetes mértékegységben (mennyiségben) is számba vehető eszközöknél, ahol a vállalkozó év közben mennyiségi és értéknyilvántartást vezet
  • (pl. készletek),
  • az idegen helyen tárolt eszközöknél, kivéve a pénzeszközöket, de ideértve a letétbe helyezett, a portfólió-kezelésben, a vagyonkezelésben lévő értékpapírokat,
  •                      Figyelem! Ez a dokumentum már nem friss!                   

     AZ E-mail címét megadva mi kiküldjük Önnek az aktuális verziót.

  • a dematerializált értékpapíroknál.


A nyilvántartások alapján történő mennyiségi és értékadatoknak a leltárba történő beállítása előtt meg kell győződni azok valódiságáról. Az analitikus és a főkönyvi nyilvántartás adatait ezért előzetesen egyeztetni kell. Az egyeztetést oly módon kell végrehajtani, hogy az egyes összevont értékeket mutató főkönyvi számlákhoz tartozó eszközöknek illetve forrásoknak az analitikus nyilvántartás szerinti tételesen kimutatott mérleg fordulónapi értékeit kell összesíteni és az így kapott értékösszegeket kell összevetni a főkönyvi számla szerinti záró egyenlegekkel.

Az egyeztetéseken belül külön ki kell térni a követelésekkel és kötelezettségekkel kapcsolatos egyeztetésekre, illetve a készpénzállománynak a leltárba történő felvételére.

3.3. Követelések, kötelezettségek egyeztetése

A mérlegben csak a vevő, illetve az adós által elismert követelés összege mutatható ki. Ezért a követelések leltározása egyeztetéssel történik oly módon, hogy a követelést kimutató vállalkozás a vevő, az adós részére úgynevezett egyenlegközlő levelet küld ki a mérleg fordulónapi állapotra vonatkozóan. Az egyenlegközlő levélben az egyeztetés időpontjának feltüntetésével közli, hogy nyilvántartása szerint a mérleg fordulónapján az adóssal szemben milyen összegű követelése áll fenn és kéri, hogy az adós a követelés összegének helyességét levélben írásban igazolja vissza. Amennyiben az adós a közölt követelés összegét nem ismeri el, az eltérést írásban tételes egyeztetéssel tisztázni kell, ugyancsak tisztázni kell azt az esetet is, amikor az adós nem válaszol az egyeztető levélre.

A követelést nyilvántartó vállalkozás által az adósnak küldött egyenlegközlő levél, adós általi visszaigazolása, egyidejűleg az adós vállalkozás könyveiben kimutatott kötelezettség egyeztetésének dokumentuma is.

Azoknál a mérleg fordulónapon nyilvántartott kötelezettségeknél, amelyeknek az egyeztetését egyenlegközlő levél formájában a hitelező nem kezdeményezte, a fizetésre kötelezett gazdálkodó szervezetnek, azaz az adósnak kell írásban megkeresnie az üzleti partnerét.

A magánszemélyekkel, tulajdonosokkal szemben fennálló követelések és kötelezettségek egyeztetése írásban, vagy személyesen történhet. Az írásos egyeztetés történhet oly módon, hogy a vállalkozás egy nyilatkozat megküldésével értesíti az adóst, illetve a hitelezőt a követelés vagy kötelezettség összegéről és annak elismeréséül kéri a megküldött nyilatkozat aláírás utáni visszaküldését.

A vállalkozás tagjainak, alkalmazottainak tartozásaival, követeléseivel kapcsolatos egyeztetés történhet személyes egyeztetéssel is, jegyzőkönyv, emlékeztető felvételével, nyilatkozat kérésével, vagy akár a követelést, kötelezettséget tartalmazó analitikus nyilvántartásban az elismerés tényét igazoló aláírással.

A készpénzállomány év végi leltárba vétele

A készpénzállományt a leltárba csak a tényleges pénzkészlet alapján lehet állományba venni, ami azonban mennyiségi felvételt (megszámlálást) tehát leltározást jelent. A mérleg fordulónapi záró készpénzállományt tehát minden esetben mennyiségi felvétel, megszámlálás alapján kell a leltárba felvenni.

Könyvviteli adatok alapján készítendő leltár

A könyvviteli adatok alapján történő leltárkészítési módszer csak meghatározott forrásoknál és az időbeli elhatárolásoknál alkalmazható.

A könyvviteli adatok alapján vehetők a leltárba:
  • a saját tőke tételei,
  • az eredmény terhére képzett céltartalékok,
  • az aktív időbeli elhatárolások (a vállalkozás eredményét pontosabbá tevő, azt javító tételek), és
  • a passzív időbeli elhatárolások (a vállalkozás eredményét pontosabbá tevő, azt rontó tételek).


3.4. A leltárkészítés időpontja

A leltár a mérleg tételek valódiságának alátámasztását szolgálja, de a számviteli törvény konkrétan nem határozza meg a mérlegkészítés időpontját, csak a beszámoló letétbehelyezését szabályozza. Ebből következően a mérlegkészítés időpontja a mérleg fordulónapja után a beszámoló letétbe helyezéséig terjedő időszakban a vállalkozó által meghatározott és a számviteli politikában rögzített időpont. Miután a leltárt a mérleg elkészítését megelőzően kell összeállítani, ezért a leltár elkészítésének végső határideje a mérlegkészítés időpontjával esik egybe.

A mérlegkészítés időpontjaként olyan időpontot célszerű meghatározni, amely időpontig a megbízható és valós vagyoni helyzet bemutatásához szükséges valamennyi számviteli feladat elvégezhető és a leltár összeállítható.

A mennyiségi felvétellel történő leltárkészítés esetén a leltározást a mérleg fordulónapjával kell elvégezni. Ezt a leltározási módot fordulónapi leltározásnak is nevezzük.

Az egyeztetéssel történő leltárkészítés esetén a leltárkészítés időpontjára a számviteli törvény nem határoz meg konkrét időpontot, hanem csak azt mondja ki, hogy a mennyiségi és értékadatok egyeztetését a nyilvántartásokkal az üzleti év mérleg fordulónapjára vonatkozóan kell elvégezni oly módon, hogy az a mérlegkészítés időpontjáig megtörténjen.

A leltározás elvégezhető:

! folyamatosan, vagy
! fordulónappal.

Folyamatos leltározás során a leltározási kötelezettség alá eső valamennyi eszköz és forrás leltározását egy meghatározott időtartamon belül kell - legalább egyszer- végrehajtani.

A folyamatos leltározás előfeltételei a következők:
  • a vállalkozás egyes részlegei előírásszerű, naprakész, a leltározás időpontjában a főkönyvi könyveléssel egyező (a leltárfelvételt megelőzően egyeztetett) analitikus nyilvántartást vezessenek, hogy annak alapján a leltárhiányok és leltári többletek azonnal megállapíthatók és rögzíthetők legyenek,
  • az azonos eszközök (azonos termékek) leltárfelvételét a vállalkozó egész területén, illetőleg egy-egy különálló egységben előre megállapított, azonos időpontban célszerű végrehajtani,
  • éves ütemtervet kell készíteni a folyamatos leltározásról,
  • meg kell szervezni a folyamatos leltározás rendszeres ellenőrzését,
  • gondoskodni kell a folyamatos leltározás személyi és tárgyi feltételeiről.


A folyamatos leltározás előnyei:

! a leltározási munkák egy hosszabb időszakra elosztva jelentkeznek, így elkerülhetők a lökésszerű munkacsúcsok,
! az állandó leltározást végző csoport megfelelő gyakorlatra és szakismeretre tehet szert, ami meggyorsítja és pontosabbá teszi a leltározást.

A vállalkozásnak a leltárkészítési és leltározási szabályzatában kell pontosan meghatároznia:
  • a folyamatos leltározásba bevont eszközök körét,
  •                      Figyelem! Ez a dokumentum már nem friss!                   

     AZ E-mail címét megadva mi kiküldjük Önnek az aktuális verziót.

  • a leltározás időtartamát, időpontját,
  • a leltározást végzők személyi feltételeit,
  • a leltározás ellenőrzését.


A folyamatos leltározás különösen alkalmazható:

! a tárgyi eszközök körébe tartozó műszaki berendezésekre, gépekre,
! raktári készletekre.

Fordulónapi leltározást előre meghatározott naptári napon (a leltár fordulónapján) kell elvégezni a vállalkozás egész területén úgy, hogy ezen a napon a leltározásra kijelölt eszközök teljes egészében leltározásra kerüljenek. A raktári készleteket a számviteli törvény értelmében év végén kell leltározni, illetve egyeztetni. A leltár fordulónapja a mérleg fordulónapja.

A vállalkozásnak a leltárkészítési és leltározási szabályzatában kell meghatároznia a fordulónapi leltározás menetét és szabályait.

A fordulónapi leltározás rendszerint már a fordulónap előtt megkezdődik és gyakran azután is folytatódik. A fordulónapi készlet mennyiségének megállapítása céljából a fordulónap előtt felvett készletek mennyiségéhez a fordulónapig bekövetkezett növekedéseket hozzá kell adni, illetve a csökkenéseket le kell vonni. A fordulónap utáni leltározásnál pedig a fordulónap után bekövetkezett változásokat kell ellenkező előjellel figyelembe venni a készletek mennyiségének megállapításánál.

Leltárnak kell tekinteni a leltározás alapján helyesbített és ellenőrzött – a főkönyvi könyveléssel egyező – analitikus nyilvántartásokból készült kivonatokat is, de az analitikus nyilvántartás önmagában nem tekinthető leltárnak, mert más a célja és a rendeltetése.

A fordulónapi leltározás különösen a következő eszközöknél és forrásoknál javasolt:

! befejezetlen termelésnél,
! megmunkálás céljából átvett idegen készletnél,
! az úton lévő áruknál,
! a házipénztárak pénzkészleteinél,
! a hitelintézetek felé történő elszámolások nyilvántartásainál,
! az állami adó-és vámhatóság felé történő elszámolások nyilvántartásainál,
! adósok és hitelezők tartozásainál,
! munkavállalók tartozásainál,
! értékpapírok, kötvények, váltók és
! egyéb befektetett pénzügyi eszközöknél.

4. A leltározás folyamata, menete

Annak érdekében, hogy a leltározás szakszerűen, zökkenőmentesen, megbízhatóan, a megadott határidőre végrehajtható legyen, azt megfelelően elő kell készíteni. A leltározás megfelelő előkészítésével különösen azt kell biztosítani, hogy a leltározásból eszköz ne maradjon ki, biztosítani kell a teljeskörűséget. Minden eszköz csak egyszer kerüljön felvételre (valódiság), a leltározott tételek pontos azonosításához, a helyes felvételükhöz minden feltétel biztosítva legyen, a leltározás szabályszerű lebonyolítását megfelelően ellenőrizzék.
A leltározás előkészítése során fel kell mérni és meg kell határozni az elvégzendő feladatokat. Időben gondoskodni kell arról, hogy a feladat elvégzéséhez szükséges munkaerő és munkaeszköz rendelkezésre álljon. A munkaerőt és a munkaeszközöket úgy kell összehangolni, hogy a leltározás végrehajtása zavartalan és eredményes legyen.

Az előkészítő munkák egyik fontos része a mennyiségi felvételt igénylő készletek, eszközök rendezése. Ennek érdekében minden egyes leltározási egység területén meg kell állapítani, hogy ott milyen eszközök kerülnek leltározásra. A leltározási körzeteket úgy kell kialakítani, hogy azok fizikailag is elhatárolható területek legyenek. Meghatározásuk során gondolni kell a felvétel várható tételszámára, figyelemmel kell lenni a felvétel technikai nehézségeire (számlázás, mérlegelés, stb.) is.

A leltárfelvételt mindig a meglévő, folyamatosan aktualizált leltárkészítési és leltározási szabályzat alapján kell elvégezni.

Minden évben a leltározás megkezdése előtt leltározási ütemtervet kell készíteni, amely tartalmazza a leltározás előkészítésével, a leltár felvételével és értékelésével, a leltár ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat, megjelölve a felelősöket és a határidőket. A leltározási ütemtervet a vállalkozás leltárfelelőse állítja össze. A leltározás előkészítése során kell felmérni a leltározás munkaerő-szükségletét. A leltár előkészítése a vállalkozás több szereplőjének összehangolt, fegyelmezett, felelős munkáját igényli.

A leltározás felelősei, illetve közreműködői:

! a vállalkozás vezetői,
! a leltárfelelősök,
! a leltározási egységek (körzetek) leltárfelelősei,
! a leltározók (a leltárfelvételért felelősök),
! a leltárellenőrök.

Kisebb vállalkozásoknál a feladatok összevonhatók.

A vállalkozás vezetői feladatai, felelőssége

A vállalkozás vezetőjének feladatai közé tartozik a vállalkozás számviteli politikájának elkészítése, módosítása. Felelős az eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzatának elkészítéséért, módosításáért. Köteles évente elkészíttetni a leltározási ütemtervet és kijelölni a leltározás főfelelősét. A leltározás megkezdése előtt kiadja a leltárutasítást, leltárhiány esetén dönt a hiány megtérítéséről.
A leltárértékelést követően utasítást ad a leltározás során tapasztalt hiányosságok jövőbeni megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtételére.

A vállalkozás műszaki vezetőjének feladatai a leltározás során

A leltározás lebonyolításához szükséges tárgyi, technikai feltételek és a műszaki képzettségű dolgozók eredményes közreműködésének biztosítása. Megadott szempontok szerint a leltárkörzetek kijelölése és azok leltározásra való előkészítése. A befejezetlen és félkész termelés helyes felmérésének biztosítása.


A vállalkozás gazdasági vezetőjének feladatai a leltározás során

Mint a leltározás főfelelőse felel a leltározással kapcsolatos előkészítő és lebonyolító tevékenységek megszervezéséért. A leltározási feladatok – előkészítő folyamatok, leltározás, értékelés – felmérése. Az éves leltározási ütemterv elkészítése, ennek során a leltározandó körzetek leltárfelelőseinek, a leltári ellenőrök személy szerinti kijelölése. A leltározási munkák megkezdése előtt leltárértekezlet megszervezése és levezetése. A leltározási munka folyamatában a leltározó bizottság és a leltári ellenőrök részére szakmai tájékoztatás nyújtása, a munkák ellenőrzése. A leltári szabályzatban, leltározási ütemtervben foglaltak betartásának ellenőrzése.

A leltározás vezetőjét a vállalkozó képviseletére jogosult személy (ügyvezető) nevezi ki. Feladata a leltározás előkészítése, technikai lebonyolításának irányítása és az ellenőrzés. A leltározás vezetője célszerűen az egész vállalkozást átfogóan, alaposan ismerő dolgozó kell, hogy legyen. Mivel a leltározási munkálatok során számos műszaki kérdés is felmerül, célszerű és helyes, ha a leltározási vezető vagy helyettese felelős műszaki beosztású dolgozó.

A leltározás vezetője minden leltározási körzet élére leltározási körzetfelelőst jelöl ki (ha szükséges leltározási körzet kijelölése). A leltározási körzetek vezetőinek feladata – körzetükre vonatkozóan – azonos a leltározás vezetőjének feladataival. A leltározás vezetője a körzetek vezetői közül jelöli ki helyettesét, aki távollétében az irányítást és az ellenőrzést végzi.

A leltározási ütemtervvel egy időben, a leltározó bizottságok részére leltározási utasítást célszerű kiadni a leltározási egységek felelősei részére. A leltározási csoportok vezetőit az egyes leltározási körzetek vezetői (leltározás vezetője) jelölik ki.

A leltározási csoportvezető a leltározási egységben irányítja és ellenőrzi a leltározás munkáját, abban általában rész is vesz. Felelős a kiadott leltározási utasítás betartásáért és elsősorban ebből a szempontból ellenőrzi a leltározók munkáját (saját munkahelyén senki sem lehet leltározási csoportvezető).

A leltározás tényleges lebonyolítása, a leltározandó eszközök azonosítása, a leltározási körzet vezetőjének irányítása mellett a leltározási csoportok (leltározó személyek) feladata. Ellenőrzik a leltározandó eszközök teljes körűségét. Elvégzik a leltározás során, illetve annak befejezése után felmerülő minden, a leltározással összefüggő adminisztrációs munkát is.

A leltározást végző dolgozókat – szemben a vezetőkkel – úgy célszerű beosztani, hogy ki – ki saját beosztási helyén (saját raktárában, egységében, stb.) vegyen részt a leltározási munkálatokban. Ezáltal megkönnyíthető és meggyorsítható a leltárfelvétel munkája, hiszen a saját munkahelyükön felvételre kerülő eszközöket a gyakorlatból jól ismerik. Ha a leltározást folyamatosan végzik, állandó leltározási csoportot vagy csoportokat kell szervezni.
Ha az adott eszközöknél a leltározás időpontját tekintve a fordulónapi leltározást választották, a leltározási csoportokat esetenként és leltározási egységenként kell létrehozni.

A leltározást ellenőrizni kell. Az ellenőrzési feladatok ellátására a leltározás vezetője leltárellenőr(öke)t jelöl ki, aki(k) a vállalkozás gazdasági vezetője vagy az általa kinevezett leltárfelelős utasítása, illetve irányítása alapján ellenőriz(nek) minden a leltározással kapcsolatos munkát.
Feladatkörébe tartoznak: a leltározási előfeltételek biztosításának ellenőrzése, a mennyiségi felvételek helyességének és szakszerűségének ellenőrzése, a leltározandó, de mennyiségi felvételt nem igénylő eszközök és források felvételének vizsgálata, a leltározással összefüggő valamennyi számítás és értékelés helyességének vizsgálata. Az ellenőrzés során tapasztalt rendellenességeket a leltárfelelősnek jelenti(k). Az ellenőrzés tényét az ellenőrzött bizonylatokon, összesítőkön aláírásukkal igazolják.

5. A leltározás tárgyi, technikai feltételei

A mennyiségi felvétellel történő leltárkészítés során fontos, hogy annak végrehajtásához a leltározók részére biztosítsák a leltárfelvétel gyors, szakszerű végrehajtásának tárgyi, technikai feltételeit. Az előkészítő munkák során gondoskodni kell arról, hogy a leltározás felvételi munkáinak megkezdésekor megfelelő állapotú elegendő mérőeszköz és mérőműszer álljon rendelkezésre. Meg kell állapítani, hogy a leltározás zavartalan lebonyolításához hány és milyen mérőeszközre van szükség. Intézkedni kell a hibás mérőeszközök megjavításáról. Gondoskodni kell egyéb olyan technikai eszközökről (súlytáblázatok, különböző táblázatok, stb.) is, amelyek a tényleges felvétel munkáját megkönnyíthetik és meggyorsíthatják.

A leltározás során azt a tárgyat vagy készletet, amelynek felmérése és feljegyzése már megtörtént, jelzőeszközzel kell megjelölni. Ilyenek lehetnek: szám-és betűkészletek, különböző színű festékek, színes kréták, fémcímkék, stb.

6. A leltározás bizonylati rendje

A leltárfelvétel végrehajtását leltárbizonylatok segítségével kell elvégezni. A leltár előkészítő munkák fontos részét képezi a leltárnyomtatványok biztosítása és szétosztása. Az alkalmazandó leltározási nyomtatványokat, azok rendeltetését, a kitöltés módját és a bizonylatok útját a vállalkozás belső előírásai tartalmazzák. A leltárfelvétel során használt bizonylatokra alkalmazni kell a számviteli törvénynek a bizonylati elvre és a bizonylati fegyelemre, a számviteli bizonylatokra, a szigorú számadási kötelezettségre, valamint a bizonylatok megőrzésére vonatkozó rendelkezéseit.

A leltárfelvétel során használt bizonylatokat számviteli bizonylatoknak kell tekinteni, amelyek lehetnek vásároltak, vagy a vállalkozás által előállítottak. Célszerű a kereskedelmi forgalomban beszerezhető leltárbizonylatokat alkalmazni, de alkalmazásuk nem kötelező.

A leltárbizonylatok szigorú számadási kötelezettség alá vont nyomtatványok, ami azt jelenti, hogy róluk a vállalkozónak olyan nyilvántartást kell vezetnie, amely biztosítja azok elszámoltatását. A leltárbizonylatokat a kezelésükkel megbízott személyeknek sorszámmal kell ellátnia és ezt követően nyilvántartásba vennie. A nyilvántartásban szereplő, sorszámmal ellátott bizonylatok átvételekor, az átvétel elismerését aláírással kell igazolni.

A nyilvántartást és a nyilvántartásban szereplő bizonylatok meglétét, a sorszámozás folyamatosságát ellenőrizni kell. Az esetleges hiányt vagy egyéb eltérést jegyzőkönyvezni kell. A bizonylatokat a kezelésükkel megbízott személy elzárva köteles tartani.

A rontott vagy üresen maradt leltárbizonylatokat vissza kell adni a bizonylatok kezelésével megbízott személynek. A leltárbizonylatokat kizárólag írógéppel, számítógéppel, tintával vagy golyóstollal szabad kitölteni, grafitceruza nem használható.

A leltárbizonylatokkal szemben támasztott formai követelmények:
  • valamennyi rovat hiánytalan kitöltése,
  • a kitöltésre nem kerülő rovatokat megsemmisítő vonallal kell áthúzni,
  • leltárbizonylatok sorszámozása,
  • olvasható szöveg és betűírás, a szöveg és az adatok helyesbítését a javítást végző köteles aláírásával igazolni,
  • a bizonylat kitöltőjének, illetve az abban szereplő adatok felelősének és az ellenőröknek az aláírása.


A leltárbizonylatokkal szemben támasztott tartalmi követelmények:
  • a bizonylat megnevezése, sorszáma
  • a bizonylatot kiállító szervezeti egység megjelölése,
  • a leltározók, leltárellenőrök aláírása,
  • a bizonylat kiállításának időpontja,
  • a leltározott tétel megnevezése, mennyisége,
  • a leltározott tétel leírása, cikkszáma,
  •                      Figyelem! Ez a dokumentum már nem friss!                   

     AZ E-mail címét megadva mi kiküldjük Önnek az aktuális verziót.

  • a könyvelés módjára, az érintett könyvviteli számlákra történő hivatkozás (kontírozás),
  • a könyvelési nyilvántartásokban történt rögzítés időpontja, igazolása
  • továbbá minden olyan adat, amelyet jogszabály előír.


A nyomtatványok átadás-átvétele csak elismervény ellenében történhet. A bizonylatok megőrzésének rendszerét úgy kell megoldani, hogy azok a leltárösszesítők, könyvelési feljegyzések hivatkozása alapján visszakereshetők legyenek.

A vállalkozás a leltározás bizonylatait a leltárral együtt legalább 8 évig köteles megőrizni.


7. Az egyes eszközök leltárfelvételével kapcsolatos tudnivalók

7.1. A befektetett eszközök leltározása

Az immateriális javakat csak értékben kell nyilvántartani, azoknak, mint mérlegtételeknek a leltárral való alátámasztása is csak értékben történik. Az immateriális javak leltározása a főkönyvi könyvelésben és az analitikus nyilvántartásokban szereplő értékek azonosítása, egyeztetése, a dokumentációkkal való alátámasztás meglétének, helyességének ellenőrzése.

Ha a vállalkozó a tárgyi eszközökről a számviteli alapelveknek megfelelő egyedi nyilvántartást vezet mennyiségben és értékben, továbbá ha az megfelel a leltárkészítést megalapozó követelményeknek, ha ezen az analitikus nyilvántartáson rögzítésre kerül a terv szerinti értékcsökkenési leírás, a terven felüli értékcsökkenés, illetve annak visszaírásának adatai, akkor a leltár készítésekor nem kötelező évenként leltározni a tárgyi eszközöket és az analitikus nyilvántartásokból felvehetők a leltárba a mérlegforduló napi értéken, azaz a nettó értéken.

A vállalkozás a leltárkészítési és leltározási szabályzatában döntheti el, hogy milyen gyakorisággal végez tényleges mennyiségi leltározást és mely időszakban él a nyilvántartásokkal való összehasonlítás módszerével.
A befektetett pénzügyi eszközök, illetve a forgóeszközök között kimutatott értékpapírok leltározása az analitikus értéknyilvántartás alapján történik, amely tartalmazza az értékpapírok azonosításához szükséges azonosítási adatokat, a befektetéskori értékét, a vásárlás évét és összegét, lejáratát, a mennyiségi változásokat, az elszámolt értékvesztéseket annak visszaírását, a törlesztés, az esetleges lejárat, az osztalék és a kamat feltételeit.

A részesedések leltárfelvételénél el kell végezni az egyeztetést a társasági szerződések, létesítési okiratok, az értékpapírok adatainak egyeztetését az analitikus nyilvántartás, illetve a főkönyvi könyvelés adataival.

A kötvények esetében leltározáskor meg kell győződni arról, hogy azok a valóságban ténylegesen meg vannak-e, hol és ki őrzi azokat. A kötvényeknél lehet devizáért vásárolt kötvény is, amelynél a leltárban a forintérték mellett szerepeltetni kell a devizaértéket is valamint a forintra történő átszámításnál alkalmazott árfolyamot.

Az adott kölcsönöknek a mérlegben szereplő összeg leltározásához szükséges a kölcsönszerződések megléte, és az abban lévő kondíciók összehasonlítása. A leltározás során ellenőrizni kell, hogy az adósok adataiban, körülményeiben nem történt-e változás (pl. megszűnt, meghalt az adós, külföldre távozott, stb.)

Hosszúlejáratú bankbetéteknél a bankszámlaszerződéseket és a mérleg fordulónapja szerinti bankkivonatot kell a leltározás dokumentumaként vizsgálni.

Azoknál a befektetett eszközöknél, amelyeknél a vállalkozó analitikus értéknyilvántartást nem vezet, a leltárt tényleges számbavétel alapján kell elkészíteni.

7.2. Forgóeszközök leltározása

A készletek a leltárkészítés szempontjából a legösszetettebb, legsokrétűbb eszközféleségek. A készletekről általános szabály, hogy olyan leltárt kell összeállítani, amely tételesen és ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozó összes készletét mennyiségben és értékben, készletféleségenkénti (mérlegben szereplő) csoportosításban. A leltárban a mérleg fordulónapon meglévő készleteket kell szerepeltetni.

Ha a vállalkozó év közben a készleteinél vagy a készletek meghatározott részeinél folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezet, akkor a leltárfelvétel elvégezhető egyeztetéssel is.

Ha a vállalkozó év közben a készleteinél vagy a készletei meghatározott részénél folyamatos mennyiségi nyilvántartást nem vezet, akkor a leltárfelvétel csak mennyiségi felvétellel, azaz leltározással végezhető el.

Év végén kötelező leltározni az összes saját termelésű készletet a befejezetlen termelés, a félkész, késztermékek, a bérmunkára átadott és átvett készleteket, a más vállalkozó tulajdonában, de a vállalkozó birtokában lévő készleteket, az úton lévő készleteket, a közvetített szolgáltatások még tovább nem számlázott értékét.

Ha az anyagokat beszerzéskor nem veszik készletre, hanem azonnal költségként számolják el, akkor év végén, a mérleg fordulónapon kötelező a leltározás, a tényleges mennyiségi számbavétel.

Ha vállalkozó árukészleteit a jellemzően bolti kiskereskedelmi árukészleteket csak értékben tartja nyilván, akkor a leltárt mennyiségi felvétellel kell elvégezni. A tényleges leltározás időpontja lehet a mérleg fordulónapját megelőzően, a tárgyév negyedik negyedévében, vagy a mérleg fordulónapját követően a tárgyévet követő év első negyedévében a vállalkozó által meghatározott időpont. Ebben az esetben a mérleg fordulónapja és a leltározás időpontja közötti árukészlet változásokat nyilvántartási áron lehet figyelembe venni, de helyesbíteni kell a tényleges leltárral megállapított árréssel.

A csökkent értékű készleteket a leltározás során el kell különíteni. Az úton lévő készletek leltározása során a szállítási szerződés vagy a számla a leltározás alapdokumentuma.

Az alkalmazottaknak, munkavállalóknak elszámolási kötelezettséggel kiadott készletek (szerszámok, irodai berendezések, ügyviteli eszközök, stb.) a kijelölt időpontokban kerülnek ellenőrzésre, illetve leltározásra.

Az értékpapírokat a leltárban könyv szerinti értékkel kell szerepeltetni. A leltározás az analitikus nyilvántartással történő egyeztetés.

A számviteli törvény értelmében a pénzeszközöket érintő gazdasági eseményeket késedelem nélkül, a pénzmozgással egyidejűleg, illetve a pénzintézeti értesítés megérkezésekor kell a főkönyvi könyvelésben könyvelni.

A pénzeszközök leltározását a mérleg fordulónappal, minden esetben mennyiségi felvétellel, megszámlálás alapján, rovancsolással kell a leltárba felvenni. A valutapénztárban lévő külföldi pénzértékre szóló fizetési eszközöket valutanemenként külön- külön kell a leltárban szerepeltetni.

A csekkek könyvviteli számlához kapcsolódóan analitikus nyilvántartást kell vezetni, amelyben a különféle csekkeket fajtánként, devizanemenként csoportosítva tételesen kell kimutatni. A leltározásnál csekknek kell minősíteni a csekk kártyát, a hitellevelet, az utazási csekket, valamint a kereskedelmi hitellevelet.

A bankszámlákat hitelintézetenként kell megnyitni és vezetni a főkönyvi könyvelésben. A forintban elhelyezett bankbetétek értékét a mérleg fordulónapján a hitelintézetnél elhelyezett betétek bankszámlakivonattal egyező értéken kell a leltárba felvenni, és a leltárban szereplő bankbetétek valódiságát a hitelintézet visszaigazolásával kell alátámasztani.

Az átvezetési számlák egyenlegét a könyvviteli zárlat időpontjában tételesen ellenőrizni kell. Tényleges záró egyenlegük a bankszámlák egyenlegét módosítják.

A devizaszámlán elhelyezett devizabetétek forint értékét a számviteli törvény szerint meghatározott, ellenőrzött könyv szerinti értéken kell a leltárba felvenni. A devizabetét számlán elhelyezett devizaösszegek mérleg fordulónapi értékének valódiságát a hitelintézet visszaigazolásával kell alátámasztani.


7.3. Követelések és a kötelezettségek leltárfelvétele

A követeléseket és a kötelezettségeket az analitikus nyilvántartásokban szereplő értékadatok alapján kell felvenni a leltárba, tételesen, adósonkénti bontásban.
A leltár elkészítését megelőzően meg kell győződni a követelések, kötelezettségek összegének valódiságáról, azaz folyószámla egyeztetéssel kell igazolni. A követeléseket, kötelezettségeket egyeztetni kell az adósokkal, hitelezőkkel (egyenlegközlő levelek, számlakivonatok, adófolyószámla kivonatok, analitikus nyilvántartások, stb.)

A váltóköveteléseket, váltótartozásokat az egyedi értékelés számviteli alapelve alapján egyedileg kell leltározni, csak a ténylegesen meglévő váltókat szabad a leltárba felvenni az analitikus nyilvántartások adatai alapján.

A váltókövetelések analitikus nyilvántartásának tartalmaznia kell a következő adatokat:

! a váltóadós nevét, címét
! a váltó kiállításának időpontját,
! a váltó lejárati időpontját,
! a váltó névértékét,
! a váltóval kiváltott eredeti tartozás értékét,
! a váltó névértékében megtestesülő kamat mértékét.

A váltókövetelésnél a váltó névértékében szereplő kamat összegét az analitikus nyilvántartásban szerepeltetni kell, de a főkönyvi könyvelésben nem szabad könyvelni. Devizaváltó esetén a nyilvántartásnak tartalmaznia kell a deviza értékét és a forintra történő átszámításnál alkalmazott árfolyam értékét is.

A devizára szóló követelések és kötelezettségek leltározását is az analitikus nyilvántartások adatainak egyeztetésével kell elvégezni. Az analitikus nyilvántartások keretében kell biztosítani, hogy a forintértékük mellett az adatok devizában is megállapíthatók legyenek.

8. Források leltárfelvételével kapcsolatos tudnivalók

A saját tőke, a céltartalékok, az aktív és passzív időbeli elhatárolások leltárfelvétele a könyvviteli nyilvántartások adatai alapján történik. A nyilvántartások adatait ezért a leltárkészítés előtt felül kell vizsgálni és tételesen egyeztetni kell a felsorolt tételekre vonatkozó bizonylatokkal, dokumentumokkal.

8. 1. Saját tőke leltározása
A saját tőke elemeinek leltározása egyeztetéssel, a könyv szerinti érték figyelembe vételével történik.
8.2. Céltartalékok leltározása
Leltározás egyeztetéssel a könyv szerinti érték figyelembe vételével történik.
8. 3. A kötelezettségek leltározása
A gazdálkodó szervezetek egymás között fennálló tartozásaikat a mérleg fordulónapjával, egyenlegközlő levelek alapján egyeztetéssel kötelesek leltározni. Az egyeztetés során mutatkozó vitás tételeket, eltéréseket, a mérleg elkészítése előtt rendezni kell.
A vállalkozó a költségvetéssel kapcsolatos tartozásait a Nemzeti Adó-és Vámhivatal elektronikus formában kiadott adófolyószámla kivonata alapján egyezteti. Az egyeztetés során mutatkozó vitás tételeket, eltéréseket, a mérleg elkészítése előtt rendezni kell.
Hitelek, kölcsönök esetében a mérlegben kimutatásra kerülő összeg bizonylata a pénzintézetek december 31-ére vonatkozó bankkivonata, más társaság, szervezet által adott kölcsönöknél a kölcsönt folyósító egyenlegközlő levele.
A kötelezettségeket a nyilvántartás szerinti értéken kell a mérlegben szerepeltetni
! az alapítókkal szembeni kötelezettségeket,
! az egyéb hosszú lejáratú kötelezettségeket,
! az egyéb rövid lejáratú kötelezettségeket.
8.4. Időbeli elhatárolások leltározása
Az időbeli elhatárolások összegeit bizonylatokkal – számla, számítások stb. – kell alátámasztani, amelyek azok jogszerűségét és okszerűségét megfelelően bizonyítják.

9. A leltáreltérések megállapítása és rendezése

Leltárkülönbözetnek minősül a leltározás során talált, megállapított készlet mennyisége és a könyvviteli nyilvántartások szerinti készlet közötti különbség. A leltárkülönbözet értéke a leltározás során megállapított mennyiségi különbözet – eltérés – nyilvántartott áron számított értéke.

Ha a leltározáskor megállapított mennyiség (érték) ismeretlen okból meghaladja a nyilvántartásban kimutatott mennyiséget – értéket- akkor leltári többletről beszélünk. Leltárhiány csak ismeretlen okból előállott hiány lehet. Harmadik személy vagy vis majorból származó károkozás leltárhiányt nem eredményezhet.

A leltárfeldolgozás során a mennyiségi felvétel alapján készült leltár adatait össze kell vetni a főkönyvi számlák valamint az analitikus nyilvántartás adataival és eltérés esetén a tényleges adatokra kell a nyilvántartás adatait helyesbíteni.

A leltározás adatait a könyvviteli nyilvántartásokkal (főkönyvi számlákkal, analitikus nyilvántartásokkal) a leltárfelvétel időpontjától számított legfeljebb 30 napon belül kell egyeztetni. Az egyeztetés során megállapított eltéréseket a kezelésért felelős személy jelenlétében jegyzőkönyvileg rögzíteni kell. Eltérés esetén a különbözetek okát kivizsgálás útján kell tisztázni, ennek a végső határideje az egyeztetést követő 30 nap.
A leltár kiértékelése, eltérések megállapítása záró jegyzőkönyv felvételével történik.
A megállapított leltárkülönbözetek eredményét annak a negyedévnek az eredményében kell elszámolni, amelynek a határozat meghozatalára a végső határidő bekövetkezik.
A leltárkülönbözeteket legkésőbb a könyvviteli zárlat alkalmával kell rendezni. Az éves mérleg eredményében minden felvett leltárkülönbözetet el kell számolni és az eszközök könyv szerinti értékét a felvett leltár értékére kell helyesbíteni.
10.A leltározás ellenőrzése

A leltározást,- mint a mérleg valódiságát alátámasztó folyamatot - a leltár előkészítésétől a leltár befejezéséig minden fázisában szigorúan ellenőrizni kell. A leltározás vezetője gyakorolja a vezetői ellenőrzés valamennyi formáját, de elsősorban a helyszíni ellenőrzésre kell a legnagyobb hangsúlyt helyeznie. A helyszíni ellenőrzés alkalmával személyesen kell meggyőződnie, a kiadott leltárutasítások végrehajtásáról, továbbá a leltározásban részt vevő dolgozók munkájának minőségéről.

A megbízott leltárellenőrökön kívül ellenőrzési feladata és felelőssége van a vállalkozás vezetőjének, a vállalkozás gazdasági vezetőjének a megbízott leltárfelelősnek, a belső ellenőrnek, de felelőssége van a választott kamarai tag könyvvizsgálónak (könyvvizsgáló cégnek) is a leltár felülvizsgálatára vonatkozóan.

A leltározás végrehajtásának ellenőrzése helyszíni ellenőrzési feladat. A leltározás teljes végrehajtási időszakában tételesen vagy szúrópróbaszerűen kell ellenőrizni különösen, hogy
  • a leltározást a leltározási ütemtervben foglaltak betartásával végzik-e,
  • a leltározott eszközök megmérhető, megszámlálható, azaz leltározható állapotban vannak-e,
  • a leltárbizonylatok kiállítása, kezelése szabályos-e, a leltárbizonylatok aláírása
  • szabályosan megtörtént-e,
  • a leltárfelvétel helyesen, szabályszerűen történt-e.


A leltárellenőrzés megtörténtét, tényét, időpontját az ellenőrzést végzőnek olvasható aláírásával kell igazolnia. Jelentős eltérés, vagy hibás felvétel esetén javasolhatja a leltárfelvétel megismétlését.

A leltári anyagok kezelésével megbízott dolgozók az általuk átvett értékek megőrzéséért, visszaszolgáltatásáért felelősséggel tartoznak.


11. Munkavállalók leltárhiányért való felelősségi kötelezettsége
A munkavállalók felelősségének formái az alábbiak lehetnek:
! a leltárhiányért való felelősség,
! kártérítési felelősség,
! büntetőjogi felelősség.
Az Új Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. I. törvény XIII.-XIV. fejezete szabályozza:
! a munkavállalók kártérítési felelősségét
! a munkáltató kártérítési felelősségét
! a vezető állású munkavállalók felelősségét, a munkaügyi vitát és
! a döntőbíráskodást.
Az Új Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. I. törvény alábbiakban részletezett paragrafusai a következőket írja elő a leltárhiányért való felelősséggel kapcsolatban:

182. § (1) bekezdése szerint a leltárhiányért a munkavállaló vétkességére tekintet nélkül felel.

182. § (2) bekezdése alapján a leltárhiányért való felelősség feltétele:

! a leltáridőszakra vonatkozó leltárfelelősségi megállapodás megkötése,
! a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele,
! a leltárhiánynak a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel alapján történő megállapítása, továbbá
! legalább a leltáridőszak felében az adott munkahelyen történő munkavégzés.




182. § (3) bekezdése szerint, ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli, a felelősség további feltétele, hogy a leltárhiányért felelős munkavállaló az adott munkakörben vagy munkahelyen történő foglalkoztatáshoz írásban hozzájáruljon.

183. § (1) bekezdés szerint a leltárhiány az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készlet) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét (a továbbiakban együtt: forgalmazási veszteség) meghaladó hiány.

183. § (2) bekezdése :szerint: leltáridőszak a két egymást követő leltározás közötti tartam.

184. § (1) bekezdés alapján a leltárfelelősségi megállapodást írásba kell foglalni.

184. § (2) bekezdés szerint a megállapodásban meg kell határozni a leltári készletnek azt a körét, amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik.

184. § (3) bekezdés: Csoportos leltárfelelősségi megállapodás is köthető, ha a leltári készletet több munkavállaló kezeli. A megállapodásban meg kell határozni azokat a munkaköröket is, amelyek betöltésének megváltozásakor leltározást kell tartani.

184. § (4) bekezdés: A leltárfelelősségi megállapodás megszűnik, ha a munkavállaló munkakörének megváltozása folytán a leltári készletet már nem kezeli.

184. § (5) bekezdés: A munkavállaló a leltárfelelősségi megállapodást a leltáridőszak utolsó napjára indokolás nélkül írásban felmondhatja. Csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a felmondás csak a jognyilatkozatot közlő munkavállaló tekintetében szünteti meg a megállapodást.

185. § (1) bekezdés: alapján a munkáltató állapítja meg
! azoknak az anyagoknak, áruknak a körét, amelyek után az anyag jellegére, méretére, a raktározás vagy a tárolás feltételeire való tekintettel forgalmazási veszteség számolható el,
! a forgalmazási veszteség elszámolható mértékét,
! a leltári készlet átadásának és átvételének módját és szabályait,
! a leltárhiány vagy a leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás rendjét,
! a leltári készlet biztonságos megőrzését szolgáló munkáltatói kötelezettségeket.

185. § (2) bekezdés szerint a munkavállalót az (1) bekezdés szerint meghatározott feltételekről a leltárfelelősségi megállapodás megkötését vagy a leltáridőszak kezdetét megelőzően írásban tájékoztatni kell.

185. § (3) bekezdés Leltározásnál a munkavállaló vagy akadályoztatása esetén képviselője, csoportos leltárfelelősségnél az eljárási szabályokban meghatározott munkavállalók jelenlétét lehetővé kell tenni. A munkáltató, ha a munkavállaló képviseletéről nem gondoskodik, az adott szakmában jártas, érdektelen képviselőt jelöl ki.

185. § (4) bekezdés A munkavállalóval a leltárelszámolást és annak eredményét ismertetni kell. A munkavállaló az eljárás során észrevételt tehet, a munkavállalót – kivéve, ha szabályszerű értesítés ellenére nem jelent meg – meg kell hallgatni.

186. § (1) bekezdés A leltári készletet állandóan egyedül kezelő munkavállaló – a leltárfelelősségi megállapodás eltérő rendelkezése hiányában – a leltárhiány teljes összegéért felel.

186. § (2) bekezdés A munkavállaló legfeljebb hathavi távolléti díja mértékéig felel, ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli.

186. § (3) bekezdés Csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók távolléti díjának hathavi együttes összegét. A csoportos leltárfelelősségi megállapodás meghatározhatja a felelősség munkavállalók közötti megosztását is, de egyetemleges felelősség megállapításának nincs helye. A munkavállalók távolléti díjuk arányában felelnek, ha a csoportos leltárfelelősségi megállapodás a felelősség megosztását nem rendezi.

187. § A felelősség vagy a kártérítés mértékének megállapításánál figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, így különösen azokat, amelyek a munkavállaló felelősségére kihatnak, vagy amelyek a biztonságos és előírásszerű kezelést befolyásolhatták, ezen belül a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését, továbbá a munkavállaló esetleges távollétének tartamát.

188. § A munkáltató a leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényét a leltárfelvétel befejezését követő hatvannapos jogvesztő határidő alatt érvényesítheti. Büntetőeljárás esetén e határidő harminc nap és a nyomozó hatóság vagy a bíróság jogerős határozatának közlését követő napon kezdődik.
A vállalkozó a Kollektív Szerződésben, vagy jelen Eszközök és források leltárkészítési és leltározási rendjére vonatkozó szabályzatban alakítja ki a felelősségre vonás,a kártérítés belső rendjét (a felelősség feltétele, terjedelme, illetve a felelősség megállapításával kapcsolatos eljárási rend).
Ha a vállalkozásnál Kollektív Szerződés nincs, akkor a kártérítésre az Új Munka Törvénykönyve előírásai vonatkoznak. Leltárhiánynak csak a kezelésre szabályszerűen átadott és átvett dolgokban ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiány minősül.
A munkavállaló vétkessége esetén anyagilag is felelős a hiányért. Szándékos károkozás esetén a munkavállaló a teljes kár megtérítésére kötelezett.
Ugyancsak a teljes kárt köteles megtéríteni a munkavállaló – vétkességére tekintet nélkül – a kizárólagos használatában vagy kezelésében lévő dolgokban bekövetkező hiány esetén, ha azokat elszámolási kötelezettséggel, jegyzék vagy elismervény alapján vette át. A pénztárost, a pénzkezelőt, az értékkezelőt azonban e nélkül is teljes felelősség terheli az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében.
Kártérítési felelősség terheli a készlet kezelésével közvetlenül meg nem bízott felelős vezető beosztású munkavállalót is, ha megállapítható, hogy a leltárhiány a vezetői ellenőrzés vagy a felügyelet elmulasztásával összefügg.A felelősségre vonásról, illetve a kártérítésről szóló határozatot a leltározási jegyzőkönyvhöz csatolni kell.

Z Á R A D É K
A jelen Eszközök és források leltárkészítési és leltározási rendjére vonatkozó szabályzatban foglaltakat megismertem, a rám vonatkozó részt magamra nézve kötelezően alkalmazandóan elismerem.
Név Feladatkör Aláírás
_____________________ _______________________ _____________________
_____________________ _______________________ _____________________
_____________________ _______________________ _____________________
Kelt: 
____________________________________________
A vállalkozás képviseletére jogosult személy(ek)
cégszerű aláírása